Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-413
54 413. országos ülés 1895, . január 22-óu, kedflen. relni a vitát a szász képviselők magatartására, libben az értelemben már gróf Apponyi Albert részéről részesültünk egy kis szeretetreméltó támadásban, (Felkáltások a baloldalon: Igazságos volt! Helyes volt!) és sokkal határozottabb hangon, sőt sértőn támadott meg bennünket Ugron Gábor t. képviselő úr. Megvallom, hogy erre a támadásra a fogantyút játszotta kezében egy sajnos és szerencsétlen véletlen azon nyelvbotlással, a mely (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Egy szót sem hallani!) Meltzl Oszkár képviselőtársamnak tegnapi, hirtelen elmondott beszédében megesett. Ugron Gábor t. képviselő úr ennek alapján kifogásolta, hogy alakúinak csoportok anyagi és nemzetiségi alapon. Csodálkozom, hogy épen Ugron Gábor úr ütközött meg azon, hogy esetleg az ország egyes részeinek anyagi n érdekei szempontjából is csoportok alakúinak. 0, a ki annyira elismerendő és kifogástalan működést fejtett ki a székely vasutak érdekében, csakugyan nem kifogásolhatta volna, hogy abban az ügyben a székely lakosság az ország egyik részének anyagi érdeke szempontjából politikai csoportot állított össze. (Ellenmondások a szélső báloldalon.) Különben, t. ház, nem volt szükség anyagi érdekekről gondoskodni, mert az egyedüli ezél, mely a szászokat vezette az e napokban kifejtett működésükben, olyas valami volt, a mi tulajdouképen minden képviselőnek politikai kötelessége, t. i. tájékozást keresni egy újonnan létrejövő kormány kormányzási elvei felől. Tisztelt képviselőtársaim, bár a parlamenten belül igen méltányos és válogatott kifejezésekhez látszanak most szokni akarni, a parlamenten kivtíi szeretik azt a kifejezést emlegetni, hogy »Ieltári mameluk«. Hát vájjon nem leltári mamelukok lettek volna-e a szász képviselők, ha vakon, azonnal támogatták volna az új kormányt, mielőtt annak kormányzási elvei fölött tisztába jöttek volna? És csakis ezt keresték a szász képviselők; választ nyertek főleg ebben a programúiban, a melyet a t. miniszterelnök úr itt, a ház színe előtt elmondott. Hogy ebben valami anyagi érdek hajhászása rejlik, az csak feltehető és kitalálható oly időben, a melyben, úgy látszik, a politikai jellemek integritása és tisztasága kétessé kezd válni. Olay Lajos: De ez veszedelmes a magyar állam rovására! Zay Adolf: Hallom, hogy ebben a korrekt és kötelességszerű eljárásunkban meg az állam veszélyeztetését is látják. Hát szólok én erről is s egyáltalában arról, hogy itten nemzetiségi indokok és nemzetiségi politikáról szó lehet-e egyáltalán. T. ház! Én különösen Ugron Gáborral szemben azt akarom hangsúlyozni, hogy politikai, közjogi és történelmi szempontból alig helyes dolog a szászokat a nemzetiségek sorába sorozni. Hiszen Ugron Gábor ősei élték azt az időt, melyben a szászok Erdélyben az egyik állam-fentartó elemet képezték. A régi erdélyi közjog szerint állott Erdélynek a .státusza három náczióból : a magyarok, székelyek és szászokból. A szászok hétszáz éven át teljesítették államfentartó kötelességüket Erdélyben, majd Magyarországon, jelenleg is érzik ezt a hivatásukat és kívánják ezt a hivatást híven és a magyar állam érdekének fentartása és megszilárdítása érdekében Erdélyben tovább is folytatni. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Most már e fejlődéssel szemben czélszerű-e bennünket egyj vonalba állítani a nemzetiségekkel? A nemzetiségi kifejezés alatt kifejlődött az a felfogás, hogy nemzetiségeknek nevezik azokat, a kik 48dg nem állottak az alkotmány sánczain belül, a kik 48-ig nem voltak tagjai a magyar politikai nemzetnek, a kik csak 48-ban kaptak politikai jogokat, a kik tehát régebben nem voltak a membra regni sacrae coronae ; velünk szemben, a kik a magyar korona tagjai voltunk 700 év óta, a kik büszkeségünket és erkölcsi kötelességünket abban találjuk, hogy mi támaszai legyünk az erdélyi bérezek közt a magyar államnak, a melynek a helyzete és jövője Erdélyben sokkal nehezebb, mint az ország bármely részében, velünk szemben, a kik becsületbeli kötelességünknek tartjuk híven e feladatnak élni és, ha kell, halni, velünk szemben mégis kérném, hogy jövőben a nemzetiségi felfogásban, megbírálásban legyünk kissé óvatosabbak. Konstatálom tehát, hogy sem anyagi, sem nemzetiségi indokokból tették a szász képviselők azokat a lépéseket, a melyekről határozottsággal mondtam, hogy semmi más okunk és czélunk nem volt, mint tájékozást nyerni az újonnan kinevezett kormány irányzatáról. Horváth Gyula t. képviselőtársam, megvallom, igen kíméletesen visszatért e témása, és kifogásolta a miniszter xirral szemben, hogy ő ezen kérdésben, különösen a tegnapi iuezidens alkalmából, nem volt elég őszinte, és homályos választ adott. A ki elfogulatlanul, higgadtan hallgatta a miniszterelnök úr tegnapi válaszát, azt fogja benne találni, hogy ő Isijelentette, hogy a szász népprogramm érdemleges elvi részét helyesli és nem találja kifogásolhatónak. Nem szándékom a jelen alkalomból a szász népprogrammra kiterjeszkedni, de mégis kötelességemnek tartom e programúinak, mely a ház legnagyobb része előtt ismeretlen, elvi főrészeit egész röviden kidomborítani. (Halljuk !)
