Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

427. országos ülés 1894. február 9"én, szombaton. 405 Polónyi képviselő úr gúnyosan, a többi eddig felszólalt képviselő urak pedig (Halljuk! Halljuk!) a tárgyhoz illő komolysággal azt tartották, hogy az igazságügyi minisztérium oly programmot terjesztett elő, melyről azt mondja Issekutz Győző képviselő úr, hogy amiak egy százalékát sem lesz képes keresztülvinni, mert ahhoz erős és konszolidált kabinet kell, a minő valamint a múltban, úgy a jelenben sincs. Kemény Pál t. képviselő úr az ellenkező nézetet vallja, és ezt köszönettel fogadom. 0 a jelenlegi igazságügyi kormányzatot olyannak találja, a mely nagy feladatainak teljesítésére teljesen képes. Polónyi Géza : Hát az előbbit nem találta olyannak ? Jellinek Árthur: Azt mondja, hogy utasíttassák a kormány, hogy az egész polgári törvénykönyvet még ezen országgyűlési időszak alatt terjeszsze elő, és hogy az még ezen ország gyűlés alatt tárgyalható legyen. De a t. képviselő úr bízik a kormány erejében, és igaza van, mert nemesak ezt kívánja, de kívánja a bűnvádi eljárás megalkotását ugyanezen országgyűlés alatt, a katonai büntető törvénykönyvet, és ehhez járul Issekutz képviselő úr, a ki nem bízik a kormány erejében, de mégiy oly erősnek tartja, hogy mindamellett a sajtótörvény revízióját kívánja. Polónyi képviselő úr az elhamarkodott törvényhozás ellen szólt. Polónyi Géza: A miniszter úr, nem én ; én csak applikáltam. Jellinek Artliur: A képviselő úr applikálta, tehát helyeselte is, helyeselte a múltra nézve, értve a házassági jogot, de nem tudom, elfogadja-e Kemény Pál képviselő úr határozati javaslatát, azt hiszem, elfogadja a párt nevében benyújtott határozati javaslatot, és akkor egész érvelését lerontja, mert a képviselő úr azt, a mit mi hosszú évek munkájának tüntetünk fel, elhamarkodni kívánja, és egy nagy kódex megalkotására, a melyben a régi jog elemeinek kiásását és felhasználását kívánja, és a melyet ő alaposan akart a ház elé juttatni, és kívánja is, hogy a ház alaposan is tárgyalja, a képviselő úr azt a rövid időszakot, mely még rendelkezésre áll, elegendőnek tartja. A képviselő úrnak nem is az a czélja, hogy a polgári törvénykönyv megalkottassék, hanem csak a múltban elért eredményeket akarja kicsinyíteni, de ezen czélját, higyje el, nem fogja elérni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Polónyi Géza: A »Vulgatac-t nem csinálták oly hosszú ideig, mint ezt. Jellinek Árthur: Az igazságügyminiszter úr programmjára legyen szabad befejezésül csak néhány szóval reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Természetesnek fogja találni mindenki, hogy én, mint e párt tagja, a ki a múltban követett igazságügyi politikát helyeseltem, és az országra nézve üdvösnek tartottam, a ki azt a politikát olyannak tekintettem, a mely a múlttal sokban szakít, mert az első igazságügyi politika, a mely 1867. év óta erős nemzeti szellemben működött, — a múlt igazságügyi politikát azzal lehet jellemezni, hogy nemzeti szellemben működött, — a mely számolt a nemzet tradiczióival, és iparkodott kielégíteni a nemzet valódi szükségleteit: ezt a politikát helyeslem. Az igazságügyminiszter urat, a ki a múltban elfoglalt állásánál fogva, mint maga is mondja, ezen elvekkel magát azonosítja, ezen elvek hű letéteményesének tekintem, és őt ezen elvek keresztülvitelében csekély erőmhöz képest önzetlenül támogatni kész vagyok. A budgetet elfogadom, (Zajos helyeslés jobbfelől. Szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni; az ülést folytatjuk. Ivi következik szólásra? Papp Elek jegyző: Mérey Lajos! Mórey Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Jellinek Arthur t. képviselő úr beszédjében azt a tételt állította fel, hogy lehet valamely ország jogszolgáltatása jó, a nélkül, hogy sokba kerülne, és viszont lehetnek országok, a melyekben igen nagy az igazságügyi költségvetés, hanem azért maga a jogszolgáltatás nincs megfelelő állapotban, sőt rossz. Ámde beszédének egész további folyamán úgyszólván mondatról-mondatra önmagával ellenkezőt bizonyított. Bizonyította pedig a magyar viszonyokkal. Mert mikor ő azt hangsúlyozta, hogy a sommás eljárás életbeléptetése magával vonta azt a következményt, hogy a bírói létszámot, ha az igazságszolgáltatást gyorssá akarjuk tenni, szaporítanunk kell, s hogy saját szavait idézzem: »foglalkoztatni kell mindinkább több és több bírát, hogy a per anyaga alaposabban legyen feldolgozva és eldöntve« — mondom, midőn mindezeket helyesen hangsúlyozta, önmagával jött ellenkezésbe, mert hisz ott, a hol minél több bírót kell foglalkoztatni, az igazságügyi költségvetést is természetesen emelni kell. ( Úgy van! a szélső • baloldalon.) Midőn Kemény Pál t. barátom hangsúlyozta, hogy az igazságügyi költségvetésben mutatkozó 3—400.000 forint emelkedés a követelményeknek meg nem felel, ezt nem azért tette, mintha előlegezni akarta volna a Jellinek Arthur t. képviselő úr által felállított tétel bírálatát, hanem azért, mert jogszolgálsaíási viszonyaink azt a szomorú tényt bizonyítják, hogy belőlük több hasznot húz a pénzügyminiszter, mint a közön.