Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 377 holott, mint ügyvéd, én is olyan ügyvéd vagyok, mint az a képviselő. Azt mondta az elnök: A fejével játszik; a törvény óriási hatalmat adott kezembe, azonnal letartóztathatom. Én nem akartam hinni, hogy ezt komolyan mondja; mert ilyen szavakat csak Haynau vérebei mondhattak. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Mondom, azt hiszem ma is, hogy ezt tréfából mondta; ámde akkor az elnöki állást a végtárgyalási teremben operette-i alakká tette. Továbbá, mikor a fővádlottról beszélt a vádlott társaival, ezen vádlottak azt a kijelentést tették, hogy a czikket attól szerezték, és így közölték, de nem tudták, hogy az hivatalos okirat, erre azt felelte az elnök: igen, hát önök lopott dolgokat vettek, önök tolvajtól vettek! Szóval ő a vádlottat, a ki még elitélve nem volt, a ki még a lopás vádja alatt sem állt, már előre megbélyegezte és elitélte. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szükségesnek tartom előrebocsátani azt, hogy bárha sem az én kijelentésem, sem védenczem ifjabb Ábrányi Kornél cselekvése a földmívelési minisztériummal semminemű összeköttetésben nem állanak, tárgyalás folyamán sem én, sem ifjabb Ábrányi Kornél semminemű nyilatkozatot a minisztériumról, vagy a minisztérium hivatalnokairól nem tettünk $ mi történt? A minisztérium képviseletében megjelenik a tárgyaláson egy miniszteri titkár úr, a kinek már előtte való napon, február 4-én azt mondta az elnök úr, hogy: Önnek meghagyom szóbelileg, hogy értesítse a mioiszter urat arról, hogy írásbeli meghatalmazást adjon önnek, — tehát az a különös dolog is megtörténhetik, hogy az elnök a minisztereknek üzenhet szóbelileg titkárok által, — mondom február 5-én azután megjelenik az illető titkár úr a szóbelileg meghagyott írásbeli meghatalmazással, és ott azon kezdi működését, hogy ő a miniszter nevében és a miniszter képviseletében a tegnapi napon a vádlott és védelem részéről elmondottakat rágalmazásnak jelenti ki. Az elnöknek diszkreczionális joga yan; sőt kötelessége is volt, hogy azt a titkár urat a végtárgyalási teremben megrendszabályozza. Ámde az elnök úr nem élt diszkreczionális jogával, és a helyett, hogy a miniszter képviselőjét utasította volna rendre, midőn én a miniszteri titkár szavaira késztetve éreztem magamat arra, hogy, miután nem foglalkozom a miniszter úr dolgaival, a saját egyéni reputáczióm megvédése szempontjából a titkár úr iuszinuáczióját visszautasítottam, akkor ez a híres elnök úr azt tette, hogy engem rendreutasított. (Nagy zaj. Félkiáltások jobbfélől: Jól tette l Ellenmondás balfelöl.) Hát, igen tisztelt miniszter urak, ilyen az KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. önök elnökük, így szolgáltatják és gyakorolják az elnöki jogot a magyar király nevében. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső balfelöl: Ez a fővárosban történik! Valóságos felségsértés ! Zaj.) Tessék, nem bánom, mosolyogni, tessék engedni tovább is az igazságszolgáltatásnak az ilyen jelenetekben való kidomborítását, az én lelkiismeretemet nem fogja terhelni, vessen magára, a ki az igazságszolgáltatás tekintélyét, akár mulasztásokkal, akár helyesbítésekkel, akár azok mellőzésével így hagyja lealacsonyítani. (Ncgy zaj és felkiáltások balfelől.) Szó volt, t. ház, ott, hogy egy másik vádlott azt mondta, hogy a szerkesztőségben többen voltak, és a vizsgálóbíró azt jelentette, hogy nagyon sokan voltak. Akkor a tárgyalást vezető einök oda fordult, és azt mondta a vizsgálóbírónak: »Miért nem hozta be az egész kompániát?!* (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Most tessék kaczagni!) Elnök: (Csenget.) Kénytelen vagyok a t, képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy egy törvényszéki eset részleteinek ily terjedelmes tárgyalása (Elénk helyeslés jobbfélől. Nagy nyugtalanság a baloldalon.) talán mégsem illik a költségvetés tárgyalásának keretébe. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondá$ok balfelől.) Issekutz Gyözö: Mint képviselő, kötelességet teljesítek itt és jogokat gyakorlok. Ha jogaimmal visszaélek, a rendreutasítást elfogadom, de mint képviselő, jogaim gyakorlásában, képviselői kötelességem teljesítésében, mint iskolás gyermek irányleczkét el nem fogadhatok. (Élénk helyesléi és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök: Bocsánatot kérek: én a képviselő urat rendre uem utasítottam. A házszabályokadta jogommal élve, figyelmeztettem. A képviselő urnak nem volt joga ezen felszólalásom ellen kifogást tenni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Issekutz Gyözö: T. ház! Ezeket a dob gokat, tessék elhinni, nem kedvtelésből hozom elő ; méltóztassanak arról is meggyőződve lenni, hogy én szinte egy emberéletet, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) legalább is életemnek legnagyobb részét épen olyan foglalkozásra és olyan tanulmányokra fordítottam, (Zaj, Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) a hol megtanultam fontosságát felismerni ezen bírói állásnak, és elhihető, hogy ha én indíttatva érzem magamat most, midőn már másodízben tapasztalom ezeket, a magyar igazságszolgáltatást kompromittáló dolgokat, felszólalni, uem tettem ezt azért, hogy akár személyt bántsak, sem azért, hogy az igazságügyi kormányt támadjam, hanem tettem azért, mert azt tapasztaltam, hogy a hírlapokban megjelent ugyanezen közlemények daczára az igazságügyi kormány úgy az egész, mint fél48
