Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

402 *-*"• •rsssAgosÜlés 1894. február 9-én, szombaton. igénybe venni. A t. képviselő úr ezt helyteleníti, de ágy a törvény megalkotásakor, mint ma is, a hatáskör kiterjesztése mellett szólalt fel. Hová jutottunk volna, ha azt az irányt követjük, a mit a t. képviselő úr propagált, hogy a járásbíróságok hatáskörét még sokkal szélesebb körre terjeszszük ki? Akkor valóban beállana az az eset, melyet a t. képviselő úr, habár túlzott alakban, felhoz. Az igazságügyi programm, melyet a t. miniszter úr kifejtett, úgy a 48-as és függetlenségi, mint a nemzeti párt részéről tegnap bírálat tárgyává tétetett. Issekutz Győző t. képviselő úr a bizalmat megtagadja és a költségvetést nem szavazza meg, s ennek indokolásául részben általános politikai természetű indokokat hozott fel, melyeket a miniszterelnök úr is a honvédelmi miniszter úr személyéből, részben közjogi sérelmeket, a melyeket a szász képviselők eljárásából merített. Felemlített igazságügyi indokokat is, melyek miatt nincs abban a helyzetben, hogy a költségvetéshez hozzájárulhasson. Az igazságiigyminiszter úr, a mi természetes, a múltban elfoglalt politikai állásából kifolyólag kijelentette, hogy az igazságügyi politikát, a melyet előde követett, a maga részéről változatlanul fenn kívánja tartani. Felsorolta azokat a teendőket és azok egymásutánját, a melyeket ő megoblandóknak vél. Taglalta és csoportosította a teendőket. Első sorban említette a létező törvények végrehajtását, azután felhozta a jövőben megalkotandó törvényeket, a későbbi munkálkodás előkészítését, és magát az igazságügyi adminisztrácziót. Kijelentette a miniszter úr, hogy egész reform-működését azon szervezeti alapra kívánja fektetni, a melyet előde a királyi táblák szétosztása, és a bírósági és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény megalkotása által kijelölt. És Issekutz Győző t. képviselő úr épen ezt az alapot támadja meg, azt a politikát helyteleníti, mely ezen szervezet megalkotásában nyilvánult. (Zaj. Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. kép) viselő urak! Jelűnek Arthur: A t. képviselő úr a múltban követett igazságügyi politikának legfőbb hibájaként azt hozta fel, hogy szervezetünk s alkotmányunk egyik alapelvét, a bírói függetlenséget támadtuk meg, hogy az a szervezet, a mint a királyi táblák deezentralizácziójában és a bírói szervezetre vonatkozó törvényben foglaltatik, a bírói függetlenségnek erkölcsi alapját megbontotta. A képviselő űr ezen vádban határozott, de a vádat támogató indokai tekintetében határozatlan, homályos, sőt a törvénynyel ellentétes álláspontot foglal el. A t. képviselő úr azt mondja: (Olvassa.) »Az 1891 : XVII. tcz. eltörölte a bíróval szemben azt az álláspontot, melyet elfoglalt a korábbi törvényhozás, hogy tudniillik a bíró tehetségének érvényesítését és érvényesülést, a magasabb munkakörnek elfoglalását, a magasabb munkakör és készültség felmutatása útján és által kérelmezheti. Azon törvény, melyet sokan modern alkotásnak tartanak, és a 20 éves politikai rendszernek a közélet minden részletére való kihatása alkalmas volt és lesz is, és ezt méltóztassék a jövőben is figyelemmel kisérni, a bírói függetlenséget, nem ugyan a hatalom erőszakoskodásaival szemben, hanem a hatalom kegyeinek keresésével erkölcsileg megrontani«. A képviselő úr ez alatt nem érthet mást, mint a törvénynek azt az intézkedését, hogy azon bírák, a kik elsőfokon működnek, s működésük által bizalmat érdemeltek ki, s tehetségüknek fényes tanújelét adták, a hol a közérdek megkívánja, hogy a bíró ezen a helyen továbbra is megmaradjon, magasabb állásban, hivatalban részesülhetnek, és e mellett hatáskörük is ugyanaz marad, mely az elsőfokú bírót megilleti, Hogy ezen intézkedés, és a bírónak a táblához való tényleges kirendelése közt a bírói függetlenség megsértése czófjából mily kapcsolat áll fenn, annak igazolásával a t. képviselő úr adós maradt. Tény az, hogy a közérdeknek ilyetén kielégítése a bírói függetlenséget nem érinti, a mint tény az, hogy azon országok, melyekben a bírói függetlenséget figyelemben részesítik, sőt — azt lehet mondani — féltékenyen őrzik, ezen intézményt szintén meghonosították; s a mint tény az is, hogy ezen törvény megalkotása óta Francziaországban a köztársaság ideje alatt, a hol a törekvés legújabban a bírói függetlenség erősítésére irányúi, ezen intézkezést, mint közszükségletet be kívánják hozni. A képviselő úr azt mondja, hogy a bírói függetlenség meg lett rontva a volt igazságügyi miniszternek egy másik intézkedése által, hogy tudniillik ő a legfőbb bírákat kodifikáczió szempontjából az igazságügyi minisztériumba berendeli, s ennélfogva elvonja bírói ténykedésüktől, saját hatalma alá helyezi. A t. képviselő úr ugyanazon óvatos kitétellel élt, hogy a bírói függetlenség,'és annak erkölcsi alapjának ez által való megtámadását, mint mondja, maguknál a bíráknál nem tapasztalja, de a közéletben ezen felfogás uralkodik. A képviselő úr tudniillik egyéni felfogását a közélet felfogása gyanánt állítja oda, holott a valódi felfogás az, mely a törvény rendelkezéséből, és annak szelleméből következik. A bírói függetlenség meg volna sértve két esetben: ha a törvény akként intézkednék, hogy a bírót akarata ellenére bírói hivatásától elvonni, és akarata ellenére a minisztériumban bentartani lehetne; de akkor is