Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

427. országos ülés 1895. íebruár 9-én, sgombaton. 4Í1 1 Egyébiránt az előttem szólott Mérey képviselő urat, a ki ezen Ígéretem megszegését szememre lobbantotta, arra figyelmeztetem, hogy a jelentés az igazságügy minisztérium működéséről egészen a múlt év vegéig igenis kidolgozásban készen van, mert ezt már eljövetelem előtt jelentették nekem, tehát nem kellett ez a figyelmeztetés, hogy ez iránt rendelkezés történjék, és rövid idő múlva a ház tagjai azt meg is kaphatják. (Helyeslés jobbfelől.) Különben meg kell jegyeznem, hogy én nem értem azt a követelést, a melyet a t. képviselő úr formál, hogy a törvényszerkesztéssel foglalkozóknak &zí, hogy mennyi órát dolgoznak, hogy mennyi idő alatt készítik el a javaslatokat, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) kimutatásba kelljen foglalni ok, hogy ő megítélhesse, hogy a kodifikáczionális munkálatok mily gonddal történnek. Azt gondolom, t. ház, hogy ha a javaslatok, mint előadói javaslatok közzé vannak téve, és rendesen úgy, hogy tudják is, hogy azokat ki szerkesztette, azokból kell azokat megítélni, nem pedig a rovatos kimutatásokból, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) a melyekben oly nagy bölcseséget vél fellelni, pedig az esak külső forma, melyből a munkálkodás értékét megítélni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza : G-orombáskodás ! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Szilágyi Dezső: Ebben, t. ház, semmi sincs, a mi a parlamenti illem határait legkevésbbé is átlépné (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és legkevésbbé lehet oly képviselő úrnak, mint Polónyi képviselő úr, ez ellen kifogást emelni, a kinek összes szereplése, arra volt építve, hogy folytonosan annak határait túllépje. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Engedje meg most a t. ház, hogy a személyes kérdésnek második részére áttérjek és ez abban van, hogy az előttem szóló képviselő úr azt mondja: nem volt igazságos és helyes az igazságügyi kormány eljárása akkor, a midőn bizonyos előmozdításoknál nem a sorrendet tartotta meg, hanem egyes előmozdításoknál ennyit és annyit, ki a sorrendben következett volna, mellőzött. Mérey Lajos: Nem volt öt évi szolgálata ! Szilágyi Dezső: Az a másik személyes vád; majd arra is rátérek. Ez volt a képviselő úr állítása; ha tagadja, felolvasom. Hát én, t. ház, igenis elismerem, hogy tekintetbe vettem ugyan a sorrendet, de ahhoz magamat soha sem kötöttem a kinevezéseknél, valahányszor előmozdításról volt szó. (Helyeslés jobbfelől.) Még pedig azért nem tartottam, mert nem a sorvend dönt, . .. Polónyi Géza: Hanem a fáklyászene! (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Szilágyi Dezső :.. • hanem mióta kormánykinevezés útján hivatalok betöltése és előmozdítása létezik, Európa minden művelt államában, a mit döntő elvnek elfogadtak, tudniillik a képesség és érdem, és a kik erre nézve egyenlők, azok közt igenis a sorrend. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság balfelől.) És még, hogy segítségére jöjjek a képviselő urnak, . . . Mérey Lajos*. Nem igénylem! Szilágyi Dezső: ... és ezen megtámadásnak teljes alaptalanságát kimutassam, csak arra figyelmeztetem, hogy ez az elv a tisztviselők fizetését szabályozó törvény egyik szakaszába törvényesen be is van iktatva. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) A mi pedig azon egyes esetet illeti, hogy valaki előmozdíttatott táblabírónak, a ki csak három évet töltött be mint törvényszéki bíró, és az az állítás, hogy törvényellenesen neveztetett ki, erre azt mondom, hogy a képviselő úr teljesen téved. Mert a felolvasott szakasz, tudniillik a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvény 22. §-a azt mondja, hogy bírói vagy ügyészi hivatalt kellett viselni öt évig, hogy valaki táblabíróvá előmozdítható legyen. Bírói és ügyészi hivatal alatt mégis csak •— gondolom — nem fogja senki tagadni, hogy az albírói és alügyészi állás is értendő. Ezeknek pedig beszámításával annak az illetőnek — ha az esetre jól emlékszem — öt évet meghaladó bírói és alügyészi szolgálata volt, és azt mondhatom, t. ház, ha ez az az eset, melyre czélzás történt, minden felebbvaló részéről egyhangúlag mint kitűnő bíró jellemeztetett és arra az állásra a legkompetensebb faktorok teljesen érdemesnek találták. És én alkalmat vettem magamnak úgy múlt működéséről magamat informáltatni, valamint alkalmat vettem magamnak arról is később meggyőződni, hogy miként vált be, és azok, kik működését ellenőrzik, kitűnő bírónak ismerik el. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Úgy, hogy kijelenthetem a t. képviselő úrral szemben, hogy én ezt egyik teljesen sikerűit kinevezésnek tartom, olyannak, mely a bírói karban megszilárdítja és megerősíti azt a hitet, hogy képességgel, szorgalommal, arravalósággal igenis, mindenki számíthat arra, hogy tehetségének, jellemének, munkásságának megfelelően soronkívüli előléptetésben is részesülhet. (Helyesés jobbfelöl.) A képviselő úr azt is mondja, hogy a bírószervezeti törvénynek 27. §-a egyenesen kizárja, hogy albírói és alügyészi szolgálat is az öt évbe beszámítható legyen. Hát, t. ház, ez megint a vádaskodó uraknak az a rendes kis tévedése gzokott lenni, hogy nem a törvény kellő helyére hivatkoznak ; a 27. §. egészen más kinevezései*