Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-413
58 418. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. megk,merni, s annak idején méltatni, és alkalomadtán ezzel a kérdéssel, mivel az a kormány programmjának egy részét képezi, behatóan foglalkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Erre nézve tehát, t. képviselőház, most csak egy pár megjegyzést teszek. Az egyik az, hogy maga az a tény, hogy a tisztelt kormány a szász néppártnak a programmjával akként járt el, a miként eljárt, s a miként ezt a t. kormány jelezte, két sajnos dologról tesz tanúságot. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy én a követett eljárásban formailag a gyengeségnek azon nyilvánvaló jelenségét látom, (Ügy van! balfelöl.) a melynek nyomában az állami tekintélynek a megcsorbúlása jár. (Élénk helyeslé? balfelöl.) A másik pedig, t. ház, az, hogy ha a kormány akkor, a mikor programmot készít és állít fel, midőn tehát Magyarország politikai és kormányzati jövőjének az irányát megjelöli, egy frakczióval ekként tárgyal s azon frakezió kívánságának akként deferál, a miként az a t. miniszterelnök úr kijelentésében foglaltatik, akkor az nem jelent mást, mint Magyarország egységes állami életének frakezióra való törését, (Zajos hlyeslés bálfelöl.) Ha ezzel a mi t. szász polgártársaink itt az ország színe előtt jönnek, — mert az eljárás ez lett volna — az más dolog ; de ha a t. kormányelnök úrhoz ilyen kérdés, kérés vagy felvilágosítás magánúton intéztetik, akkor kellett volna, hogy a kormányelnök úr azt jelentse ki, hogy tessék hozzám a házban intézni ezen kérdést, és ha programmommal nincsenek megelégedve, ott fogok reá felelni. Ámde ez nem történt, tehát a ház nyilvános tárgyalásain kívül történtek a kiegyezések, ez pedig nincs rendén. Hiszen ha ma így jönnek a mi szász képviselőtársaink, holnap ismét így jönnek, nem a nyilvánosság terén, és nem mint állampolgárok, hanem mint nemzetiségi frakcziók, a románok, holnapután ismét jönnek mások, majd ismét azután kezdődik a sor az osztályokon. (Úgy van! balfelöl.) kezdődik a sor a magyar állami egységtől eltérő aspiráczióknak bármiféle nyilvánúlásaiti: (Úgy van! balfelöl.) no akkor azután, hogy a ma törvénybe iktatott, mindnyájunk által erőteljesen fentartani kívánt egységes magyar államból mi lesz, azt ítélje meg maga a t. képviselőház. (Élénk tetszés és helyeslés balfelol.) Igen szomorú dolog az, t. képviselőház, hogy ez így van, de érthető dolog, és épen ebben fekszik a helyzetnek nagyon súlyos volta. Én nem tudom, hogy t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert, midőn a t. kormány progjámuljanak előterjesztése után szólott, ismerte-e ezen helyzetet vagy nem, avagy csak kouibiuáeziók útján jött arra a felfogásra, a mely felfogásnak abban a formulában adott kifejezést, hogy a magyar állam politikája ez idő szerint vagy a jövőben s annak kormányzati iránya ő méltóságának, Müller püspöknek az elhatározásától függ, de fájdalom, így van, mert bizonyos az, hogy ámbár én nem tartom a t. miniszterelnök urat sem múltjánál, sem egyéniségénél, sem legalább eddig nyilvánosságra jutott felfogásainál fogva annak a férfiúnak, a ki egy ilyen paktumra felfogásainál fogva önként ráment ^volna, és ha mégis reá ment, ez csak annak a bizonyítéka, hogy a t, szabadelvű pártnak, és az ő kormányának konzisztencziája csakis ilyen paktum által volt biztosítható. (Úgy van! balfelol.) Ebben fekszik, t. képviselőház, a helyzetnek a súlya, a nehézsége ; (Úgy van! balfelol.) ebben fekszik az a gondolat, a melyet én akkor is, ha egy többség nyilvánvalókig reszignálni kénytelen, meg nem engedhetek, mert igen nagy ár ez, hogy azért, hogy egy többség a maga exisstencziáját fentarthassa, (Zajos helyeslés balfelöl.) igen nagy ár ez, hogy kénytelen legyen belemenni olyan egyezkedésekbe, melyek, ma még nem mondhatom meg, lényegileg milyen áldozatot tartalmaznak, de az mégis bizonyos, hogy Magyarország politikájának és kormányzatának jövő fejlődésére nagy fontossággal és nyomatékkal bírnak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Épen ezért ez alkalommal ezen paktumnak csak formai részére és erre nézve is csak részleges felfogásomat mondtam meg; a paktum tartalmával és ezen tartalomnak Magyarország jövő politikai fejlődésére való vonatkozásaival foglalkozni nem akarok. Nem akarok azért sem, mert óhajtanám, t. ház, hogy az a gyakorlat, mely a házban eddigelé követtetett mindannyiszor, valahányszor a kormányok első ízben jelentkezve, politikai programmjukat kifejtették, ne tágíttassék sem most, miután ennek tulajdonképen értelme nincs is, mivel konkrét határozatok nem keletkezhetnek, mert napirendre tűzve nincsenek és mert a kormány bemutatkozása és a kormány által előterjesztett programm csakis arra lehet alkalmas, hogy mindenik párt azzal szemben a maga álálspontját egyszerűen jelezze. Polónyi Géza: Bizalmatlanságát! Horánszky Nándor: Álláspontját! Ebben, gondolom, benne van, a bizalom és bizalmatlanság kérdése egyaránt. Épen azért, t. ház, én az itt felmerült eszmecserékkel, a kormánynak a program injával s általában azokkal a fontos kérdésekkel, melyek itt a diskusszió folyamán szóba kerültek, ez alkalommal foglalkozni nem kívánván, áttérek felszólalásom tulajdonképeni ezéljára, a melyért a tegnapi napon magamat feljegyeztetve, szót kértem. (Halljuk! Halljuk!) ;; ;
