Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

406 427. országos ülés 1894. február 9-én, szombaton. ség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig az igazságügyi költségvetésnek az a rendeltetése, hogy szolgálja a jogkereső közönséget, és hasz­náltassák az anyagi és alaki jog kifejlesztésére, nem pedig az, hogy a szegényebb nép károsí­tásával az állampénztár gyarapíttassék. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Hangsúlyozta Jellinek Arthur t. képviselő úr azt is, hogy midőn ezelőtt 16 évvel a magán­jog rendszeres törvénybe foglalása iránt meg­kezdődött az országgyűlési, és különösen a hír­lapi vita, ő — s ezt kidüllesztett mellel emelte ki — ott volt azok között, kik a régi magyar rendszerből meríthető előnyök s elvek mellett kardoskodtak, de nem látta ott Polónyi Gézát. Nem akarok Polónyi Géza ügyvédje lenni, mert hiszen jó ügyvédje ő maga magának, és mások­nak is, de én figyelemmel kísérteni e kérdést, mióta csak a jogot elvégeztem, és úgy tudom, Jellinek képviselő úrnak e harczban való szerep­lése oly csekély volt, hogy senki észre sem vette, míg ellenben arra nagyon sokan emlék­szünk, hogy Polónyi Géza mindig híve volt a régi jogból meríthető elveknek. Felemlítette a képviselő lír azt is, hogy mindarra, a mit az egyházpolitika alatt értünk, egy nagy, nemzet­ellenes áramlat leküzdésére volt szükség. Én a szentesített törvények határát nem bolygatom, s n/.ok bírálatába nem bocsátkozom. Végrehaj tan­dók azok. De, hogy az ellenök való küzdelem­ben első sorhan a nemzeti szellem ellen irányuló törekvéseket láttuk volna, azt kereken tagadom, sőt a magyarság érdekében visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez ügybe senki sem kevert nemzeti, hanem csak felekezeti és jogi kérdéseket, s ezt is mindenki a magyarság iránti szeretettel. S ha azoknak, kik e törvény megvalósulását elősegítették, az volt czéljuk, hogy szolgálják a magyarságot, bizonynyal ezt akarták azok is, kik teljes meggyőződéssel az ellenkezőt tették! Nem szokásom senkinek valódi érdemeiből bármit letagadni. De azokról, a miket az előadó úr az igazságügyminiszter úrról mondott, meg kell emlékeznem, mert oly érdemeket tulajdonít neki, melyek nem szeretném, ha szótlanul han­goznának el, és mindent aranynak hinnének, a mi fényleni látszik. Azt mondotta a volt igazságügyminiszter úrról a t. előadó úr, hogy »azon tárgyilagos, lelki­ismeretes, csak a valódi érdemet méltányló, igazságos eljárását, a melyet a kinevezéseknél általában, és különösen a bírói állások betölté­sénél mindenkor tanusított«, ő nagy elismeréssel hangsúlyozza. T. ház! Egy pár adattal szolgálok arra nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy mennyire lehet elismeréssel hangsúlyozni a volt igazságügy­miniszter úrnak ép a bírói kinevezéseknél kö­vetett gyakorlatát. (Halljuk! Halljuk!) 1894. évi január, február és márczius hó első felében a járásbírósági kinevezéseknél hat kinevezett mellett mellőzött a rangsornak mellőzésével 18-at, a törvényszéki bírói kinevezéseknél 9 kinevezett mellett mellőzött 48-at. Tehát csak rövid har­madfél hónap alatt 15 kinevezésnél a rangsor ellenére 66 embert mellőzött. A királyi táblabírák kinevezésénél a rang­sorban egészen a 472., a 721. emberig, sőt a 927. bíróig s ügyészig kellett elmennie az igazságügyminiszter úrnak, hogy találjon ennyi férfiú közül megfelelőt. Sőt daczára annak, hogy az 1891 : XVII. tez. 22. §a szerint ki­rályi táblabíróvá és ennek megfelelő ügyészi állásra csak az nevezhető, a ki legalább öt éven át bírói vagy királyi ügyészi hivatalt viselt, mégis megtörtént, hogy a 721. rangsor-számmal bíró tagja a bíróságnak három évi törvényszéki bírói működés után kineveztetett felsőbb rangba. Polónyi Géza: Talán a fáklyás zenénél dikcziót tartott? (Derültség a szélső baloldalon.) Mérey Lajos: Akadhatnak olyanok, kik azt mondhatnák, hogy ezen bíró úrnak műkö­désébe talán az előbbi albírói vagy alügyészi szolgálat is beszámíttatott; azonban ennek meg­történnie nem volt szabad, legalább magának az illető törvénynek a volt igazságügyrniniszter úr által beterjesztett indokolása kellően bizonyítja következő szavaival (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Azok a királyi törvényszéki és járásbírák és királyi ügyészek, a kik e minőségben leg­alább öt év óta vannak alkalmazásban, és ma­gukat kitüntették, főleg közszolgálati stb. tábla­bírói és főügyész-helyettesi ezírmnel felruház­hatók.« Tehát csak e minőségben, vagy ha törvény­széki vagy járásbírák voltak, vagy királyi ügyé­szek öt éven át; és íme, ez a 721. rangsorú úr, ki mindezt meg nem cselekedte, tehát 720 férfiú mellőzésével három évi szolgálat alapján ki­neveztetett. Én ez eseteket olyanoknak tartom, a melyek után — legalább magam részéről — azt az el­ismerést olyan rendkívül igazságos eljárásáért, a milyet az előadó úr hangsúlyozni szíves volt, a volt igazságügyrniniszter úrnak meg nem ad­hatom, (Zaj jobbfelől. Helyeslés a szélső baloldalon.) sőt szomorúan kell kijelentenem, — minden spa­nyol közbeszólás daczára,, — (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy ha így lelke­sítjük a törvényszéki bírákat s általában az igazságszolgáltatás közegeit, akkor hasztalanul fogunk az előadói székből a volt és jelenlegi igazságügyminiszterekuek elismerést hangsú­lyozni, mert azok a férfiak, a kiknek ez fáj, a mi beszédeinkre legfeljebb elszomorodnak, munka-

Next

/
Thumbnails
Contents