Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

él2. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. a? ide fáradt, és az akkori ellenzéki vezérszónokot, Szilágyi Dezsőt a ház Bzine előtt kézszorítással tüntette ki. A t. miniszterelnök úr egész eljárása előttem tiszta és világos. (Halljuk! Halljuk!)Mint erdélyi ember bizonyos tradicziókban nevelkedett fel, mely tradicziók az erdélyi nemzetségekben rendkivűl ki vannak fejlődve. Hogyha ezekből az ő eljárására nézve a jövőben némi következtetést akarunk vonni, akkor maga a válságlefolyása is egészen világos képét mutatja annak az iránynak, mely neki épen erdélyi tulajdonságainál fogva elő van irva a pártokkal és nemzetiségekkel szemben is. A horvát bán nem volt eléggé óvatos és a fúzió megkísérlésé vei egyenes úíon óhajtott kormányra jutni, de ez a nemzeti párt össszetartásával szemben nem sikerűit. A mostani miniszterelnök úr nem ezt teszi, hanem iparkodik, a nemzeti pártot megkerülve, egy igen jól záró kapun át, mely kapunak a neve Ernuszt Kelemen országos képviselő úr. Azt nem lehet tagadnunk, hogy ezeknek a törekvéseknek rendkívüli nagy jelentőségük van. Mi el vagyunk készülve arra, hogy az a fúzió — talán a Ludovika-akadémiának magyar tiszti akadémiává való kifejlesztése alapján — mégis meg fog kiséreltetni; talán kapnak egyenkint ajándékba egy-egy nemzeti színű porte-epée-t is. Hát ez előbb-utóbb meg fog történni, ha máskép nem, megint csak azon a soron,' hogy: »Regis voluntas suprema lex,« a mely előtt meg kell hajolni. És akkor minekünk, a kik függetlenségi pártnak vagyunk tagjai s a kik azért vagyunk itt, hogy elveink mellett állhatatosan megmaradjunk, nekünk azzal a nagy táborral szemben is meg kell állanunk, mert bármi történjék azokon az oldalokon, tudjuk, hogy nekünk e

s pártokon keresztül kell mennünk, hogy kivívjuk a nemzet elévűlfaetlen és el nem vitatható jogait: Magyarország függetlenségét. Hogy mi e jogok tartalma és formája, én azt most, mint állásfoglalásunk magvát, nem fejtegetem. Csak azzal zárom szavaimat, hogy abban az eljárásban, a melyet most láttunk, abban a törekvésben, hogy az erősek az alkotmányossággal, a törvényességgel meg nem egyeztethető módon, az egész parlamentarizmus veszélyeztetésével egyszerűen menesztetnek, és mások, gyöngébbek bocsáttatnak mindenféle kikötések alapján a kormányszékbe: ebben az eljárásban, mondom, mi azt látjuk, hogy ily úton nem várhatjuk azt, a mi nekünk tulajdonkép törekvésünk: hazánk szabadságát és függetlenségét. Épen azért még nagyobb éberséggel, kitartással résen kell lennünk, nehogy berontson a végveszély abba a társadalomba, a mely már most is torpiditásba jutott. Hogy mi ez a torpiditás, s mi ennek az oka, azt megmondta nem rég egy klasszikus tanú, Busbach képviselő úr, hogy tudniillik Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt kapott fel a stréberség, és vigyázzon a parlament, mert ha már a stréberség a miniszteri székig is eljutott, majd meg fognak indulni a stréberek a legközelebbi választások alkalmával, mert hiszen oly könnyűnek látszik már Magyarországon a nemzet törvényhozásában és kormányában is fényes és nagy állásokat elérni. T. ház! Kötelességem yolt elmondani teljes őszinteséggel és nyíltsággal nézeteimet, és kijelentem, hogy pártállásomnál s e nézeteimnél fogva nem viselkedhetem bizalommal a most bemutatkozott kormány iránt. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Sierbán képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. Sierbán Miklós: T. ház! Nem akartam xíjra szót emelni e vitában, de minthogy a nemzetiségikérdésmegoldásátelsőrangú kérdésnek tekintem, nehogy hallgatásom félremagyaráztassék, legyen szabad Bethlen Gábor t. képviselő űr szavaira reflektálnom. Én szombati beszédemben egyik legnagyobb sérelemnek azt mondtam, hogy a román fiatalság nem kap alkalmazást a közhivatalokban, és azért, t. ház, kénytelenek kivándorolni különösen Romániába, és így meg van oldva ama mozgalom, melynek kapcsa itt és Romániában van. Mert én egyet mondok mindenekelőtt. Az a fiatal nemzedék, a mely idegen államba kimegy, jóllehet ott szívesen fogadják, mégis jobb szeret e hazában maradni. Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, személyes kérdésben kért a képviselő úr szót; (Igaz! Úgy van!) joga van személyes kérdésben felszólalni, joga van szavai értelmét helyreigazítani, de új beszédet tartania nincs joga. (Helyeslés.) Sierbán Miklós: T. ház! Azt hiszem, hogy akkor, a midőn nem tartom magamat szorosan a személyes kérdéshez, csak szolgálatot teszek a t. háznak. (Ellenmondások jobbfelől. Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, engedje meg, hogy részletesebben beszélhessek. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbalon : Joga van est kérni !) Elnök : (Csenget.) T. ház ! A tanácskozás rendje azt kívánja meg, hogy új beszéd tartását csak akkor kérhesse az illető képviselő, a midőn az a házszabályokban külön a ház engedelmétől függővé van téve. Jelenleg a képviselő úr személyes kérdésben és — gondolom — szavai értelminek helyreigazítása végett kért szót és nyert engedélyt a szólásra. Kérem tehát, maradjon a személyes kérdés határai között. (Helyeslés.) A t. képviselő úrnak lesz alkalma félre-