Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

438 428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. nak, miként ezen intézetekre ő csakugyan köl­csönt akar venni, illetőleg a jövedéki bírságok­ból akarja azokat fedezni; ámde az 1893. évi költségvetés általam most hivatkozott indokolá­sában kieszközöltként előterjesztett kölcsönt most csak kilátásba helyezettnek jelenti. Bocsánatot kérek, de felfogásom szerint ebben eltérés van, mert hiszen a mit 1893-ban a volt igazságügy­miniszter kieszközölt, azt 1895-ben még csak kilátásba helyezettnek jelenteni talán csak téve dés, és az illető költségvetést összeállító úr talán nem vette figyelembe az 1893. évi költség­vetés indokolását. Én ragaszkodom alihoz, hogy a mit 1893 ban a volt igazságügyminiszter mint kieszközöltet jelentett nekünk, azt az új igazságügyininisz.ter is igen helyesen eszközölt ténynek köteles el­fogadni. A volt igazságügyminiszter úr ezen építke­zéseknek sorrendjét is megállapította, és ezen sorrendben bennefoglaltatik Nyitra városa is, a mely város talán a t. előadó urat is érdekli. Ámde 1894-beit ugyancsak a költségvetés indokolásából kitetszőleg látjuk, hogy az 1893-iki költségvetésben beállított sorrendet a volt igaz­ságügyi kormány nem tartotta meg, hanem attól eltérőleg más városokat, nem akarom mondani, hogy részesített előnyben, hanem bizonyosan a tapasztalás folytán talált sürgősebben fielégí­tendőknek. Akkor tehát 19 építkezést jelentet­tek tárgyalás alatt levőnek; 1895-ben újra 16 törvénykezési építkezést jelent a mostani igaz­ságügyminiszter úr, mint tárgyalás alatt levőt, sőt részben már megkezdetett, de az 1893-iki költségvetésbe a sorrendbe beállított Nyitrát még mindig nem látom benne. Ellenben az 1893-iki sorrendben nem foglalt Pozsony városát, a volt igazságügyminiszter úr választókerületét, és ennek ellensúlyául Szolnok városát, mely Po­lónyi képviselő úr kerülete volt, továbbá Nagy­váradot, Rózsahegyet, Zalaegerszeg városát mind elobbrevalónak találja a kormány a nyitrai építkezésnél. Elismerem, t. ház, hogy az igazság­ügyi kormány időközben ezen építkezéseknek sürgősebb, égetőbb voltáról győződhetett meg, de sajnálattal kell kijelentenem, hogy az 1893. évi költségvetés indokolásában foglalt jelentés daczára, a nyitrai törvénykezési állapotok jobb helyzetbe hozatalával — értem az építkezés kérdését — eddig vajmi keveset törődtek, pedig legalább is vannak olyan rosszak, mint azon városokban voltak, a melyeket az imént felolvasni bátor voltam, és a melyeknél az el­intézés már megtörtént. Mert hiszen, t. ház, a hol most például sommás eljárási feiebbezési tárgyalások megtartására kellő helyiség nincsen, és akkora helyiség sincsen, a melybe a feleken kívül csak egy kis közönség beférhetne, akkora helyiség sincsen, a hol a tanúk tisztességes helyen télen várhatnának, a hol külön van a já­rásbíróság igen rossz helyiségekben, mert ott még az ügyvédek számára sincsen kellő terem, még kevésbbé a tanúk és ügyfelek számára, a kik hideg folyosón kénytelenek várni, a hol külön van a telekkönyv, az ügyészség és tör­vényszék, — a törvényszéki tárgyalóterem mi­nőségéről már beszélni sem akarok, — ott az építkezés égető volta kétséget nem szenved. Kérem a t. igazságügyminiszter urat, vegye figyelembe, hogy a nyitrai törvényszék az or­szág legnagyobb törvényszékeinek egyike ; ügy­forgalma mindig emelkedik, ámde az ügyeknek ilyen helyeken való elintézése igazán a jogke­reső közönségnek a bíróság iránti tiszteletét és a bíróság tekintélyét csak csorbítja, mert hiszen tudjuk, hogy müveit és nem művelt ember egy­aránt sokkal méltóságteíjesebbnek képzeli, az igazságügyi csarnokot, mint a milyen az valójában, és nyomasztó hatással van jogászra, nem jo­gászra egyaránt, hogy ha ilyen kritikán aluli helyeken szolgáltatják az igazságot. Én ezt olyan sürgősnek tartottam, hogy hivatkozva az 1893. évi indokolásban foglalt jelentésre és a volt igazságügy miniszter úrnak, nézetem szerint helyesen elfoglalt akkori állás­pontjára, sürgetem, hogy a jövedéki bírságok összegéből általa már kieszközölt három millió forintból a nyitrai törvénykezési építkezéseket mielőbb elkezdeni méltóztassék. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha szólani már senkisem kivan, a vitát bezárom. A tétel maga meg nem támadtatván, azt hi­szem, kijelenthetem, hogy az igazságügyi minisz­térium költségvetésének »Beruházások« czíme alatt álló 300.000 forint el van fogadva. Ezzel az igazságügyi költségvetés végleg letárgyaltatott. (Éljenzés.) Következik a pénzügyminisztérium 1895. évi költségvetésének (írom. 713) és az azzal kapcso­latos pénzügyi bizottsági jelentésnek (írom. 724, 729.) tárgyalása. (Félkiáltások balfelől: Holnap!) Az első szó a pénzügyi bizottság előadó­ját illeti. Kérem felolvasni az első tételt. Perczel Béni jegyző (olvassa): Központi igazgatás, Rendes kiadások: XVII. fejezet, í. czím (Elénk felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap!) Elnök: T. ház! Tekintettel az idő előre haladottságára a t. ház talán beleegyezni mél­tóztatik, hogy a pénzügyminisztérium költség­vetése, a mely mára volt napirendre tíízve, a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben tárgyaltassék. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 1 óra 35 percekor.)

Next

/
Thumbnails
Contents