Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. 5£ Ellenben az igen t. miniszterelnök úrról tudjuk, hogy minő módokkal és eszközökkel csinált nemzetiségi politikát. Kérdem, ha báró Bánffy Dezső helyett gróf Bethlen Andrást ültették volna a miniszterelnöki székbe, vájjon szász képviselőtársaink szükségesnek tartották volna-e ő hozzá is ilyen kérdést intézni ? Nem, mert tudták, hogy más nemzetiségi politikát követett. (Helyeslés balfelől.) Én mindezt csak azért hoztam fel, hogy az igen t. miniszterelnök úr és Darányi t. képviselőtársam előtt beigazoljam, hogy kár az ország színe előtt olyan nagyon hirdetni a szabadelvű párt nagy homogenitását. (Tetszés balfelől.) Ezekkel, t. ház, végzem is felszólalásomat, és engedelmet kérek, hogy kissé hosszadalmas voltam; de egyrészt, mint modtam, az igen t. miniszterelnök úr igen félremagyarázható nyilatkozatai, másrészt a Darányi t. képviselőtársam felszólalásában foglalt állítások kényszerítettek engem arra, hogy ez alkalommal legalább ennyit elmondjak. (Helyeslés és »Halljuk !« balfelől.) Különben a költségvetés tárgyalásánál lesz alkalmam a t. kormány programmjával részletesebben foglalkozni. De ismétlem kérésemet a t. miniszterelnök úrhoz. Ha az igen t. miniszterelnök úr nemcsak szavakkal, de tettekkel is akarja a felekezeti békét helyreállítani, akkor ne hagyja ez országot egy napig sem tovább kétségben békeszeretete iránt; nyilatkozzék, és mondja meg, minő módokkal fog előállani, melyek csakugyan a felekezeti béke helyreállítására vezetnek; én leszek az első, ki őt e téren üdvözölni fogja. (Élénk helyeslés balfelől.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyezni kiváuom, hogy a t. túloldal szónokai a vitát — talán azért, mert a kormány programmján nincs támadai valójuk — elterelték igazi medrétől, egész más irányba terelték azt, a mely irány, meglehet, nagy fontossággal bir, de országos szempontból és a jelen vita feladataihoz képest mégis csak harmadrangú kérdés. Ez a kérdés a szász-kérdés. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ma is felszólalt ezen kérdésben gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam. Legyen szabad először vele foglalkoznom, mert köszönettel és elismeréssel tartozom neki azért a módért és hangért, melylyel ezt a kérdést velünk szemben fejtegette, azon . rendkívüli elismerésért, a melylyel bennünket illetett, mert azon felfogása által, hogy mi fúziót köthetünk a szabadelvű párttal, kegyes volt bennünket elismerni, mint hadviselő felet, mint egy, ha nem is európai, de legalább magyarországi nagyhatalmat, mely abban a helyzetben volna, hogy a t. kormány és szabadelvű párttal szemben de puissance a puissance tárgyaljon. (Felkáltások a szélső baloldalon: Oda vitték a viszonyokat, hogy ez igy legyen!) Mi sokkal jobban ismerjük a magunk helyzetét és érvényét, mi sokkal szerényebbek vagyunk, mintsem ilyen helyzetre jogosítottnak éreznők magunkat. Hogy a szász képviselők szereplése és feladata mi volt ebben az ügyben, arra majd később visszatérek. Most gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársammal szemben még két megjegyzésére akarok reflexiót tenni. Ő tudniillik reánk mutatva, kifogásolta a szabadelvű párt magatartását, azt állítván, hogy ez általa szabadelvű párt homogenitása szenved. Én biztosítom a t. képviselőházat, és ha ismerné a helyzetet, tapasztalni is fogná a t. képviselő úr, hogy ha benmaradnak a szász képviselők a szabadelvű pártban, azért teszik, mert bizonyos főelvek tekintetében ilyen homogenitás a szász néppárt és szabadelvű párt között fennáll. Különben ha valakinek óvakodnia kell kifogásolni a szabadelvű párt belső homogenitását, (Nagy zaj! Felkiáltások!) úgy óvakodjék ettől azon csoport, a mely majd ebben, majd abban a világításban csillámlott ki, majd inkább a katholikus néppárt, majd a volt íperron-párt felé hullámzik. (Nagy nyugtalanság és zaj a baloldalon. Felkiáltások: Mi az? Kik azok? Folytonos zaj.) Elnök: (Csenget. Folytonos zaj.) Kérem, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Hoitsy Pál: Hisz ez nem szónok! (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Annál könnyebben hallják a képviselő urak, minél nagyobb lesz a csend. Méltóztassanak oda állani, a hol épen hallgatni akarják. Kérem, méltóztassék folytatni. (Helyeslés!) Zay Adolf: Most pedig arra a megjegyzésére vagyok bátor t. képviselőtársamnak reflektálni, (Folytonos nyugtalanság a szélső baloldalon.) s melyben ő kijelentette, ha gr. Bethlen András t. képviselő úr került volua a miniszterelnöki székbe, úgy nem lett volna szükséges, hogy nála keressünk tájékozást az új politikai irányt illetőleg. Teljesen igaza van a t. képviselő úrnak. Ez azért van, mert gr. Bethlen brassómegyei képviselő, a kivel folytonos érintkezésben állunk, nagyon jól ismerte azt a népprogrammot, mielőtt a mi képviselőnkké lett, mert már megválasztatása előtt helyeslőleg nyilatkozott programmunk felett, épúgy, mint azt gr. Batthyány vezére, gr. Szapáry Gyula 1890-ben tette. T. ház! A mint említettem, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) czélszeríínek találták felszólaló túloldali képviselőtársaim csakhamar átte-