Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. 437 négy-öt évi jelentésekben, hanem a mikor ezen tétel tárgyaltatik, beszámoljon, ezt azon czélból is teszem, mert ilyen nemes, a magyar igazságszolgáltatásra rendkívül fontos munkálkodásban résztvevő férfiaknak az elismerést kész vagyok itt a legnagyobb szívességgel megadni és leróni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem tudjuk, az 1891. évben készült jelentés óta, a melyben a volt igazságiigyminiszter úr igen helyesen emelte ki dr. Győry Elek, dr. Zsögöd Benő, dr. Králik Lajos, Sipőcz László és Lányi Bertalan urak működését, mondom, tekintettel ami, hogy Győry, Zsögöd és Králik urak működése már az egyházpolitikai javaslatok törvényerőre emelkedése által megoldatott, azóta, mondom nem tudjuk, hogy most kik vannak munkával megbízva, mióta vannak e munkával megbízva, és vájjon a reájuk bízott munkából nem óraszámra, hanem az anyag feldolgozására, az anyagnak mily irányban, mily jogelvek szerinti feldolgozására eddig mennyit végeztek ? Bocsánatot kérek, t. ház, lehetnek a közvéleményben olyan nézetek is, hogy ezen urakat talán túlságos jól fizeti a magyar állam, illetve a miniszter úr; lehetnek olyan nézetek is, hogy ezek talán előre megállapított kellő irányelvek nélkül dolgoznak, vagy oly irányelvek alapján, a melyeknek helyeslése a képviselőházban nem igen fog bekövetkezni; és ime, ki adja meg ezen férfiaknak azon elégtételt, hogy munkájuk nemes és helyes? Róluk soha senki sem beszél, sőt még a volt igazságügyminiszter úr rossz néven veszi, ha én ezen férfiak érdemeire kíváncsi vagyok, és azok nyilvános elismerésére alkalmat akarok magamnak keresni, és másoknak szolgáltatni magában a képviselőházban. Én tehát, t. ház, egyrészt azon okból, mert ezen tételben az igazságiigyminiszter úr, bár csekélyebb részében, rendelkezési alappal bir a törvénykészítő bizottság tagjai számára, tehát ezen rendelkezési alapot tőle számon kérni jogom és kötelességem, másrészt azon okból, hogy ismerje az egész jogászvilág, ismerje az egész ország azon férfiakat, a kik ezen munkákban részt vesznek, a kik e megbízatásért jutalmat érdemelnek, kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy erre nézve igenis a háznak részletes felvilágosítást adni szíveskedjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan e még valaki szólani? Ha szólni senki többé nem kíván, a vitát bezárom. A tétel meg nem tárnadtatván, azt hiszem kijelenthetem, hogy a IX. fejezet, 10. czím alatt feljegyzet kiadási tétel: 43.800 frt el van fogadva. Perczel Béni jegyző (olvassa): Országos bírósági vegyészeti intézet. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 11. czím. Kiadás: Személyi járandóságok 7.040 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 1.700 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa).- Nyugdíjak. Rendes kiadások, VI. fejezet, 11. czím, Kiadás. 1,730.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. / Perczel Béni jegyző (olvassa): Átmeneti kiadások. Átmeneti kiadások : X. fejezet 1—2. czím. Központi igazgatás; felszerelésre 2.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Az 1896. évi országos kiállítás czéljaira 10.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Beruházások, Beruházások: VII. fejezet. Törvénykezési és ügyészségi új építkezésekre, átalakításokra és felszerelésekre 300.000. Bartók Lajos jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1893. évi igazságügyi költségvetés indokolásában a volt igazságügyminiszter úr előterjesztette a t. képviselőháznak, hogy ő gondos tanulmány tárgyává tette a törvényszéki építkezések kérdését, és ezen gondo> tanulmányok után meggyőződött róla, hogy az országban huszonöt oly törvényszék van, melynek elhelyezése olyan, hogy azokon részint új, részint nagyobb pót-építkezéssel lehetőleg mielőbb segíteni kell, és ugyancsak ezen jelentésben a t. képviselőháznak tudomására hozta, hogy a többi huszonküencz törvényszékre csak ezután kerülhet a sor. Elismerte 1893-ban azt is, hogy az évenkint 300.000 forintban előirányzott és azóta meg is azavazott költségből ezen építkezéseket foganatosítani nem lehet. Ha pedig a körülbelül hat millióra menő szükségletet az évi költségvetéseken belül akarná kielégíteni, akkor 675— 800 ezer forintot kellene évenkint a törvényhozástól kérnie. Az ő meggyőződése szerint azonban ez nem lehetett, és azért a t. háznak azt jelentette, hogy: »a pénzügyminiszter urat sikerült meggyőznöm, és kieszközöltem annak hozzájárulását arra nézve, hogy a kezelése alatti jövedéki bírság alapból három millió forint kölcsönt veszek«. Joggal hihette tehát a t. ház, miként 1893-ban az igazságügyi kormány előtt már eldöntött dolog volt, hogy a jövedéki birság-alapból ezen építkezésekre három millió forint kölcsönt vesz, melyet az ő idézett szavai szerint az akkori pénzügyminiszternél már kieszközölt. Ha megnézzük, t. ház, a folyó évi költségvetés indokolásának ezen kérdésre vonatkozó részét, azt találjuk, hogy a t. igaz-ságiigyminiszter úr ma, tehát két évyel később azt jelenti a t. hkt-