Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 371 korszerű rendezéséről szóló törvényjavaslatot még oly időben készítse el és terjeszsze be a képviselőházhoz, hogy ezek még ezen országgyűlésen tárgyalhatók legyenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A képviselő úr maga olvasván fel határozati javaslatát, azt nem szükséges újból felolvastatni. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy azon párt nevében is, a melyhez tartozni szerencsém van, az igazságügyi tárcza költségvetését nem fogadom el; nem fogadom el általános politikai szempontból sem, mert a kormányzati hatalom eszközeit neoa tartom megadhatónak egy oly kabinet részére, a melynek feje a híres besztercze-naszódmegyei, a szászok által basának nevezett főispán, a «pecziáiis nemzetiségi kérdésben itt oly szelídnek mutatkozott. (Zaj a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, de . . . Thaly Kálmán: Én hallgatom, de szabad közbeszólni! (Ellenmondások bal felől) Isseklltz GyŐZŐ: . . . Igen, csakhogy egyéb párbeszédeket folytatni nem lehet. Én, t. ház, megütközéssel tapasztaltam, és politikai álláspontom körvonalozásánál, ezt, mint indokot kívánom felemlíteni, hogy a szász nemzetiségi néppárt programmján álló liberális képviselő uraknak itt a híres besztercze-naszódmegyei főispán a legszelídebb miniszterelnök képében mutatta be magát, és ezzel szemben a kabinetnek másik tagja, a legkellemesebb, legelegánsabb és gavallér modoráról ismert honvédelmi miniszter, a nemzeti érdekeket követelő ellenzékkel szemben, akkor, midőn közpolgari biztosítékról van szó, a legintranzigensebb álláspontot foglalja el. (Úgy van! balfelől.) Ha semmi egyéb, ha a t. kabinetnek azon kijelentése, hogy az előbbi kormány álláspontján áll, nem lenne elegendő arra, hogy mi is álláspontunkon megmaradjunk, a legközelebb elmúlt napok eseményei erkölcsileg kényszerítenének arra, hogy honpolgári szempontból ellenzéki álláspontunkat fentartsuk. (Helyeslés a baloldalon.) Az igazságügyi politikának jelenségei is teljességgel meggyőztek arról, hogy kötelességet teljesítünk, midőn az ellenzéki magatartást az igazságügyi politika megbírálásánál is fölvetjük. Én a bírói függetlenségi törvényt a legmesszebb menő hatályban értem és átérzem, mert ismerem azon küzdelmeket, a melyeket a magyar nemzet az alkotmányosság helyreállítása előtt is, a jelen alkotmány alapját képező törvények megalkotása előtt is, és a 18-ik század végén folytatott a bírói függetlenségért. Teljesen átérzem tehát azt, hogy a bírói függetlenség mit jelent felfelé, és mit jelent velünk polgárokkal szemben, kik a független bíróság ítéletével szemben mindenkor a kellő tartózkodással viseltetünk; azonban azt is tudom, hogy a közelmúltak tapasztalatai is arról győztek meg, hogy a bírói függetlenségnek kifejtése mindig szoros okozati összefüggésben áll az igazságügyi politikai hatalom mikénti kezelésével. (Igás! Ügy van! balfelől.) Engedelmet kérek, az 1869: IV. tcz.-ben kimondott bírói függetlenséget a magyar törvényhozás egyszer, ha jól emlékszem, 1875-ben, az áthelyezések megengedéséről szóló törvények által engedte felfuggesztetni, de tette ezt nyiltan. Azokban a hires igazságügyi alkotásokban azonban, a melyekre a t. előadó úr ma oly dicshimnuszt zengett, a bírói függetlenség megtámadását találjuk föl, de már nem nyíltan, hanem a modern kor szellemében. Áz 1891: XVII. tcz. eltörölte a bíróval szemben azt az álláspontot, melyet elfoglalt a korábbi törvényhozás, hogy tudniillik a bíró tehetségének érvényítését és érvényesülését, a magasabb munkakörnek elfoglalását, a magasabb munkakörre való képesség és készültség felmutatása útján és által kérelmezheti. Azon törvény, melyet sokan modern alkotásnak tartanak, és a 20 éves politikai rendszernek a közélet minden részletére való kihatása alkalmas volt és lesz is, és ezt méltóztassék a jövőben is figyelemmel kisérni, a bírói függetlenséget, nem ugyan a hatalom erőszakoskodásaival szemben, hanem a hatalom kegyeinek keresésével erkölcsileg megrontani. (Úgy van! balfelől.) Az igen t. előadó úr a bírói és ügyészi szervezetet hozta fel, mintegy nagy kiemelkedő mozzanatot azon igazságügyi alkotások közül, a melyeknek folytatása a jelenlegi igazságügyminiszternek programmját képezi. Teljesen igazat adok neki; de én perhorreszkálok minden olyan intézkedést, mely a bírót bizonyos rendőri felügyelet alá helyezi, mert van a birói és ügyészi szervezetnek oly intézkedése, hogy annak alapján, úgyszólván minden ellenőrzés nélkül, a nélkííl, hogy a bíró valaha arról tudomást szerezhetne magának, a bírót elnöke vagy feljebbvalója titkosan és tetszése szerint minősítheti. (Úgy van! a baloldalon.) Ilyen intézkedés, alkotmányos államban, azok előtt, kik a bírói függetlenséget a szó legnemesebb értelmében kívánják, érdemszámba nem vehető. (Úgy van! balfelől.) A táblák deczentralizáczióját sem tartom a múltak tapasztalata szerint olyan bevált sikernek, a melyre egy igazságügyi politika érdemkövét lerakni lehetne. A királyi táblák deczentraíizácziójának indokai voltak a hátralékok 47*