Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

426 428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. beadott határozati javaslat által nem a sajtószabadság biztosítása, hanem a sajtószabadság korlátozása czéloztatik ? Engedelmet kérek, én ezt a magam részéről legalább is nem tartom oly annyira indokolt álláspontnak, hogy ezen álláspontból kiindulva nem nyíltan, hanem az értelemben benn rejlő azon felfogásnak adhasson bármelyik képviselőtársam kifejezést, hogy ezen párt azon határozati javaslatot a sajtószabadság korlátozása szempontjából adta be, akkor, mikor nekünk czélunk épen és kizárólag a sajtójognak biztosítása és a sajtóeljárás szabályainak és a sajtóeljárás hatáskörének a preezizirozása volt. (Helyeslés a haloldalon.) És itt igen t. képviselőtársam szükségesnek tartotta igénytelen személyem azon eljárásával is foglalkozni, hogy én mint védő egy általam, szerinte kis szerencsével, de nagy vervvel védett ügyet a parlament elé hoztam. Én magánéletemben úgy, mint közéletemben, annak intakt voltára mindig akkora súlyt helyeztem és mint képviselő annyira ügyeltem mindig arra, hogy képviselői állásomból csak annak terheit, kötelességeit viseljem, és annak előnye hozzám ne férhessen, hogy felmentve érzem magamat az alól, hogy én ezen kérdést, a mely különben ő szerinte is nem inszinuáczió volt, inszinuácziónak tekintsem. Nem tekintem annak, mert én csak inzultálható vagyok, de inszinuálható nem. Ez ellen véd az én magánéletem, közéletem és egész egyéniségem morálja. (Helyeslés a haloldalon.) Itt még, t. képviselőház, azután az igen t. képviselőtársam azt is kifogásolandónak és kifogásolhatónak tartotta, hogy bírói eljárás tétetett vita tárgyává. A fogalmaknak tisztulása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy eljárásomnak korrekt sége vagy helytelensége tekintetében itt valaki megállható és helyes kritikát mondhasson. Szűkséges a bírói ítéleteknek a bírói egyéb ténykedésektől való elkülönítése, szükséges, hogy tisztában legyünk azzal> hogy a bírói függetlenség nem a bírót, hanem a bírónak az ítéletben megnyilatkozó bírói akaratát, judicziumát védi csupán. így fogták ezt fel, t. ház, mindenkor azon államokban, a hol legszigorúbb mértékben ügyeltek a bírói függetlenségre. Mindenütt, a hol a legnagyobb figyelemmel voltak a bírói függetlenségre, mint egyik alkotmánybiztosító eszközre ; mindenütt, a hol a bírói ítélet reviziójának bár a legfőbb hatalom részéről való teljesítése ellen feltétlenül tiltakoztak és állást foglaltak, de seholsem zárkóztak el azelől, hogy a bírónak oly eljárásával, mely eljárás nem az ítéletnek kritériuma, nem az ő bírói meggyőződésének nyiívámílása, hanem egyedül és kizárólag egyéni megnyilatkozása, a törvényhozások foglalkozzanak, azzal szemben állást foglaljanak. Hát. t. ház, én ezzel beszédemet be is fejezném, ha nem tartoznám még a t. igazságügyi miniszter úrnak egy kijelentésére nyilatkozatot tenni. (Halljuk! halfelöl. Elnök ^mget.) Az igen t. igazságügyminiszter úr azon tiszteletteljes kér/lésemre, vájjon a házassága jogot törvény vagy rendelet alakjában szándékozik-e életbeléptetni, — az életbeléptetés alatt, természetesen én magam sem azt értettem, a mi a törvény zárintézkedéseiben vau, hogy mikor fogja életbeléptetni, — hanem értettem azt, hogy azon anyagi jogszabályok alkalmazására, — mondjuk — alaki jogszabályok megalkotására, melyik utat választotta: az igazságügyrniniszter úr nekem .szives volt azon választ adni, hogy azon eljárási szabályok megalkotásától nem tartja függővé tehetőnek az egész családi, illetve házassági jognak életbeléptetését, mert ezen eljárási szabályokra nézve van nekünk részben a házassági jogban magában intézkedésünk a bíróságok illetékességére nézve, van azután jeleidegi proczesszuális rendszerünkben, perrendtartásunkban, részben jogszokásokban. Itt azonban egészen új intézménynyel állunk szemben, melynél az ország egy részében, — mert hát itt meg a jogszokásokra is hat, hivatkozott a t. igazságügyrniniszter úr annak alapján, mert a protestánsok válóperei a törvényszékek hatáskörébe tartoznak, — az ország erdélyi részeiben a válóperekre nézve semmi jogszokás az illetéki eljárás szempontjából nincsen, mert itt csupán az izraelita házasfelek válópereire nézve és ott is csak bizonyos megszorításokkal volt meg az illetékesség, tehát jogszokás abszolúte ott ebben a tekintetben ki nem fejlődött. A perrendtartásnak pedig azon intézkedései, melyek általánosak, a bizonyításnak mikénti keresztülvitelére, az eljárás módozataira általában vonatkoznak, . . . (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, mert magam sem hallom a szónokot. Issekutz GyŐZÖ:... a válóperek különös természeténél fogva ezekre nem alkalmazhatók, ezek különös eljárási szabályokat kivannak. A magam részéről tehát az igen t. igazságügyrniniszter úrnak ebbeli nyilatkozatát kielégítőnek nem tartom és alkotmányos szempontból is kell, hogy kérjem, hogy az igen t. igazságügy miniszter úr a házassági jognak mikénti alkalmazására, az alaki eljárási szabályok megalkotására nézve mielőbb terjeszszeu elő törvényjavaslatot. (Helyeslés halfelöl.) Ezt a beterjesztést sürgetjük azért s azzal, hogy alkotmányos államban a törvényhozás együttléte alatt szükség rendeletekre nincsen; pótló rendeletek meg, felfogásom