Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. 59 '..'-.T. képviselőtársam,,/Ugron ..Gábor az ó' ékes és általam is nagy élveíettel hallgatott, mondhatom, az én egyéni politikai felfogásomnak is sok tekintetben visszhangot adó beszédében egyebek közt megemlékezett azon kihallgatásokról ÍSJ a melyekben én is részt véve, szerenesés voltam a korona részéről politikai nézeteimnek előterjesztésében meghallgattatni. Erre vonatkozólag az én t. képviselőtársam a következőket mondotta: (Olvassa) »Nem parlamentáris az, hogy azok, a kik megjelentek ő Felsége előtt a helyzetről véleményeiket kifejteni, az egy gróf Szapáry Gyula kivételével, ki itt a törvényhozásban már előre megmondta nyíltan és férfiasan, hogy mit fog a Felségnek tanácsolni, egyetlen egy sem tartotta szükségesnek a koronától engedélyt kérni arra, hogy a maga véleményét a törvényhozás színe előtt nyíltan elmondhassa. Mert ha valamire, az őszinteségre van szükségünk,« kérem, ez igen súlyos szó! (Olvassa.) »a férfias nyíltságra van szükségünk, hogy a koronának zárt ajtók mögött csak oly tanácsot adnak, melyért a felelősséget nyíltan, a nemzet előtt is elvállalni hajlandók«. Közbevetve mondatott itt a t. túloldalról: »Hall juk Apponyit!« Az a t. képviselőtársam, ki közbeszólt, lehet, liogy jól ériette t. képviselőtársamat, tehát ez is egyik oka annak, hogy felszólalok. Tovább így folytatja Ugron képviselő úr: (Olvassa.) »A parlamentarizmussal ellenkezik, hogy a politikai és közélet férfiainak tanácskozása a koronával titok tárgyát képezze, mert csak egyedül a nyilvánosság, a parlamenti rendszer az a biztos ellenőr, mely mindenkinek lelkiismeretét, minden uralkodót a félrevezetés ellen egyúttal megvédelmezi.« T. ház ! Azt gondolom, hogy ezekből joggal konstatálom azt, hogy a szemrehányás, a mely t. képviselőtársamnak ezen nyilatkozatában f( glaltatik, engemet is ér, mert gróf Szapáry Gyula képviselőtársam kivételével mindenkit, a ki abban a szerencsében részesült, hogy a politikai helyzetre vonatkozólag a korona által kihallgattassék, ő a többit egytől egyig mind egy kalap alá vonta. Hogy mit ért az én t. képviselőtársam a parlamentarizmus követelménye alatt akkor, midőn azoktól, a kik a korona által kihallgattattak, azt kívánta, hogy mindegyik kérje ki az engedélyt arra, hogy azon nyilatkozatok, a melyek a korona előtt tétettek, nyilvánosság elé jussanak, azt én nem tudom, mert nem magyarázta meg, nem fejtette ki. A parlamentarizmus. ról azonban némi fogalmam és sejtelmem nekem is van. Igyekszem is minden alkalommai ennek a konzequencziáit levonni. De, t. ház, én akként vélekedem, hogy ha a korona valakit egy konkrét helyzet indokából felhív arra, hogy adjon tanácsot és véleményt arra nézve, hogy a korona az ő előjogait miként gyakorolja, — a mely tanácsnak tehát kell, hogy esetleg politikai konzequeneziái is legyenek, — még pedig akár aktive, akár passzive, akkor talán ilyen kivánalmakkal elő lehet állani. Meg is történt ez a gyakorlatban, még. pedig, mint tudjuk, báró Sennyey Pállal, a ki akkor, a midőn annakidején a bank-kérdés megoldásáról volt szó, és a korona kihallgatásának szerencséjében részesült, a maga részéről azt az óhajtását, hogy nyilatkozatai iránt a közvéleményt is tájékoztathassa, kikérte. De akkor, midőn nem erről van szó, hanem arról, hogy politikai férfiak meghallgattatnak az iránt, hogy a helyzet felett nyilatkozzanak, ilyen kívánságot támasztani legalább is annyit tesz, mint elzárni kívánni a koronát attól, hogy a helyzetre vonatkozólag csakis egyoldalú felfogások nyilvánuljanak. Azonban engedelmet kérek, de a fenforgó esetben én hozzám még hírlaptudósító sem jött azon kérdéssel, hogy mi történt ott, mert még* ezen urak is azzal kezdték, hogy tudjuk, miszerint ez iránt nyilatkoznia a képviselő úrnak nem lehet. Akkor tehát, t. ház, a midőn számos alkalommal felpanaszolta az ellenzék, hogy a politikai helyzetben felmerülő krízisek alkalmával a korona mindig csak egyoldalú informácziókban részesül, (Felkiáltások a szélsőbalon: Most is!) azt kívánni, hogy — tisztán csak a politikai helyzetről, tehát nem Magyarország politikai viszonyainak konkrét alakulásáról és alakításáról lévén szó — nyilatkozzunk azok iránt, a miket a korona előtt mondottunk : ez annyit tesz, mint épen azt az óhajtást gyengíteni meg, a melynek és nem jogtalanul, nemcsak számtalan alkalommal, de a tegnapi napon maga t. képviselőtársam is kifejezést adott. Az én t. képviselőtársam a parlamentarizmus követelményeit talán azon szavaiban véli rejleni, a melyek egyfelől az illető egyénnel szemben felmerülhető felfogásokat, másfelől pedig a korona félrevezethetőségének lehetőségeit foglalják magukban, és a melyek következőleg szólanak: »Mert csak egyedül a nyilvánosság, a parlamenti rendszer az a biztos ellenőr, a mely mindenkinek lelkiismeretét, minden uralkodót a félrevezetés ellen egyúttal megvédelmezik T. képviselőház ! Én meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam intencziójában nem volt és nem lehetett, legalább én okot nem szolgáltattam reá, hogy a közfelfogásban olyan nézetek keletkezhessenek, hogy politikai férfiak, ha meghallgattatnak a korona előtt, mást mondanak, mint a mit a nyilvánosságban, az ország színe előtt is hirdetnek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha t. képviselőtársam eziránt kétel8*