Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

427. országos ülés 1895. febrsár 9-én, szombaton. 399 telek is. Ilyen eset van a fővárosban is, és én nagy köszönettel veszem, hogy Issekutz Győző t. képviselő úr ezt a kérdést itt szóba hozta, mert itt a bírói önkény, és a méltóságáról megfeledkezett bírónak olyan magaviselete ütötte fel fejét, hogy nemcsak a védelem szabadságáról, hanem a törvénykezés méltóságáról is szó van; és aggodalommal kell néznünk, hogy itt, a főváros kellő közepén, az ország első törvényszéke előtt, annak kimagasló alakja ily módon tárgyal országgyűlési képviselőkkel. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfélöl: Ez a törvény előtti egyenlőség !) Teljesen egy véleményen vagyunk, és tökéletesen igazat adok ebben önöknek még akkor is, ha ezt megrovás gyanánt alkalmazzák is velem szemben azért, mert különbséget tettem; de legyenek olyan kegyesek a képviselő urak, és fáradjanak el velem a törvényszék tárgyalási termébe, ha meg akarnak a gyakorlati téren győződni arról az egyenlőségről, és majd látni fogják, hogy midőn a reczipiálandó t. polgártárs beáll, hogy akkor mikép diskurál az elnök, a ki kompániáról és ilyenekről beszélt az elnöki székből. Majd meg fogják látni azt az egyenlőséget, mikor nem olyan férfiak állanak előtte, a kik meg tudják torolni a rajtuk esett sérelmet, hanem olyan emberek, a kik reszketve állanak ott, mert a törvény tiszteletet parancsol nekik. Akkor majd tapasztalni fogják, hogy oly módon bánnak el veti fel árnyékát. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) ezen emberekkel, shogy ott a" középkor sötétsége Én nagyra becsülöm Horváth Gyula t. képviselő íír aggodalmát, midőn feláll, hogy a sajtóügyi eljárásra vonatkozó nézeteit elmondja, de legalább is inkonzequens tőle, ha ugyanazon beszédben megrój ja azt a védőt, a ki a védelem szabadsága és tisztessége érdekében emeli fel szavát itt a törvényhozásban, mert minden vasúti konczesszionárius, minden bankár, minden iparos felszólalhat itt a saját érdekében, csak az ügyvédi tisztesség tiltja azt, hogy a közjogi garanczia tekintetében a törvénykezés méltóságának érdekében szólaljon fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mérjünk, t. ház, egyenlő mértékkel; az autopszia, a közvetlen meggyőződés és tapasztalás a tudásnak legerősebb fegyvere mindenhol, tehát a parlamentben is. A ki közvetlen sérelmet szenvedett, annak nemcsak joga, de ott, a hol törvénydprásról van szó, kötelessége is a parlamentben felszólalni. Bocsánatot kérek, ha itt arra is kitérek, a mit egy lap ad szájamba, midőn azt írja, mintha azt kiáltottam volna közbe,. hogy az aszódi javítóintézetbe kell küldeni. Én, t. ház, nem használtam ezt 5 de a hol már ilyen kifakadásokat használnak egy törvényszéki elnök magaviseletének jellemzésére, ez talán mégis jogosult aggodalomra inti a törvényhozást, mikor az igazságügyminiszter egyesíteni akarja a budapesti büntető-bíróságot. Neki, t. ház, óvatosnak kell lennie a törvényszék vezetőjének megválasztásában annyival inkább, mert a vidéki import teljesen jogosulatlan a fővárosban, mert a hol annyi gyakorlatilag kiképzett tudós bíró találtatik, oda nem volt szükség egy szombathelyi királyi ügyészt idehozni, a ki a viszonyokat sem ismeri, és a ki ki sem képezhette magát arra, hogy kellő higgadtsággal kezelje az ügyeket, melyeket az igazságszolgáltatás keretében méltóságteljesen kell kezelni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem bánom, alkalmazzák a promoveaturt ut amoveaiurt ott, a hol nem ilyen nyíltsággal kezeltetnek a bűnügyek, mint nálunk, de itt olyan férfiak kezében kell a vezetésnek lenni, a kik minden tekintetben megütik a mértéket. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezzel be is fejezem, a mit mondani akartam. (Egy hang a jobboldalon: Helyes!) Örvendek rajta, hogy a képviselő úr helyesli. (Derültség a baloldalon.) A kúriai bíráskodásra már kiterjeszkedtek tegnap az előttem szólott t. képviselőtársaim; nem szükséges tehát, hogy erről tüzetesen szóljak. A katonai büntetőtörvény tekintetében is volt már egy alkalommal szerencsém nézeteimet előterjeszteni és indítványomat előadni. Nem szükséges tehát ezekről bővebben nyilatkozni. Röviden azzal végzem beszédemet, hogy mivel a miniszter űr kijelentette, hogy ugyanazon nyomokon halad, a melyeken dicső, nagy elődje, mi pedig e nagy nyomokat tovább taposni hajlandók nem vagyunk, és e dicső elődje iránt bizalommal nem viseltettünk: ezen öröklött jótulajdonságuuknál, a bizalom hiányánál fogva a költségvetést meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Schóber Ernő jegyző: Jellinek Arthur! Jelűnek Arthur: T. ház! Az igazságügyi tárczában beállott változás szükségszertíleg maga után vonta, hogy az új miniszter úr, a ki az igazságügyi széket elfoglalta, legalább fő vonásokban feltűntesse azon politikai elveket, a melyeket a jövőben követendőknek tart. A t. miniszter úr tegnapi beszédjében azt az igazságügyi politikát, a melyet a jövőben követni kivan, a t. ház előtt kifejtette. Természetes, hogy e programm kifejtésével szemben a ház t. tagjai nyilatkoznak, annál inkább, minthogy a miniszter úr az egész házhoz fordulva, támogatását és bizalmát kérte. (Halljuk!) Mielőtt a magam részéről a miniszter úr programmjára megjegyzéseimet előterjeszteném, legyen szabad — nem a szónokok sorrendjét követve — először is Polónyi Géza képviselő úr felszólalásával és azzal az igazságügyi program-