Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-413
413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. 57 De ő megengedhetőnek, és a politikai ildommal összeegyeztethetőnek tartotta, hogy necsak szerény magamat, ki védekezni tudok e házban, hanem az összes szász képviselőket, sőt magát a szász népet azzal a gyanúsítással illette, . . (Zajos ellentmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Ellenkezőleg, dicsérőleg kiemeltem! Zay Adolf: • • . hogy nem tudom, mikor, jelenleg vagy máskor, árába bocsátotta szava zatát. Ha van valami gyanúsítás, melyet egész hévvel kell visszautasítanom, az az a gyanúsítás, mely csorbát akar ejteni a politikai tisztességen és a politikai becsületen. Én Ugron Gábor képviselő .ár ezen inszinuáczióját egész határozottsággal és teljesen méltatlankodva visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Bartók Lajos jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Horánszky Nándor: Az előttem szóló t. képviselőtársamnak első felszólalása nyilvánvaló tanúságot tett arról, hogy a politikai ildom és a tapintat nem tartozik az ő kiváló egyéni tulajdonságai közé. Mert politikai jellemről szólni egyfelől, másfelől fölszólalásában kifejezetten és annak hangjában azon agresszív tónusnak adni kifejezést, melyet részéről hallottunk, azt gondolom^ különösen az ő politikai múltjára való tekintettel, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) arról tesz tanúságot, hogy ö sokkal jobban ért a politikai vitorlák kezeléséhez, (Élénk derültség a baloldalon.) mint a politikai álláspontok azon szolid kezeléséhez, mely kell, hogy mindenkinek kiváló sajátságát képezze, ha kívánja, hogy szavaira súlyt helyezzünk. (Helyeslésa baloldalon.) T. képviselőtársam nem első, de második fölszólalásába is belevonta a szász népet, akkor, midőn a szász népről itt e házban szó sem volt. Mit tesz az, identifikálni magát, az ő politikai felfogásainak sajátlagos alakulásaiban, azzal a szász néppel, a melynek politikai felfogására és magatartására vonatkozólag ebben a házban semmiféle diffikultáló felfogás nem keletkezett? Ez azt teszi, hogy a t. képviselő úr akkor, midőn 8 szavainak politikai súlyt nem az önmagában rejlő erőből, nem abból a forrásból, hanem azon népéből akarja kölcsönözni, melynek auktoritására hivatkozik, nem jár el azzal az őszinteséggel, — és ezt nyíltan kimondom — melylyel ebben a házban mindenkinek el kell járnia, ha : szavaira súlyt kivan helyezni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatban áll, t. ház, a t. képviselő urnak egy mai kijelentése is, mely ismét KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET. az ő sajátlagos felfogásaira vet némi világot. (Halljuk! Halljuk!) Szólott ugyanis a képviselő úr »leltári mamelukokról,« Ha ezen eszmét szeriesszerüleg kibővíteni akarjuk, akkor kell, hogy »szerződésszerű mamelukok« is legyenek. (Zajos derültség és taps a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk!) Es ebben van is valami igaz, mert a tegnapi napon történtek után, melynek két alkateleme van, az egyik, mely MeltzI Oszkár képviselőtársam részéről, a másik pedig, mely a t. miniszterelnök úr részéről jött, nem ok nélkül és nem is jogtalanul, sőt talán nem is méltánytalanul azon nézetemnek adhatok kifejezést, hogy már most ő vele és társaival mint szerződésszerű mamelukokkal kell, hogy számoljunk. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Mert az, hogy paktum létesült, a tegnapi napon itt nyilvánvaló lett. Hogy közjegyzőileg is írásba nem foglaltatott, azt megengedem; (Élénk tetszés a bal- és szélső lalfelől.) Hogy talán némi körültekintéssel és nem is a szász képviselők összessége ment ama bizonyos kérdéssel a miniszterelnök úrhoz, azt is megengedem; de ők akár mint egyesek, akár testületileg a kormány beköszöntője előtt a kormányelnökkel szemben oly kívánalmakat és oly követeléseket formáltak és formuláztak, melyeknek tisztába hozatalára volt első sorban szükség, hogy képviselőtársaink azon álláspontot foglalják el, a mely álláspontnak immár kölcsönös ölelgetésében látjuk kifejezését : ezt méltán, és jogosultan paktum jellegével bírónak lehet mondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) Annál inkább lehet ezt paktumnak mondani, mert a t. miniszterelnök úr nyiltan is kijelentette, hogy a kormány azon irányt szándékozik követni, és abban az irányban szándékozik eljárni, a mely irány abban az általam nem ismert szász néppárti programúiban formulázva van. Ez, igenis tény. Ez a tegnapi napon konstatáltatott. (Igaz! Úgy van! a bal- és széhö balfelöl.) Hogy mi van abban a szász néppárti programmban, azt nem tudom. Megvallom, talán nem olvastam 1890-ben sem, de ha olvastam is, elfelejtettem, mert annak a tegnapi napig kiváló súlyt és nyomatékot nem tulajdonítottam. De tény az, hogy a t. kormányelnök űr nyilatkozata folytán a szász néppárti programm a kormány programmjának egyik kiegészítő részévé lett. (Úgy van! a bal- és szélső balfelöl. Felkiáltások: Haladás!) De épen azért, t. ház, mert azt egyfelől nem ismerem, másfelől pedig, mert ezen kérdés kormányzati és politikai fontosságra emelkedett, azt gondolom, hogy itt a házban nem utolszor képezi diskusszió tárgyát, — részemről legalább igyekezni fogok e kérdést a maga érdeme szerint 8
