Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-427
410 427. országos illés 1895. február 9-én, szombaton. a törvényhozás tagjaiból is kellő időben alakítandó bizottság fog ezen munkának felűlbírálatával megbízatni. (Helyeslés a bal- és a szélső haloldalon.) De, t. ház, a mit a t. igazságügyminiszter úrtól, mondhatnám, fájlalva veszek, az az ő programmbeszédének e»y nagy hiánya, mely a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot illeti. Mindennap megkapjuk, t. ház, azon törvényjavaslatok jegyzékét, a melyek a bizottságoknál vannak s ezen jelentésből azt látjuk, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat az 51. számol kapta, most azonban már a 800-as számok körűi vagyunk. (Úgy van! Úgy van! Derültség a szélső haloldalon.) Ha a t. igazságügyminiszter úr az ő tárezájának kezelésénél, a magyar jogkereső közönség érdekeinél, a magyar képviselőház érdekeinél nem tartja kiáltóbbnak elsősorban ezt a vádat, hogy az 51. számú törvényjavaslatot már több, mint hétszáz jelentés követte s ezt még mindig nem emelték törvényerőre, akkor az o székében egy oly kötelességet mulasztott el, melyet tőle a magyar közjog érdekében (Halljuk! Halljuk!) mindig nagy figyelemmel s óvatosan eljáró nagyközönség méltán megvárhat és meg is várja, sőt többet mondok, t. ház, az, a ki a szavakkal s ígéretekkel nem játszik, meg is követeli, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) és, t. ház, megköveteli annál is inkább, mert azon kérdés, hogy a magyar képviselőház tagjai, az ország választó közönségének szabad, tiäzta meggyőződéséből kerültek-e ide, sokkal fontosabb, mint egynéhány száz azon kisebb javaslatokból, melyekkel a képviselőházban foglalkoztak csakis azért, hogy mintegy készakarva mellőzzék az ilyen fontos törvényjavaslatot. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Hiszen, t. ház, a túloldal hivatkozik mindig az ország közvéleményének többségére ; merjenek hát kiállani, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy saj.) s ezúttal is arra hivatkozni. Mindig azt vetik szemünkre, hogy ml az ország közvéleményében is kisebbségben vagyunk, de ott, a hol a mi álláspontunk igazolására a legszigorúbb törvényt mi sürgetjük, ott önök meghátrálnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Én tehát, t. ház, nemcsak politikai álláspontomnál fogva vagyok azon helyzetben, hogy az igazságügyminiszter úr költségvetését el nem fogadom és Kemény Pál t. barátom határozati javaslatát pártolom, hanem ezen helyzetben és meggyőződésben vagyok azért is, mert osztozom mindazok véleményében, a kik óvják az igazságügyminiszter urat attól, hogy elődjének nyomdokain haladjon minden tekintetben, (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Meglehet, hogy pillanatnyi rövidke tetszést, tapsokat, mint a minőket tán a nagygyűlésen is arattak, el fog érni, de méltóztassék elhinni, hogy a magyar jogkereső közönség és jogászság előtt ezáltal azon érdemei egy hajszállal sem lesznek nagyobbak, mint a melyeket megérdemelt a birói széken. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Szilágyi Dezső: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 163. szakasza alapján kérek szót, mert azokra nézve, a mik a múltban történt működésemre bírálatul itt mondattak, vagy bírálat pretenziójával felhozattak, ha jónak és szükségesnek látom, a vita későbbi folyamában szót emelhetek. Az előttem szólott képviselő úr azonban személyemet érintő két állítást tett, melyet itt azonnal a kellő méltatásban jogom van részesíteni. (Halljuk! Halljuk!) Egyik állítása, hogy megszegtem ígéretemet, mert nem terjesztettem elő jelentést azon bizottság működéséről, mely a törvényszerkesztési teendőket végzi. Azt, t. ház, hogy évi jeleutést tegyek, én sohasem ígértem. Várady Károly : Kötelessége ! (Mozgás. Halljuk! Halljuk! johbfelől.) Szilágyi Dezső: Hát kérem, a kötelességről Várady képviselő úrétól különböző fjgalmam van. (Helyeslés és tetszés johbfelől. Halljuk! Halljuk!) Én a kodifikäczióra nézve kötelességemnek tartottam a lehető legnagyobb nyilvánossággal működni; minden javaslatot első kidolgozásban a nagyközönség tudomására és a szakkörök bír/ilata alá hoztam. Polőnyi Géza: A házassági jogról szólót is? (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: Azt nem, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) mert én nem akartam Polónyi képviselő úr játékát elősegíteni, (Zajos helyeslés és tetszés jobb/elől. Mozgás a szélső baloldalon.) a ki ebben a házban beadott egy határozati javaslatot, hogy sürgős szükség a házassági jognak szabályozása, és a kormányt még igen rövid idő alatt való benyújtásra akarta utasíttatni, ma pedig előáll és azt hirdeti, hogy bár a kormány azt később nyújtotta be, rettenetes elhamarkodást követett el, (Zajos derültség és tetszés johbfelől.) azzal is, hogy benyújtotta, azzal is, hogy a családjog nélkül nyújtotta be. (Élénk helyetlés jobbfelöl.) És nem akartam Polónyi képviselő úrnak azt a játékát sem előmozdítani, hogy ő itt mint a polgári házasság intézménye behozatalának nagy barátja akart feltűnni, és összes működése — a háznak tudomása van erről (Úgy van! Úgy van! johbfelől.) — arra volt irányozva, hogy kerülő úton azt megbuktassa. (Zajos helyeslés. Úgy van! Igaz! johbfelől. Felkiáltások: Sjégyen!)
