Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

437. országos ülés 1895. február 9«én, szombaton. 393 igazság és ismét olyan tétel, a mely nem képezheti vita tárgyát. De hát miért mondja a t. igazságügyminiszter úr azt épen ez alkalommal, hogy a rohamos alkotás túlterhelésre és felületességre vezet'? Mégis azért, mert a legközelebbi múlt törvényhozási munkálataiban, hogy egyébre ne utaljak, — nem szándékozom egyházpolitikai vitát folytatni, — de voltak kimagasló, magas, nagy reformok, például a házassági jog körül megalkotott törvények, és ha valami rohamosan készült Magyarországon, ez igazán a villamos korszaknak megfelelő gyári munka volt ám. S ha valamire áll ez az aranyigazság, úgy vonja le a konzequeneziákat a t. volt igazságügyminiszter úr. Tehát az az egyik elv, legyen közöttünk pro futuro, hogy a hamaros, hebe-hurgya törvényalkotás okvetlenül káros visszahatással vau az igazságszolgáltatásra, ennélfogva kerülendő. Ebben a prinezipiumban tehát megegyeznénk. A mi azonban ezen bemutatott munkaprogramm mellett arra ösztönöz, hogy kijelentsem, hogy miben nem értek egyet és miért nem, az a következő: én igazságszolgáltatásunk egyik főbajának tekintem azt, hogy Magyarországon a hány igazságügyminiszter eddig azt a helyet elfoglalta, mindig a sokat markol és keveset fogelméletén nyargalva, elősorol egész rakás törvényjavaslatot, mely az igazságügynek minden legapróbb rétegében érint valakit, és ígéretekkel kielégíteni, kibékíteni törekszik. T. ház, a helyett, hogy a parlament sporadikus, később megalkotandó törvények és novelláknak halmazával szaturáltassék, sokkal helyesebb megoldási módnak tartom azt, hogy ha az igazságügyminiszter Úr nagy elvi jelentőségű reformoknak konzequens megvalósítására törekszik. Konkrét példákkal akarom illusztrálni álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Én Magyarországot ez idő szerint, a jogszolgáltatás szempontjából, Európa legszerencsétlenebb országai közé sorolom. Felveszem a keztyűt bárkivel annak kimut itására, hogy kivéve Abderát, (Egy hang bálfelől: Bulgáriát!) még Bulgáriát sem, az ázsiai és kokinkinai állapotokat kivéve, nincs e föld kerekén, de legalább az európai kontinensen állam, a hol olyan nagy volna a jogbizonytalanság, mint nálunk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) még pedig nemcsak a magánjog terén, hanem a büntetőjognak egy egész nagy területén, a kihágások terén is, a proczesszuális kérdések nagy tömegében. Nem kell itt bővebben bizonyítani, hogy egy ország, melynek nincs kodifikált magánjogi törvénykönyve, melynek alsó- és felsőbíróságai ugyanazon territóriumon három-négyféle anyagi jogszabály szerint kénytelenek bíráskodni, a hol a felsőbíróKÉPVH- TOPLÓ 1892—97. XXII. KÖTET. ságok elvi jelentőségű határozatainak tekintélye a semmiig redukálódott, mert azokat senki sem respektálja, minthogy hónapról-hónapra változnak : ily ország az ő igazságszolgáltatásában kénytelen a legkeserübbet, a jogbizonytalanság érzetét évek hosszú során át elviselni. így van ez a magánjog egész területén, és soha jobban, mint most, nem verifikál tátott Magyarországon az a kifejezés, hogy itt pert csak nyerni lehet, mert az csak biztos. De így van a büntető kérdésekben is, a kihágások egész sorozatában, a hol a statutárius jog, illetőleg a kihágási törvény helytelen interpretácziója folytán megengedtetett az, hogy a rendőri parancsoló vagy tiltó intézkedések megszegése esetére, miniszteri rendeletekkel és szabályrendeletekkel kihágás qualifikáltassék, a mely 3—5 napi elzárással büntethető. Magyarországon a személyes szabadság ezáltal oly problematikussá lett, hogy önökkel ugyan nem, mert az immunitás védelme alatt állnak, de odakünn bárkivel megtörténhetik, hogy az egyik törvényhatóság területéről a szomszéd törvényhatóságéra való átköltözködéskor három napra elzárják. Mert, hogy egy konkrét példával éljek, az egyik helyen a szüretelés van bírság terhe alatt záros határidőhöz kötve, más helyen már a kukoriczaszedés, sőt a tökszedés is. (Derültség a szélsőbalon.) Fölösleges e teremben, a hol a közéletet ismerő férfiak ülnek, arra utalni,hogy hányféle oly kihágás van a szabály- és miniszteri rendeletekben, melyeket a törvényhozás egész bölcsesége nem képes magába felölelni, szóval hány oly kihágás van Magyarországon, mely háromnapi, esetleg még több ideig tartó elzárással büntethető, és ha végigkérdeuém a t. ház tagjait, egyiknek sem volna róla tudomása. Már most egy ily országban, a hol a törvényhozás terén részben az anyagi jognak teljes hiánya, másrészt igen helytelen büntető kodifikáczió folytán, a mint azt eddig egynéhány példával sikerült illusztrálnom, teljes jogbizonytalanság áll fenn, alkottatott még egy törvény, a mely ezen jogbizonytalanságot — erős meggyőződésem szerint — rendkívüli mértékben hatványozta. Utalok arra az úgynevezett kardinális, korszakalkotó reformra, a melyet a sommás eljárásról szóló törvény nevezete alatt ismerünk. A t. miniszter úr tegnap már volt szives konczedáíni, a mit azelőtt oly nagyon vitattak, hogy most már bizony igaz, hogy a perek 90°/o-ára van a sommás eljárás kiterjesztve. Mandel Pál: Senkisem tagadta! Polónyi Géza: Nem Mandel úrról beszélek, én a miniszterekről szoktam beszélni; (Derültség.) mi ketten sok kérdésben egy véleményben voltunk eddig a nélkül, hogy ez kormányzati politikává lett volna. 50