Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

412. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. ys nincs. (Felkiáltások a szélső haloldalon; Halljuk Bánffyt!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nehogy félreértések forogjanak fenn, szükségesnek látom igen röviden, pár szóval felvilágosítani a t. házat ezen kérdésről, a melyet most itt Meltzl Oszkár képviselő úr szóba hozott. (Halljuk! Halljuk!) Annyiban igazsága van Meltzl Oszkár képviselő úrnak, hogy már akkor, mikor miniszterelnökké leendő kineveztetésem, illetőleg a Felség általi megbízatásom szóba hozatott, nem ugyan a szász képviselők csoportosan, h-vneni a szász nemzetiséghez tartozó képviselők közííl egyesek fordultak hozzám azon kérdéssel, vájjon ismerem-e az úgynevezett szász néppárti programmot ? (Halljuk! Halljuk!) Én nekik azt feleltem, hogy igenis, ismerem, és habár nem tartom czélszerűnek és helyesnek, sőt tal'n törvényeinkkel sem egészen megegyeztethetőnek, hogy nemzetiségek, mint ilyenek, alakítsanak pártokat, (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélső baloldalon: Helyes, nagyon helyes!) és képezzenek külön esopwtúlásokat, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) habár, ismétlem, nem tartottam is helyesnek, mindazáltal el kell, hogy ismerjem, hogy az, a mi abban a szász néppárti programmnak nevezett sorozatban van, nem tartalmaz olyat, a mit ne lehetne megengedni a nemzetiségi törvényre való tekintettel, (Halljuk! Halljuk!) a mit ne lehetne megengedni a magyar nemzeti jelleg biztosítása mellett. Ezt jelentettem ki akkor, s azt lentartom most is. Programmúl, t. ház, áll az a nemzetiségi kérdés tekintetében, a mit legelső felszólalásom alkalmával itt e házban elmondottam, s a mit ismételten elmondottam Sierbán Miklós képviselő úrnak. (Helyelés jobbfelől.) És ez nincsen ellentétben azzal, a mit tőlem Meltzl képviselő úr és, gondolom, két vagy három más képviselő úr is kérdezett. így teszem fel. Méltóztassanak tisztán megérteni: az, a mi abban foglaltatik, nincsen ellenkezésben azon irány nyal, melyet követni akarunk, követni fogunk; nincsen ellenkezésben a nemzetiségi törvény által a nemzetiségek számára biztosított jogokkal, kijelentem azonban, miszerint nem tartom helyes formák között létrejöttnek, nem tartom megengedhetőnek, hogy az, mint egy nemzetiségnek programmja, jelentkezzék. (Helyeslés jobb- és bálfelől.) Ezt tartottam kijeleutendőnek, t. báz. Nekem nem volt befolyásom, nekem nem volt kihatásom arra, hogy azon megállapodások miként jöttek létre, nem folytam be arra, hogy, mint egy párt vagy mint egy nemzetiségnek programmja, alakúlt-e, hozatott-e létre, nem érvényesíthettem magamat e tekintetben s nézetemet sem, hogy egy ilyen nemzetiség szerint való csoportosulás meg nem KÉPV. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET. engedhető ebben az alakban; mindazonáltal be kell, hogy ismerjem, hogy az abban jelzettek csak olyanok, a melyek iskola- vagy egyházönkormányzat, vagy ehhez hasonló természetű dolgokra vonatkoznak, azok ellen tehát kifogás nem emelhető, a mennyiben a nemzetiségi törvények korlátai között és a mennyiben az egységes nemzeti jelleg biztosításának korlátai között mozognak. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt láttam, t. ház, szükségesnek elmondani, hogy méltóztassanak a kérdéssel teljesen tisztában lenni. (Helyeslés jobbfelől) Bartók Lajos jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Azon egyszerű kijelentéssel kezdem szavaimat, hogy azon definiczió után, a melyet a ház elnöke a törvényhozásra nézve megállapított, nem fogadhatom el Meltzl Oszkár képviselő úrnak azt a kifejezését, mint a parlamentbe illőt, hogy a kormány érdekcsoportokkal tanácskozott, vagy tanácskozást kezdett. Én azt hiszem, hogy nincsen képviselő ebben a házban, talán az egyetlen Metzl Oszkár kivételével, ki ne érezné, hogy mi itten semmiféle érdekcsoportokat nem képezünk, hanem egyenkint és összesen teljesítjük közérdekken képviselői kötelességünket. A második dolog, t, képviselőház, az, hogy a midőn a t. miniszterelnök úr az ő kijelentésében azt mondja, reflektálva Meltzl Oszkár képviselő úr szavaira, hogy ő nem tartja helyesnek, hogy pártok nemzetiségi alapon is alakuljanak, mi ezt erről az oldalról mindnyájan helyeseljük, és én a magam részéről a leghatározottabban azt vallom, hogy az úgynevezett nemzetiségi kérdésnek megoldása igen egyszerű s az összes panaszok elhallgattatásának módja abban van kifejezve: a nemzetiségeknek az öszszes jogokat lehet biztosítani azon egyetlen egy feltétel alatt, tudniillik a feltétlen hazafiságért, de másért nem, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, én megfeleltem annak a parlamentáris gyakorlatnak és némileg kötelességnek is, hogy az előttem szólók szavaira reflektáljak. És most engedje meg a t. képviselőház annak kifejezését, hogy a legnagyobb tisztelettel veszem azoknak a nézeteknek és érveknek kifejezését, a melyek a múlt alkalommal és a mai napon is ebben a bemutatásban elhangzottak és épen azért ne vétessék tiszteletlenségnek, ha én azon vagyok, hogy a tanácskozást csekély tehetségem szerint kiszélesíteni törekszem, . . . Elnök: Csendet kérek! (Halljuk!Halljuk!) Herman Ottó: . . . még pedig azon oknál fogva, mert a válság, a mint az lefolyt, nemcsak a magyar nemzetre vau kihatással, hanem kihatással van azokra az áramlatokra is, 5