Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-427
406 427. országos ülés 1894. február 9-én, szombaton. ség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig az igazságügyi költségvetésnek az a rendeltetése, hogy szolgálja a jogkereső közönséget, és használtassák az anyagi és alaki jog kifejlesztésére, nem pedig az, hogy a szegényebb nép károsításával az állampénztár gyarapíttassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hangsúlyozta Jellinek Arthur t. képviselő úr azt is, hogy midőn ezelőtt 16 évvel a magánjog rendszeres törvénybe foglalása iránt megkezdődött az országgyűlési, és különösen a hírlapi vita, ő — s ezt kidüllesztett mellel emelte ki — ott volt azok között, kik a régi magyar rendszerből meríthető előnyök s elvek mellett kardoskodtak, de nem látta ott Polónyi Gézát. Nem akarok Polónyi Géza ügyvédje lenni, mert hiszen jó ügyvédje ő maga magának, és másoknak is, de én figyelemmel kísérteni e kérdést, mióta csak a jogot elvégeztem, és úgy tudom, Jellinek képviselő úrnak e harczban való szereplése oly csekély volt, hogy senki észre sem vette, míg ellenben arra nagyon sokan emlékszünk, hogy Polónyi Géza mindig híve volt a régi jogból meríthető elveknek. Felemlítette a képviselő lír azt is, hogy mindarra, a mit az egyházpolitika alatt értünk, egy nagy, nemzetellenes áramlat leküzdésére volt szükség. Én a szentesített törvények határát nem bolygatom, s n/.ok bírálatába nem bocsátkozom. Végrehaj tandók azok. De, hogy az ellenök való küzdelemben első sorhan a nemzeti szellem ellen irányuló törekvéseket láttuk volna, azt kereken tagadom, sőt a magyarság érdekében visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez ügybe senki sem kevert nemzeti, hanem csak felekezeti és jogi kérdéseket, s ezt is mindenki a magyarság iránti szeretettel. S ha azoknak, kik e törvény megvalósulását elősegítették, az volt czéljuk, hogy szolgálják a magyarságot, bizonynyal ezt akarták azok is, kik teljes meggyőződéssel az ellenkezőt tették! Nem szokásom senkinek valódi érdemeiből bármit letagadni. De azokról, a miket az előadó úr az igazságügyminiszter úrról mondott, meg kell emlékeznem, mert oly érdemeket tulajdonít neki, melyek nem szeretném, ha szótlanul hangoznának el, és mindent aranynak hinnének, a mi fényleni látszik. Azt mondotta a volt igazságügyminiszter úrról a t. előadó úr, hogy »azon tárgyilagos, lelkiismeretes, csak a valódi érdemet méltányló, igazságos eljárását, a melyet a kinevezéseknél általában, és különösen a bírói állások betöltésénél mindenkor tanusított«, ő nagy elismeréssel hangsúlyozza. T. ház! Egy pár adattal szolgálok arra nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy mennyire lehet elismeréssel hangsúlyozni a volt igazságügyminiszter úrnak ép a bírói kinevezéseknél követett gyakorlatát. (Halljuk! Halljuk!) 1894. évi január, február és márczius hó első felében a járásbírósági kinevezéseknél hat kinevezett mellett mellőzött a rangsornak mellőzésével 18-at, a törvényszéki bírói kinevezéseknél 9 kinevezett mellett mellőzött 48-at. Tehát csak rövid harmadfél hónap alatt 15 kinevezésnél a rangsor ellenére 66 embert mellőzött. A királyi táblabírák kinevezésénél a rangsorban egészen a 472., a 721. emberig, sőt a 927. bíróig s ügyészig kellett elmennie az igazságügyminiszter úrnak, hogy találjon ennyi férfiú közül megfelelőt. Sőt daczára annak, hogy az 1891 : XVII. tez. 22. §a szerint királyi táblabíróvá és ennek megfelelő ügyészi állásra csak az nevezhető, a ki legalább öt éven át bírói vagy királyi ügyészi hivatalt viselt, mégis megtörtént, hogy a 721. rangsor-számmal bíró tagja a bíróságnak három évi törvényszéki bírói működés után kineveztetett felsőbb rangba. Polónyi Géza: Talán a fáklyás zenénél dikcziót tartott? (Derültség a szélső baloldalon.) Mérey Lajos: Akadhatnak olyanok, kik azt mondhatnák, hogy ezen bíró úrnak működésébe talán az előbbi albírói vagy alügyészi szolgálat is beszámíttatott; azonban ennek megtörténnie nem volt szabad, legalább magának az illető törvénynek a volt igazságügyrniniszter úr által beterjesztett indokolása kellően bizonyítja következő szavaival (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Azok a királyi törvényszéki és járásbírák és királyi ügyészek, a kik e minőségben legalább öt év óta vannak alkalmazásban, és magukat kitüntették, főleg közszolgálati stb. táblabírói és főügyész-helyettesi ezírmnel felruházhatók.« Tehát csak e minőségben, vagy ha törvényszéki vagy járásbírák voltak, vagy királyi ügyészek öt éven át; és íme, ez a 721. rangsorú úr, ki mindezt meg nem cselekedte, tehát 720 férfiú mellőzésével három évi szolgálat alapján kineveztetett. Én ez eseteket olyanoknak tartom, a melyek után — legalább magam részéről — azt az elismerést olyan rendkívül igazságos eljárásáért, a milyet az előadó úr hangsúlyozni szíves volt, a volt igazságügyrniniszter úrnak meg nem adhatom, (Zaj jobbfelől. Helyeslés a szélső baloldalon.) sőt szomorúan kell kijelentenem, — minden spanyol közbeszólás daczára,, — (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy ha így lelkesítjük a törvényszéki bírákat s általában az igazságszolgáltatás közegeit, akkor hasztalanul fogunk az előadói székből a volt és jelenlegi igazságügyminiszterekuek elismerést hangsúlyozni, mert azok a férfiak, a kiknek ez fáj, a mi beszédeinkre legfeljebb elszomorodnak, munka-