Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

38 412. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. értések ellen nézeteit más alkalommal kifejteni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbalon, Sierbán Miklós leül.) Kun Miklós: A szászokkal paktálnak, ezt meg nem hagyják beszélni! (Zaj.) Bartók Lajos jegyző: Asbóth János! Asbóth János: Engedje meg a t. ház, . . . (Zaj. Halljuk! Hattyúk!) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! Asbóth János: Engedje meg nekem a t. ház, és engedje meg Darányi Ignácz t. képviselőtársam, hogy múltkori érdekes revelaczióihoz egy pár megjegyzést fűzzek a helyzet tisztázására és a t. képviselő úr által is olyan melegen és őszintén Óhajtott fúzió érdekében. Igyekezni fogok, minthogy a t. ház figyelme e pillanatban ki van merítve, észrevételeimet a lehető legrövidebbre szorítani. Az tűnt ki azon érdekes közlésekből, melyekkel t. képviselőtársunk szolgált, azokról az értekezletekről, melyeket a horvát bán azon kitűnő férfiakkal tartott, kik a szabadelvűpárt nevében vele értekeztek, hogy a horvát bán missziója meghiúsult és hajótörést szenvedett, tulaj donképen egészen a horvát bán hibájából, hogy a horvát bán olyan túlzó követelésekkel lépett fel, melyeket azon kitűnő férfiak a szabadelvű párt részéről elfogadhatóknak nem találtak. A t. képviselő úr elő is adta itt azokat az okokat, melyeknél fogva a szabadelvű párt részéről ők el nem fogadhatóknak tartották azon föltételeket. Én azt hiszem, hogy nem egészen a horvát bán saját hibájából szenvedett hajótörést a horvát bán missziója, és a nélkül, hogy én a magam értesüléseire hivatkozni akarnék, mert arra szűkség nincs, hivatkozhatom közismerettí tényekre s nevezetesen arra a felfogásra, melyet talán az én igen t. kép viselotársam és barátom Darányi Ignácz is ismerni fog, mely azt mondta: oh igen, fúzió, persze hogy fúzió, mi is a fúziót akarjuk, de hiszen nem rajtunk múlik az egyesülés. A szabadelvű párt kapui nyitva vannak, oda bejöhet mindenki, a ki velünk együtt akar működni, és a mi politikánkat elfogadja. A nélkül tehát, hogy saját értesüléseimre akarnék hivatkozni, azt hiszem, hogy ez önmagában elegendő volt arra, hogy a horvát bán missziója hajótörést szenvedjen, mert ha a horvát bán államférfi, a mint hogy az, és ha ő misszióját komolyan vette, a mint •— meg vagyok győződve, komolyan vette, ez elegendő arra. hogy ő misszió járói lemondjon. (Igaz! Úgy van! baloldalon.) Én nem akarom mondani, mert az udvariasság ellen vétenék, hogy ezen formula semmi egyéb, mint hipokrizis, és nincs benne semmi jóhiszeműség, de merem mondani, hogy ez a formula alapos és gyökeres félreértése annak, a miről szó van, vagy egészen másról folyik a beszéd, mint a miről szó lehet. Hiszen mi tudjuk azt, és tudtuk azelőtt is, hogy a t. szabadelvű párt kapui tárva vannak a bűnbánó Magdolnák számára, (Derültség a baloldalon.) és hogy azokat szívesen visszaölelik az üdvnek kebelére. De sem gróf Apponyi Albert és az ő pártja, sem az a párt, melyhez nekem szerencsém van tartozni, . . (Felkiáltások a jobb' oldalon: Melyik?) Gr. Batthyány Tivadar: Azok, a kiket mindig hívogatnak vissza! (Élénk derültség és taps a baloldalon.) Asbóth János: ... mi nem érezzük magunkat egyikünk sem bűnbánó Magdolnának, mi semmi szükségét nem érezzük a bűnbocsánatnak. Midőn mi a szabadelvű pártból sajnálatunkra és nem könnyű szívvel kiléptünk, akkor ezt tettük azért, mert éreztük, hogy ezt parancsolja nekünk hazafias kötelességünk és meggyőződésünk. Mi kiléptünk azért, mert mi már akkor előre láttuk minden következményét annak a politikának, mely az 1892. évi november hó 10-iki értekezleten proklamáltatok a szabadelvű párt nagy részének meglepetésére, hogy ne mondjam, konsternácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Mi előre láttuk azon következményeket már akkor, mely következmények abból állanak, hogy dekomponálva vannak a pártok, tehetetlenné van téve a parlament, megingott a szükséges harmónia a törvényhozás különböző faktorai között, és a legnagyobb, hogy a dekompoziczió elé vitte e politika magát a magyar nemzetet, a nemzetiségi mozgalmak hallatlan fokozása és a vallásháború által. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hogy lehet már most igazi szándékkal vagyis jobban — mert a szándék tisztaságát kétségbe vonni nem akarom — a dolgok komoly mérlegelésével kívánni, hogy mi, a kik ezen következményeket előre láttuk, ma, midőn ezek tényleg be is állottak, ma karoljuk fel ezt a politikát és ma akarjunk annak végrehajtásához segédkezet nyújtani. Arra invitálnak minket a t. urak, hogy segítsük azt végrehajtani mi, a kik mindannyian meg vagyunk győződve arról, a mit gróf Apponyi Albert képviselő úr tegnapelőtt mondott, hogy ez a politika azért, mert nélkülözi a tárgyi és a politikai előfeltételeket, melyeknek legfőbbike a népnek érzülete, nem lesz végrehajtható, és a kik mindannyian egyetértünk t. képviselőtársunkkal abban, hogy önök maguk fogják kérni a prolongácziót. (Helyeslés a baloldalon.) Az is csak a szavakkal való játék, t. képviselő úr, midőn azt méltóztatik mondani, hogy ha az egyesülés akadályának dologi okai megszűntek, személyes akadályokkal nem fogunk találkozni. Mert hiszen, t. képviselőház, az egyesű-