Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

398 437- országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. alatt áll, és ha igen, mondja meg e törvényhozás termében, hogy mily álláspontot foglal el e kérdésben a közjognak épúgy, mint a magánjognak őre gyanánt felavatott igazságügyminiszter, mert hallani és tudni akarjuk, hogy a politikai felelősségnek mily mértékét fogjuk alkalmazni azon férfiúval szemben, a ki e kérdésben esetleg a közjog rút sérelmével a nemzet álláspontjához hűtlen lenne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Még csak röviden néhány megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. igazsiígügyminiszter úrnak programmjából azokra a nagy szavakra, hogy igyekezni fog az üresedésben lévő közjegyzői helyek betöltésével és a bírói létszámnak szaporításával az igazságszolgáltatást gyorsabbá tenni, csak rövid mezjegyzésem v?n. A volt t. igazságügyminiszter űr egyideig azon vád alatt állt a közvélemény előtt, — nem én vádoltam akkor sem, a »Pester Lloyd« vádolta, méltóztassék visszaemlékezni, — hogy nem dolgozik. Egy időn át, méltóztatnak tudni, teljesen igaztalanul — konstatálom, hogy meggyőződésem szerint igaztalanul — azzal volt vádolva, hogy nem dolgozik. Hát, t. ház, akkor a t. miniszter úr fordított egyet a köpönyegen és azt tette, hogy a kodifikáczionális költségeket, a melyek például Pauler idejében 6000 forintot tettek, felemelte csekélységgel 45.000 forintra. Latkóczy Imre előadó: 27.800 forintra! Polónyi Géza: Hát 27.800 forintra. Mindjárt meg fogom mondani az előadó úrnak, hogy rosszul ismeri a budgetet, ha csak ennyiben számítja fel, mert van ott egy kis gyenge költségvetési szemfényvesztés. Tudniillik a t. igazságügyminiszter megalkotott egy törvényt a felügyeleti jogról, a melyben gyönyörűségesen benne van, hogy a bírák kodifikáczionális munkálatokra is alkalmazhatók. Hány ilyen bíró piszkálja most a körmét az igazságügyioiniszteriumban ? Erdély Sándor igazságügyminiszter: Egy sem piszkálja körmét. Polónyi Géza: Sorolja fel nekem az elő adó úr, tudja-e (Derültség a szélső baloldalon.) hány ilyen kúriai, királyi táblai, törvényszéki bíró és ügyész van ez idő szerint az igazságügyminiszterJumban kodifikáczionális munkálalatokkal elfoglalva? Legyen szíves találomra megmondani. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr sem tudja, én körülbelül tizenkilenczre becsülöm, hajói olvastam. Hát, t. ház, ezen költségek is a kodifikáczionális költséghez lesznek számítandók, mert ezen urak egy árva napot sem töltenek a bíróság termeiben, hanem ott ülnek és várják a kiosztandó munkát. Annyira megy e dolog, t. ház, hogy ma már azoknak javarésze fázik az igazságügyminiszteri beosztástól, mert nincs mit dolgozni, és azok az úri emberek munkára várnak, mert csak így képzelik önképzésüket. De, t. ház, rettentő nagy juriszprudenczia kell ahhoz, a kodifikáczionális költségeket esetleg tízszeresen felemelni, a bírói létszámnak még nagyobb részét berendelni segédmunkásoknak, és azután elöállani ötven törvényjavaslattal, melyek mind Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszternek dicsőségét vannak hivatva hirdetni. Ámde az alatt, míg az igazságügyminiszteriumban villamos világítás mellett gőzerővel csináltak annyi javaslatot, mi történt a közéletben? Méltóztassék csak megnézni a sommás eljárásról szóló, csak most életbeléptetett törvényt, a melynek — a miniszter úr szerint — a közönség kárát nem vallotta. Én csak azt tudom, hogy — ámbár körülbelül innen-onnan 25 éves ügyvéd vagyok itt a fővárosban — ilyen rossz állapotokat a sommás eljárás terén soha nem láttam, mert az a bíró, a ki ezelőtt, mikor máihosszú terminust adott, három heti terminust, adott, most hat hónapi terminust ad, pedig a törvénynek életbeléptetése óta alig telt le három hónap. Mi lesz, t. ház, az első folyamodásig törvényszékekkel és a járásbíróságokkal egy év múlva? Azzal a per-szaporítással, mely ezen törvényjavaslat folytán okvetetlenül bekövetkezik, elmerülni fogjuk látni a járásbíróságokat, a törvényszékeket; mert ott egy év múlva sem fog senki terminust kapni, még talán a voltdgazságiigyminiszter úr protekcziója mellett sem. A bírói létszám szaporítása teljesen helyes dolog; de nem ily mértékben. Annak a törvénynek, melyet itt életbeléptettek, háromszor annyi bírói létszám fog csak megfelelhetni, mint a milyen nőst van. És ha kimegyünk a vidékre, és itt felhívom a t. előadó urat, hogy tapasztalataira és adataira utalhassak, mert ezt a kérdést a t. előadó úr tudja, méltóztassék például Nyitrára elmenni. Nézze meg az igazságszolgáltatást ott a t. igazságügyminiszter úr, és mit fog látni? Ott a telekkönyvek átalakítása már 8, mond nyolcz esztendő óta van folyamatban, és valószínűleg még másik nyolcz esztendő múlva sem lesz meg, hacsak a t. igazságügy miniszter úr rendkívüli intézkedést nem fog tenni. Bizonyára telekkönyvek átalakításának munkálatainál ilyen eset számtalan merül fel országszerte. Teljesen bizonytalanság van ennek következtében mindenütt. Az átíratások alig történhetnek meg telekkönyvi szabatossággal. A perek egész légiója keletkezik ezen vagánczia alatt. És ezután neveltek-e önök egy bírói kart? Nem mondom általában, sőt általában véve azt kell mondanom, hogy Magyarország bírói kara megüti a mértéket, de — fájdalom — vannak kivé-