Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

427. országos ülés 1894. február 9-én, szombaton. 403 lehetne arról szó, ha a bírótól oly tevékenység kívántatnék, mely eddigi tevékenységével ellenkezik, vagy a mely őt képtelenné teszi bírói teendők további ellátására. (Helyeslés jóbbfélöl.) Magyarországon ez az intézkedés szükséges épen azon elvnél fogva, a melynek szószólója Polóuyi képviselő úr is volt. A politikai elvek és irányok kívánják azt, hogy a bíró a képviselőház tagja ne lehessen, hogy távol tartsa magát a politikai küzdelmektől, és a bíráskodás a politikai szenvedélyek áradataitól teljesen távol tartassék. Módot és alkalmat kellett tehát az országnak nyújtani arra nézve, hogy a hazai jognak ez a tudása, ez a tapasztalat, az élet valódi felismeréséből merített gyakorlati érzék a törvényalkotásnál érvényesülhessen. Erre nézve két mód kínálkozott. Az egyiket szintén a volt igazságügyminiszter úr iktatta törvénybe, meggyőződésem és nézetem szerint az ország érdekében, azáltal, hogy törvényben lett kimondva, hogy az ország felsőbb bíróságai az igazságügyminiszter felhívására törvényalkotási kérdésekben véleményt adnak; de módot és alkalmat kellett nyújtani arra is, hogy azok a nagy erők, melyek e czélra az országnak rendelkezésére állanak a törvényelőkészítésnél, a legtávolabb minden politikai nyilatkozástól érvényesüljenek, és ennek módját adja az a törvény, — minden garancziát megalkotva, a mely szükséges, — melyben a t. képviselő úr a bírói függetlenségnek megtámadását véli fellelhetni. A képviselő úr továbbá hibáztatja azt a politikai rendszert, mely a múltban követtetett, és a melynek egyik kicsúcsosodó pontja a királyi táblák deczentrálizacziója volt. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy kettős indokra lett ezen intézmény alapítva: az egyik az, hogy a szóbeliség minél szélesebb mederben hozassék be, a másik, hogy a hátralékok dolgoztassanak fel. Legyen szabad először is az utóbbi indokkal foglalkoznom. Sem a törvényjavaslat benyújtásakor, sem annak tárgyalása alatt az igazságügyi kormányzat részéről, és a javaslatok indokolásában soha sem hozatott fel az, hogy a királyi táblák deczentrálizacziója hátralék-feldolgozási intézkedés; ellenkezőleg, a valódi indokai kettőben lettek oda állítva. Á fő az, hogy megalkotandónak vélte az igazságügyi kormányzat azt a bírói szervezetet, a mely lehetségessé teszi úgy a polgári, mint a büntető szóbeli eljárásnak behozatalát. Kemény Pál: Keret, tartalom nélkül! Filius ante patréin ! Jellinek Arthur: Tartalom is van, mindjárt meg fogom mondani. Mert ki lett fejtve, és ki lett mutatva számtalanszor, hogy a leghelytelenebb politika lett volna, a mit a képviselő úr propagál, hogy a nagy szervezeti átalakulások az eljárások megalkotásának és életbeléptetésének idejével kapcsoltassanak össze, és mesterségesen készíttessék elő egy rázkódtatás, a melyet minden józan és előrelátó politikának meg kell akadályoznia. (Igaz.'Úgy van! johbfelöl. Zaj. Halljuk!) A másik indok, a melyre ezen törvény alapítva lett az, hogy ki lett mutatva, hogy függetlenül a megalkotandó eljárási reformoktól, az igazságszolgáltatás és az igazságügyi adminisztraczió helyesen, czélirányosan és megfelelően nem kezelhető mindaddig, mig az ország másodfokú bíróságai az ország megfelelő helyein el nem helyeztetnek, és ezen bírsóságok kezébe nem fektetik le az ellenőrzés és az adminisztraczionális teher egy nagy részét. Ezek voltak az indokok, nem pedig a hátralékok feldolgozása. De azt mondja a t. képviselő űr: hiszen ez egészen felesleges volt, mert még a sommás eljárás sem tette volna szükségessé a táblák deczentralizáczióját; hisz a királyi táblák előtt az eljárás nem szóbeli. A t. képviselő úr a sommás eljárásnak jogorvoslati rendszerét és erre vonatkozó intézkedéseit félre látszik érteni. A törvény megadja, a lehetőséget, hogy a királyi táblák előtt kivételesen az ügy akkor is intéztessék el, ha a felek meg nem jelennek. Ki lett fejtve annak idején, hogy milyen nagy jogpolitikai érdek szól a mellett, hogy a szóbeliségnek átalános elve alól itt kivétel történjék ; de a törvény szelleme

s intencziója és minden rendelkezései arra utalnak, hogy a királyi táblák előtt az eljárás szóbeli. Ezek voltak a fő szempontok, melyet a t. képviselő úr az eddigi politika ellen fel tudott hozni, de a melylyel szemben más politikát, más megoldási módokat a maga részéről felállítani nem tud. Az 1848-as és függetlenségi párt részéről Kemény Pál t. képviselő úr jelezvén a párt álláspontját, sokkal nagyobb tárgyilagossággal fejtegette és bírálta az igazságügyminiszter úr programmját, és kilátásba helyezte a pártnak támogatását ott, a hol annak elvei a megalkotandó igazságügyi törvényben megóva lesznek és érvényesülni fognak. A t. képviselő úr a miniszter úr által kifejtett igazságügyi programmal szemben, s mely a múltban követve lett, teljes megelégedését nem fejezheti ki, mert úgy találta, hogy azok az elvek, melyeket ő és az általa képviselt t. párt e tekintetben kifejtett, érvényesülésre nem jutnak, mert ő azt mondja, jó, olcsó és gyors igazságszolgáltatás az, a melynek megvalósítására mi törekszünk, az a politika, melyet mi a múltban követtünk, a melyek mi a jelenben hirdetünk, ezen czélok elérésére nem alkalmas. A t. képviselő úr egyúttal az igazságszolgáltatás általános kópét ad 51*