Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

m 413. országos ülés 180-5. január 22-éa, kedden. kednék, az csak megerősít engem abban, hogy nem helytelenül használtam a szót, midőn az '6 tegnapi nyilatkozatával szemben felszólalok, és a magam nézeteit röviden elmondani kívánom. Azt tartom magam részérő], és ez nekem teljesen elég, hogy az én politikai múltam és bizonyára másoké, kik a korona előtt kihallgattattak, elég biztosíték arra, hogy a korona előtt mást nem mondottunk, mint a mit nyíltan hirdetünk. Ha erre a mi politikai egyéniségünk elég garanczia nem lenne, akkor garanczia kell, hogy legyen az okosság, mert hiszen világos dolog, hogy ha mi ott mást mondunk, mint a mit itt hirdetünk, azt az események csakhamar meg fogják czáfolni, a mikor azután ezzel csak egyéniségünknek, csak magunknak ártanánk, mert a korona előtt csakis felfogásaink tökéletlenségének adnók jelét, a mi már a puszta egyélű önzésnél fogva is ki van zárva. Ha pedig t. képviselőtársam tőlünk a nyilatkozatokat azért kívánta, hogy vájjon a mi eljárásunk megfelelt-e az őszinteségnek, akkor azt kérdem tőle, mi haszna lenne abból, ha mi feltárnók is azon nyilatkozatokat, melyeket a korona előtt tettünk? Ily bizalmatlanság esetén az is feltehető volna, hogy itt azokat máskép tárjuk fel, (Élénk helyeslés a haloldalon.) mint a miként azokat a korona előtt megtettük. Világos tehát, t. ház, hogy ily feltevés mellett ennek gyakorlati haszna sem volna. Én tehát a magam részéről csak oda kívánok konkludálni, hogy hasznosnak, szükségesnek és mindenesetre szerencsés felfogásnak tartom azt, hogy akkor, midőn a felelős kormány csak az ügyeket vezeti, nem pedig a politikát, a politikai helyzetre vonatkozólag a korona egyeseket meghallgat. Ez, t. ház, becses dolog, melynek ériékes volta épen az ellenzék részéről számtalanszor hangoztattatott. Hogy ezután a korona előtt tett nyilatkozatok a nyilvánosságra is jussanak, akkor, midőn csak a politikai konzequencziák által nem indokoltatnak, ilyen óhajtás, azt gondolom, mással, mint tisztán kíváncsiság jellegével, nem bírhat. Ennek pedig azon súlyt tulajdonítani, a melyet t. képviselőtársam annak tegnapi napon tulajdonított, nem lehet. Nem először történik az, hogy a korona által egyesek kihallgattatnak, de először történik az, hogy t. képviselőtársam ezt diffikultálja, oly értelemben, a mint azt a tegnapi napon tette. Én ennek okait nem kutatom; de érzem, hogy akkor, a midőn én akként jártam el, ezen eljárásommal csakis azon lojalitásnak, kötelességnek és hűségnek tartoztam, melylyel hazámnak, az országnak, a közügynek tartozom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezt kívántam csak magam részéről kijelenteni. Ebben kívántam konstatálni, hogy tisztelt barátomnak akkor, midőn oly értelemben szólt tegnap, mint a hogy ezt tette, legalább velem szemben nem volt igaza. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Vajay István! Vajay István: T. ház! A tisztelt új kormány majdnem minden jelentősebb kijelentésére megtörtént az ellenzéki visszhang, és pedig az utóbbi időben ritka megegyezéssel oly értelemben, hogy miután a t. új kormány nem egyéb, mint a réginek folytatása, ebből kifolyólag az ellenzéki álláspont is marad a régi. T. képviselőház ! A magyar Sión sziklabérczei sem nyelték el az ezen irányba röpített hangokat, és mivel e hang, bár szívesen elismerem, sokkal enyhébb formában, mint a közelmúltban, nem egyéb, mint a régi harczi kürt riadója, ebből kifolyólag a felelet sem lehet a gyávaság, önmegadás szelíd dallama, hanem a megtámadottaknak egyetértésre buzdító szimfóniája. T. házi Mint a t. kabinet egyes tagjainak itt-ott elejtett nyilatkozataiból kivenni lehet, azt hiszik, hogy a harcz már be van fejezve, és ezután csak a békepontok diktálása következik. Ezen felfogásnál mi sem tövesebb, ezen reménynél mi sem hiúbb. Vakmerőségére nézve hasonló ez a remény az ezen század elején Európa egén tündöklő üstökösnek, Napóleonnak csalfa reményéhez. Midőn a korzikai hódító Oroszországbau egész Moszkváig hatolt, azt hitte, hogy a harcz már be van fejezve, s ezután csak a békepontok diktálása következik. Ezzel szemben gr. Kutusov meg volt győződve arról, hogy a Inircz csak ezután fog következni. Azóta a történelem igazsága gr. Kutusov felfogása mellett döntött. Vájjon szerencsésebbek lesznek-e az újabbkori hősök s kérkedők ? A történelem logikája tagadólag int. Önök, t. kormányférfiak, a hatalom nyers erejére támaszkodva, bizakodnak végzetes vállalatuk sikerében. E vakmerő bizakodásukban méltóztassanak meghallgatni a következő szerény figyelmeztetést. (Halljuk!) Nagyon szomorú az erő szerepe, midőn erkölcsi eszmékkel keveredik küzdelembe. Napóleon egykor így szólt Fontaine-hez: Nagy Sándor minden ellenmondás nélkül nevezhetné magát Jupiter fiának, én egy papra akadtam, ki sokkal hatalmasabb, mint én, mert o a szellemek felett uralkodik, én csak az anyag felett. Azt hiszem, mondanom is felesleges, hogy ez a pap; szent Péter a világ végéig maradandó sziklája. Tehát önök e sziklaorom felé ne kiáltsanak harczi hangokat. Mert a láthatlanúl mindenütt, tehát az ország vallásos lakói millióinak szivében épúgy, mint a fejedelem lelkében állandóan jelenlevő égi hatalom akkor szégyeníti, akkor bénítja meg önöket, midőn vélt diadalmi mámorukban az öröm habzó serlegét emelik ajkaikhoz. Napóleon is büszkén vágta oda az egyházi kiközösítés után, hogy katonái kezéből nem hull