Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

február 9-én, szombaton. 394 427. országos ülés 1895. Elég az ahhoz, ma már ez konezedáltatik, és mégis sajátságos módon alkottatik egy sporadikus törvény, ismét egy oly parcziális reform, mely a jogbizonytalanságot azáltal, hogy a rendes és sommás pereket külön eljárás és illetékességi szabályok alá terelte, nagy mértékben fokozta. Azonkívül alkottatott egy törvény, mely a táblák deczentralizác/iójával és a sommás eljárásról szóló törvénynek dispozieziójával, azon dispozieziójával, hogy az ötven forintig perlekedő magyar honpolgárnak más az igazsága, mert csak a járásblró benne a végső fórum, kétszáz forintig már a törvényszék az utolsó fórum, 300—500 forintig a királyi ítélőtábla az utolsó fórum, és csak az 500 forinton túl perlekedő honpolgárnak adatik meg az a jog és az a dicsőség, hogy az ő Felsége a magyar király nevében ítélkező legfőbb bíróság, a magyar királyi kúriának igazságszolgáltatásához appelláljon : ez a törvényalkotás azt eredményezte, hogy Magyarországon annyiféle legyen a res judieata egy és ugyanazon jogkérdésben, egy és ugyanazon ténykérdés mellett, a hány forintról a per szól, 50—200—500 forintról, s 500 frton felüli összegről; ez a demarkáczió. Mindezeket, t. ház, miért hozom fel? Azért, mert illusztrálni akartam és akarom azt, hogy Magyarországon a jogbiztonság a jogegységnek teljes hiánya folytán oly mértékben van megingatva, hogy ehhez foghatót egyetlen egy országban az európai kontinensen találnunk nem lehet. Igaz, hogy előállanak azzal, hogy a pereknek legfőbb fórumra való vitele más államokban is korlátoztatik, de nem mint nálunk megtörtént, hogy a sommás eljárásról szóló törvénybe felvétetett egy szakasz a királyi kúriának villámhárítója gyanánt, hogy a legfelsőbb bíróság a restancziákban el ne merüljön, hogy a ki a másodbírósági ítélet ellen felülvizsgálati kérvényt ad be és azzal elútasíttatik, arra kötelezőleg egy 500 forintig terjedhető pénzbüntetés alkalmazása vár, és ugyané szakasz szerint, ha valaki oly ítélet ellen ad be felülvizsgálati jogorvoslatot, a mely ellen a törvény a jogorvoslatot kizárja, az ismét büntetendő. Már most mi következik ebből? Az ügyvéd egy bizonyos bíróság előtt elveszít egy pert; az ügyvédi rendtartás szerint tartozik az ügyfelet 30 napig tovább képviselni, a felülvizsgálati jogorvoslat határideje pedig 15 nap. Az ügyfél követeli tőle a jogorvoslat benyíVjtását. Miután kötelezőleg van a büntetés ülőírva, ha elútasíttatik ezen jogorvoslattal, 500 forintig terjedhető büntetés vár reá a kúria részéről, ha pedig megtagadja a felülvizsgálati kérvény benyújtását, fegyelmi eljárás a kamara részéről. Ilyen törvények alkottatnak azért, hogy a királyi kúria az ő nemes hivatásának gyakorlásában a restancziákban el ne merüljön. Én jogosultnak tartom azt, hogy a legfelsőbb fórum elé kisebb terjedelmű kontencziózus kérdések ne vitess-nek, részben azért, mert már a perlekedés költséges voltánál fogva ez nem helyes igazságszolgáltatási politika. De . egy oly államban, hol a jogbizonytalanság oly nagy mértékű, mint nálunk, nem szabad olyan államok után indulnunk, a mely államoknak kodifikált törvénykönyvük, megállapodott jogszokásuk és mindenekfelett kötelező elvi jelentőségű felsőbírósági határozataik vannak. Egy oly államban, mint a mienk, hol kitűnő jó ügyvéd az, ki ma már odáig el tud menni, hogy egyes vitás kérdésben keresni tud és rátalál a paragrafusra, mely ide vonatkozik; hol egyik törvény a másikat kergeti, egyik novella a másikat agyonnovelázza; hol az a generáczió, melyben élünk, kezdve a 36-iki perrendtartástól, mely az úrbéri perekben ma is élő jog, a 36-iki törvényekben megalkotott perrendtartás elvei szerint jár el ma is bizonyos kérdésben, mely a 61- íki országbírói értekezlet perrendtartását végigcsinálta, a 68-ban megalkotott perrendtartást végigcsinálta, a 81-iki novellát végigcsinálta, mely új iskola gyanánt a 93-ik évi sommás eljárásról szóló törvény megalkotásával és életbeléptetésével küzd; a mely már azt az ígéretet bírja, hogy mire a sommás eljárást megtanulja, addig tanulni fogja az úgynevezett végleges perrendtartást: ott a királyi kúria, a legfőbb fórum bíráskodásának korlátozása és a feleknek bírságokkal való zaklatása nem jogosult, nem helyes és nem igazságos politika. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Ennélfogva, a mit én ezen szembeszökő jogbizonytalansággal szemben az igazságügyi kormánytól első és kardinális követelmény gyanánt felállítok, az az, hogy én sokkal többre fogom becsülni a t. igazságügyminiszter úrnak minden nemes törekvését, ha. a helyett, hogy marokkal szórná a néha pelyvát tartalmazó üres novella-igéreteket, azt mondja a képviselőháznak, hogy komolyan, határozott szándékkal és erélylyel fog hozzá ahhoz, hogy végre valahára a magánjog kodifikácziója Magyarországon (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) teljesen, tökéletesen, mint élő törvény keresztűlvitessék és biztosíttassék. Előre is kijelentem, hogy ha a t. igazságügyminiszter úr erre szorítkozik, — hiszen természetes, hogy ilyen sporadikus adnnnisztraiiv természetű javaslatok helylyel-közzel elcsúsznak majd a képviselőházban, — de én ismétlem, teljesen meg fogok elégedni és sietni fogok érdemeit magasztalni a t. igazságügyi miniszter úrnak, hogy ha ő mint nagy tettekre hivatott férfiú, kezébe veszi a magánjog kodifikáezióját és megcsinálja a bűnvádi eljárást. Ez az ő életére elég, de csinálja meg jól és ne ígérgesse nekünk