Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-428
428. országos ülés 1895. február 11-én, hétfőn. 425 emelni ama szék tekintélyét és a mely engem is arra késztet, hogy araa szék tekintélyét magam is respektáljam nyilatkozatomban, — mondom, kijelentette, hogy óhajtotta volna, ha egy törvényszéki elnök elleni panaszom ne a házban s ne oly éles alakban történt volna s nem akkor, midőn az illető nincs itt. Erdély Sándor igazságügy miniszter: Azt nem mondtam, hogy ne a házban! Issekutz,,GyÖZŐ: Ne ott, a hol nem védekezhetik. Őszintén megvallom, hogy önmegtagadásomba került ez ügyet felhozni. Bennem is megvan a jogérzetnek az a mértéke, mely mindenkit visszatart a könnyelmű vádemeléstől. De megvan a kötelességérzetnek oly foka is, mely arra bir, hogy felszólaljak oly esetben is, midőn fellépésem félreértésre is adhat alkalmat, 8 midőn, mint később rá fogok térni, akadhatnak, a kik — mint Borváth Gyula t. képviselőtársam — fellépésemben a magam ügyének előhozását látják. Én ily esetben is megteszem, a mit kötelességem parancsol. (Élénk helyeslés balfelöl,) Angliában, hol az alkotmányos érzék legalább annyira ki van fejlődve, mint nálunk, a hol a bírákra nézve az ellenőrzés szüksége tán nem forog fenn annyira, mint náluak, hol egy egészséges közélet van kifejlődve, igenis szükségesnek látta a parlament fentartani magának a jogot, — mint tényleg gyakorolták is Fox-tól egész Me Dermett-ig, — a bírák egész légiójával szemben, hogy oly viselkedésükkel, mely kihívja a nyilvánosság kritikáját és beavatkozását, foglalkozhassak. Erdély Sándor igazságiigyminiszter: Nem is vontam kétségbe a jogot! Isseklltz Győző: Köszönettel tudomásul veszem, hogy az igen t. igazságiigyminiszter úr megindította a megfelelő megtorló intézkedéseket. Én privát-tudakozódások útján is igyekeztem meggyőződést szerezni. Lehet az illető bíró úr nagyon képzett bíró, lehet ő talán ott, a hol az ő bírói judicziuma egyedül és nem egyúttal az egyéni természete és idegessége is juthat érvényre, a magyar igazságszolgáltatásnak még egy hasznos tagja. Én azt óhajtanám, és a«t szeretném, és arra kérem az igazságiigyminiszter urat, hogy bármi legyen a vizsgálatnak eredménye, de méltóztassék arról a helyről, a mely helyen nemcsak a bírói meggyőződés, hanem az egyén sajnálatos természete is jut kifejezésre, való előmozdítását a kezében levő törvényes eszközökkel siettetni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! A sajtóeljárás módosítására, illetőleg a sajtótörvény revíziójára vonatkozólag beadott határozati javaslatomat a t. miniszter úr két okból nem méltóztatik elfogadni. Az egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII KÖTET. ok az, hogy a sajtó-eljárás amúgy is a beadandó büntető-perrendtartás javaslatába be lesz fogl ilva, a másik ok pedig az, hogy a sajtótörvény revízióját szükségesnek nem látja. Horváth Gyula t. képviselőtársam erre vonatkozólag határozati javaslatom ellen foglalva állást, ezt azon ind >kolással tette, hogy az időt nem látja arra alkalmasnak, hogy a sajtószabadságot biztosító irányban bízathatnék meg egy törvényes intézkedés. Én, t. ház, a magam részéről azt, hogy Horváth Gyula igen tisztelt képviselőtársam miként fogja fel és miként mérlegeli a jelenlegi szellemet, azt, hogy Horváth Gyula képviselőtársam épen a parlament jelen alakjában, a hol a többség egy oly pártnak kezében van, a mely párt ő szerinte határozottan liberális irányban működik, és a mely pártnak liberális iránya miatt azután ő is másnemű aspiráczióinak, melyeket velünk együtt vallott, nem mondom, hogy felhagyásával, hanem legalább egy ideig nyugtatásával szükségesnek látta, hogy velünk szemben állást foglaljon és azon pártot támogassa, hogy agy ily parlamentben azután igen t. képviselőtársam miként látja a sajtótörvény és sajtóeljárás revízióját nem biztosítottnak, miként látja ezen parlamentet és e parlament által megteremtett és képviselt szellemet olyannak, a mely liberális alkotásokra képss nem volna, azt én megmagyarázni szintén nem tudom, (Helyeslés a baloldalon,.) hanem egy irányban beszédével foglalkozni tartozom a magam és annak a pártnak a nevében, melyhez szerencsém van tartozni, és ez az a kifejezése, hogy ő azt látta, nemcsak*-mindenütt, hanem kivált a legutóbbi időben Németországban és más országban is, hol a sajtószabadságot korlátozni akarták, hogy sohasem azzal jöttek, hogy a sajtótörvényt vagy a sajtószabadságot korlátolni kell, hanem az eljárás szabályozására adtak be javaslatot, és ezen eljárás szabályozásával a legfontosabb jogok Szoktak veszendőbe menni. Ha ezen javaslatot a t. többség részéről adja be akár a kormány, akár egyes képviselő, és ezen többséggel szemben ül egy t. képviselőtárs, és azzal az indokolással, hogy a sajtószabadságot akarja biztosítani a beadott mádosítvány ellen a többséggel szemben ellenséges álláspontot foglal el, azt én értem, de azt nem értem, hogy midőn egy párt, melynek kezében nincs az a hatalom, hogy javaslatát érvényre emelje, hogy felfogását, akaratát törvény alakjába öntse, ad be egy ily javaslatot, —• akkor azzal a párttal szemben miként lehat azt mondani, hogy az a párt nem a sajtószabadságot akarja védelmezni, s nem fogadja el a módosítványt, mert attól fél, hogy az fog történni, a mi történt Németországban, hogy az ezen párt által 64