Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

400 42J. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. mai foglalkoznom, melyet ő előterjesztett és melyet megkülönböztetek attól a programmtól, a melyet Kemény Pál képviselő úr a párt nevében terjesztett elő, és melylyel szintén lesz szerencsém felszólalásom további folyamán foglalkozni. zet valódi szükségletének megfelelő családjog alkotása, ... (Élénk helyeslés j óbb felől.) Ugron Gábor: A nemzet ereje hogy kerül bele a családjogba?! Jelűnek Arthur: Nagyon is belekerül. A nemzet erejére szükség volt azon küzdelmekkel szemben, a melyek a nemzeti eszme megerősítésére ezélzó intézmény megteremtése ellen irányultak. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Nemzeti erő kellett ehhez, kitartás, önzetlen munkálkodás, s a nemzetben rejlő erő összfoglalatjának a csatatérre való kivitele, hogy ezekkel a vádakkal s minden szenvedély felköltésével szemben sikerüljön megteremteni azt, a mi Magyarország valódi szükséglete szempontjából égető volt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr elhamarkodottnak mondotta ezen alkotást, a melyre nézve — a mint azt bátor voltam megjegyezni - nemcsak az ország közvéleménye egy nézeten volt, hanem a melyet sürgetett, követelt, és mint legközelebb, legelőbb megoldandónak jelzett e háznak minden egyes pártja, mert az eltérés csak a megoldás módozataiban, de nem magában a törvény megalkosában feküdt. Á képviselő úr, hogy azt, a mit tettünk, és a mit kivívtunk és megalkottunk, kicsinyítse: azon eszközhöz fordult, hogy ezt gyűlöletes színben, mint valami idegenszerűt állítsa a t. ház elé, s elhitesse vele, a mit, azonban e házzal, ennek szakértelme folytán elhitetni nem lehet, hogy az a német javaslat egyszerű fordítása. Nem a mai tárgyalás keretébe tartozik annak kimutatása, hogy a képviselő úr ezen állítása mennyire légből kapott, hivatkozom mindazokra, a kik a tárgy fontosságánál fogva kötelességüknek ismerték a szőnyegen volt javaslatnak tanulmányozását, és a kik azon meggyőződést meríthették a javaslatból és annak indokolásából, hogy az országnak létező, különleges joga s valódi szükségletei szolgáltak az egyes szabványok meghatározásának alapjául. Fel lett tűntetve az egyes európai nagy kulturállamoknak házassági joga, hogy a képviselőház tagjai abban a helyzetben legyenek, hogy szembeállítva a tételes joggal, az európai jogfejlődéssel közbevetve az ország különleges viszonyait, megállapítsák a szabvány helyességét. így történt ez a munkálkodás, a melyet a t. képviselő úr lerántott, kicsinyített s a törvénynek tekintélyét az ország előtt az érvénybelépés ideje perczében lerántani igyekezett. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez a törekvése azonban hajótörést fog szenvedni épúgy, mint azon törekvése, mely ezen nagy reform megakadályozására irányúit. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) A képviselő úr az igazságügyi bizottság tárgyalásait és ezek mikénti lefolyását oly színPolónyi képviselő úr, mint minden felszólalásában, most is egy határozott tendencziát szolgált. E tendenezhi most a következő: a yolt igazságügyi miniszter úr megtámadása, munkásságának kicsinylése, az elért eredmények letagadása. És hogy e czélt bizton elérje, az ország közállapotainak a tényleges viszonyoknak meg nem felelő, és enyhén szólva, túlzott feltüntetéséhez, igazságügyi szervezetünknek, egész jogszolgáltatási állapotunknak oly színben való feltüntetéséhez fordult, mely a történeti valóságnak meg nem felel, és a melylyel sem az országnak, sem annak a haladásnak, melynek apostolaként magát bemutatta, nézetem szerint és minden higgadtan itélő ember nézete szerint szolgálatot nem tett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi a képviselő úr igazságszolgáltatási és jogpolitikai progjaromja, melyet ő szembe állít a múltban követett és a jelenben kifejtett programmal? Roppant nehéz, majdnem lehetetlen feladatra, vállalkozom, midőn a képviselő úr ez ötletszerű kifakadásai-, vádaskodásai- és túlzásaiban egy igazságügyi programm rendszerét keresem. De ha mégis valami rendszert akarok belehozni, két részre kell azt osztanom. Megkülöuböztetem azt, mit a képviselő úr a kodifikáczióról mondott, és azokat az elveket, melyeket követendőknek tart, attól a kritikától, melyet a meghozott törvények tekintetében gyakorol, és a melyben azok módosításának elvei rejlenek. A t. képviselő úr első sorban helyesli a t. miniszter úr azon kijelentését, hogy az igazságügyi reformok legnagyobb ellensége a felületesség és a túlterhelés. Nos hát, Ingy a felületesség ellensége, azt a képviselő úr e felszólalásával is bebizonyította; (Derültség jobbfelöl.) hogy pedig a túlterhelés a reformok keresztülvitelének valóban ellensége, az kétségtelen. A t. képviselő úr ezzel szemben a miniszteri nyilatkozatot akként véli értelmezhetőnek, hogy a miniszter úr elítélte a múlt irányzatot, mert ez a felületesség és elhamarkodotsság vonatkozik a házassági jogra. Ezzel szakítani kivan a t. miniszter, és ezért helyesli ő a miniszter nyilatkozatát. De nézzük csak, hogy mit mond maga a képviselő úr. Eltekintve attól, hog\ nemcsak az ország közvéleménye, de a háznak minden pártja egyetértett abban, hogy Magyarországnak jogi, társadalmi és nemzeti elsőrendű szükséglete a kor kívánalmainak, a nemzet erejének, a nem-