Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

;•£ 412. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. Ezekre akartam fölhívni a kormány figyelmét ; reméllem, hogy megismerkedve a helyzettel; ez irányban is fog intézkedni. Én meg vagyok győződve, hogy azon akár törvényes, akár a gyakorlaton nyugvó nemzeti 'vívmányokból, előnyeinkből, melyekből oly kevéssel birunk, semmi eladni valónk nincs, mi oly keveset birunk ezekből, hogy ha azt 13 szavazat elnyeréseért vagy más indokokból megesorbítjuk, akkor elveszítjük azt a keveset is, és ezzel életföltételünket is tönkreteszszük. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Meltzl Oszkár! Meltzl Oszkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem mulaszthatom el, hogy az előttem szólott t. képviselő úr beszédére, a melyben egyebek között a szász képviselőkkel is foglalkozott, néhány rövid szóval ne reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr szemére lobbantotta az új kormánynak, hogy a szászokkal bizonyos megalkuvásokra, paktumra lépett. (Fölkiáltások a szélső baloldalon; Talán nem igás?) Az, hogy valamely új kormány akár egy párttal, akár egy frakczióval vagy érdekcsoporttal érintkezésbe lép, midőn állását elfoglalja, nagyon közönséges dolog. (Mozgás balfelöl.) Ez előfordul mindenütt. Előfordult ez nálunk is, és elő fog fordulni a jövőben is. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Elég baj!) Azért én . . . (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak meghallgatni a szónokot! (Helyeslés.) Meltzl Oszkár: . . . ezen ellenvetéseket jogosultaknak nem tartom, sőt azt hiszem, hogy elfogulatlanul itélő ember abban, ha valamely kormány a képviselők köpött létező különböző frakcziókkal . . . Bartha Miklős: Helyi érdekű frakczió! (Zaj.) Melztl Oszkár: . . . érintkezik, hibát látni nem fog. Ez, t. képviselőház, nem csinálok semmi titkot belőle, megtörtént ez alkalommal is. (Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot! (Halljuk! Halljak!) Meltzl Oszkár : Meg fogom mondani, egész nyíltan és leplezetlenül, hogy miből állott ez az érintkezés. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes, t. ház, hogy azon időtájban, midőn a jelenlegi miniszterelnök úr még egy szászoktól lakott megyének volt a főispánja, (Halljuk!) közötte és a szászok között mély differencziäk keletkeztek. De ne méltóztassék elfelejteni, hogy az oly időben történt, midőn a szászok állása egészen más volt, mint jelenleg, (Halljuk! Halljuk!) midőn a szászok és a magyarság között nagy ür tátongott, midőn mindkét oldalról a legnagyobb bizalmatlanság uralkodott, és a midőn a magyar közvélemény — igen csekély kivétellel — megegyezett abban, hogy a szászok az állam ellenségei. (Nagy mozgás a szélső baloldalon! Fölkiáltások: Ezt mutatja a Schulverein!) Én azt hiszem, az igen t. miniszterelnök úr akkori állásában a szászokra vonatkozó ezen felfogásban szintén osztozkodott. Természetes tehát, hogy az o akkori magatartása a szászokkal szemben más volt, mint lett volna, hogyha ezen vád alaptalanságáról, vagy ha szabad magamat ekképen kifejeznem, ezen vád abszurditásáról meg lett volna győződve. En azt hiszem, sőt meg is vagyok győződve, hogy ma, a midőn a viszonyok nagyon is megváltoztak ebben a tekintetben, talán p is más nézeten van. Ónody Géza: Jól megdicséri főispánságát! (Zaj.) Meszlény Lajos: Kell a szavazatuk neki! (Halljuk / Halljuk!) Meltzl Oszkár: Másrészről azonban azon előzmények után nem lehet csodálkoznunk azon sem, hogy a szász népben az ő személye iránt mély bizalmatlanság támadt ebben a tekintetben, a mikor az új kormány megalakítására meghivatott. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, méltóztassanak csendben végig hallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ezért szükséges volt egy őszinte kérdéssel eléje lépni, (Felkiáltások a szélső' baloldalon: Halljuk a kérdést!) és ez a kérdés egyszerűen az volt: vájjon a t. miniszterelnök úr elismeri-e, és a maga kormányzási elveivel megegyeztethetőnek tartja-e azon nagyon is lojális programmot, az úgynevezett néppárt-programmot, a melynek alapján mi képviselőkké választattunk, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) s a mely programm ellen a volt kormányoknak, a melyek azt ismerték, semmi ellenvetésük sem volt, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Melyik volt az a kormány?) mert ebben a programúiban csakis jogos és igazságos igények vannak formulázva. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk azokat az igényeket!) Erre a kérdésre pedig a t. miniszterelnök űr megnyugtató választ adott s ebben rejlett a mi egész paktumunk. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mit mondott a miniszterelnök? Halljuk a programmot!) Közzé van az téve. A magyar hirlapirodalom ismételve foglalkozott azzal, és minden ember ismeri Magyarországon, a ki aziránt érdeklődött. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Melyik programmről beszél?) A 90-ben hozott prögrammról van szó. Ennyit felvilágosításképen és az előttem szólott t. képviselő úrnak megnyugtatására kénytelen voltam előadni. Polónyi Géza: Tehát igaz! Meltzl Oszkár: Egyéb mondanivalóm