Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-427
427. országos ülés 189S. felbrnár 9-én, süoinbaton. 409 adni. Vájjon igazán nem megdöbbentő arczúlcsapása-e a jogegyenlőségnek, az igazságszolgáltatásnak, hogy egy ilyen kitűnő férfiú igenis talált módot arra, hogy százezreket adakozzék jótékonyságra, de az ő halála után emléke sötétségbe, árnyékba borúi azáltal, bogy a hitelezők nem találnak kielégítési alapot! Ha tehát, a tör vény előkészítési bizottság az ő sok munkái között az 1893 : XVI. törvény czikk 127, §-a szerinti alpapságra vonatkozó eljárással fog foglalkozni, kérem az igazságügyminiszter urat, terjeszsze ki figyelmét ezen kérdésre is, mert méltó és igazságos, hogy a mint felhozni bátorkodtam, az ilyen előkelő férfiaknak az emiéke ilyen igazán nagyon kellemetlen kérdések által ne csorbíttassék csak azért, mert, sajnos, nem törvényekkel, hanem rendeletekkel kormányoztatik az ország és szolgáltatik igazság. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Az igazságügyminiszter úr programmbeszédében nagyon helyesen hangsúlyozta, mennyire nehéz e törvények meghozatalánál a helyes egymásutánt megállapítani. Igazat szolgáltat nekem ezen mondásával azon álláspontomra nézve, a melyet a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatnak tárgyalásánál elfoglaltam, és a melyet a volt igazságtigyminiszter nagy sajnálatomra nagyon kicsinyelt. Ezen álláspontom pedig az volt, hogy a sommás eljárásról szóló törvénynek meghozatala sokkal könnyebb, mint annak életbeléptetése, és az életben a szükségleteknek megfelelő foganatosítása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A volt igazságügy miniszter úr 1893. november havában az életbeléptetést 1894. márcziusra ígérte, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) én bátorkodtam figyelmeztetni őt, hogy nem jó lesz, de nem is fogja megtehetni és a következmények nekem adtak igazat, mert a márcziusból november lett; és figyelmeztettem őt arra, hogy az is korán lesz, mert nincsen hozzávaló bírósági karunk, (Igaz! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) a mely ezen törvény szerint megfelelően eljárni képes lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igazságügyi minisztériumnak már 1891. évi jelentésében ki van emelve, mennyire szükséges, hogy az ügyvédi és a bírói képesítés egységes elméleti képzettségen alapuljon. Annyi év óta e kérdést nem oldották meg; és így vagyunk ma, t. képviselőház, hogy e bírói karban, különösen a sommás eljárási törvény foganatosítására, kezelésére és az a szerinti ítélkezésre hivatott bírói karban aránytalanul kevesebb azon rész, mely az ő bírói székében a versenyt kiállhatná a tárgyaló ügyvéd képességeivel, holott, nézetem szerint, az ügyvéd igenig előkészíti a pert, de mikor a bírónak benne dönteni kell, mikor a per anyagát ítélettel kell igazKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. ságosan elbírálnia, ott van szükség a képesítettség nagyobb fokára, mert ott az ügyvéd esetleges hibáit is a bíró van hivatva jóvátenni. És most, 1894-ben, a volt igazságügyminiszter úr h* lomszámra kényszerült a kinevezéseket gyorsan, rohamosan eszközölni. Miért? Mert különben a sommás eljárás foganatosítható nem lett volna, mert a bírói létszám megfelelő nem lett volna, a mint hogy ma sem az, és ezen máig már kinevezett bírósági tagoknak elméleti képesítettsége mindvégig kisebb marad, mint az ügyvédé, annak daczára, hogy a sommás eljárásról szóló törvény tárgyalása előtt négy évvel hangsúlyozta már az igazságügyminiszter úr, mily rendkívül fontos ég életbeléptetendő az egységes bírói és ügyvédi elméleti képesítés. Tehát, t. képviselőház, ez is bizonyítja azt, hogy a törvények meghozatala és azoknak gyakorlása, azok egymásutánja oly kérdések, melyek megbírálása a t. igazságügyminiszter úr programmja szerint is igen nehéz. Mert, uraim, elkészíteni a csatatért, szétküldeni a valószínű csatatérre az összes felszerelést és élelmet, az összes anyagot, de katonákat nem szervezni, ez, nézetem szerint, a megfordított, a legrosszabb egymásután, és a sommás eljárásról szóló törvény életbeléptetésénél épen ezt az egymásutánt állapította meg az igen t. volt igazságügyminiszter úr. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Az igazságügyminiszter úr a magánjognak szerves törvénykönyvbe vezetésénél egy magánjogi, rendszeres, az összes magánjogi törvénykezésre kiterjedő törvény megalkotásánál kilátásba helyezi azon — nézetem szerint is helyes — eljárást, hogy már most fog egy olyan önálló bizottságot alakítani, a melynek feladata lesz azt a törvénykönyvet elkészíteni a képviselőház számára. Én erre nézve felhívom az igazságíigyminiszter úr figyelmét az osztrákok eljárására, a hol tudvalevőleg szintén tárgyalás alatt van a magánjogi törvénykönyv, és miután nem kevesebb, mint ezer módosítvány adatott be, szükségét találták, hogy a képviselőházból és főrendiházból alakítsanak egy bizottságot, a mely bizottság úgy a törvényjavaslatot magát, mint az összes módosítványokat megmunkálás, illetve elbírálás alá veszi, hogy majdan ekképen magának a két törvényhozás tényezőinek működését könnyítse. Nézetem szerint kétségbevonhatlan az, hogy a magyar magánjogi törvény meghozatala hasonló figyelemben fog részesülni úgy a törvényhozás tagjai, mint az egész jogászvilág részéről. Nehogy tehát ezen nagy munka is az eJhamarkodottság, 8 felületesség gyanújába essék, azt hiszem, jó lesz, ha nemcsak az igazságügyminiszter úr által említett külön bizottság, hanem 62
