Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
372 126. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. feldolgozása, a szóbelise'gnek minél szélesebb mederben való behozatala; de a királyi táblák deczentralizácziója a hátralékok feldolgozása tekintetében abszolúte semmi eredményt sem mutathat fel. Azt pedig, a mit felmutat, felmutathatja a bírói személyzet létszámának felemelése, felmutathatja a felebbezések korlátozása, de maga a deczentralizáczió, mint intézmény e tekiatetben eredményt nem mutathat fel. Második indok volt, hogy a szóbeliség mennél szélesebb mederben vitessék keresztül. És akkor mit látunk? Látjuk, hogy a sommás eljárás reformja az, a mi a t. szabadelvű párttól az utóbbi években annyira hangoztatott nagy igazságügyi reformokra nézve a szóbeliség felé való haladás irányát jelenti. Ez a szóbeliség a királyi táblákra nézve abszolúte semmi jelentőséggel nem bir, a királyi táblák a sommás eljárási reformra vonatkozó törvény folytán szóbeli tárgyalás nélkül ítélkeznek. És, igen t. ház, midőn én itt a t. előadó , úrnak erre vonatkozó indokolására reflektálok, egyúttal az igen t. igazságügyminiszter úrnak is kívánok felelni azon kijelentésére, hogy működését a törvénykezési eljárás terén oda irányítja, hogy a szóbeliség konszolidáltassék, a mi szerinte nagyon meg van könnyítve, mert már az ügyek kilenczven százalékára nézve ezen intézmény életbe lévén léptetve, csak nagyon csekély jelentőségű tíz százalék maradt fenn. Hát talán jogi szempontból, a jogi érdekek szempontjából nem ilyen csekély jelentőségű az a tíz százalék; mert tudni való, hogy épen a csekélyebb fontosságú jogi kérdéseket jogászi szempontból, és a bennök rejlő érdekek szempontjából involválja az a kilenczven százalék, és sokkal nagyobb fontosságú kérdéseket azon tíz százalék. És, t. ház, nagyon megfontolandó és meggondolandó lei ne és lesz mindig, mikor a szóbeliség teljes kiterjesztésére akarunk hatni, vájjon ugyan akkor nem ismét a fiskális érdekek lépnek-e előtérbe, mint a hogy előtérbe léptek a sommás eljárás reformjánál, a mint azt előttem szólott Kemény Pál t. képviselőtársam bebizonyította. Mert minálunk mindenesetre minden intézmény behozatalánál félnünk kell, hogy akkor, mikor az állam a polgároknak valamit nyújt, ennek ellenében az állam a hasznot igyekszik a maga részére kizsákmányolni. (Helyeslés balfelöl.) Azután a t. előadó úr a volt igazságügyminiszter úrhoz, a ház igen t. elnökéhez az elismerésnek szavait intézte azért, hogy igazságos volt a kinevezéseknél. Ha valaki a háznak ezen naplóit azután el fogja olvasni, a ki nem a mai életből való, a ki nem ismerte az e korbeli embereket és viszonyokat: két kérdést fog magában felvetni; hát abban a korban — fogja kérdezni — egy miniszternél érdemszámba ment az, hogy a kinevezéseknél igazságos vo\t? (Úgy van! Úgy van! Tetszés a baloldalon) Vagy azon másik kérdés előtt fog állani, hogy hát az a szabadelvű párt húsz évi uralkodás után szükségesnek tartotta konstatálni azt, hogy akadt egy miniszter, a ki a kinevezéseknél igazságos volt ? (Igazi Igaz! Tetszés a baloldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, én ezen kérdést nagyon komolyan veszem. (Helyeslés balfelől.) A mi a házban az országgyűlési képviselők részéről, s különösen az előadói szék súlyával és tekintélyével mondatik, annak azután kell, hogy komoly jelentősége legyen, a mely félreértésekre a kor nemismerőit, — a történetírót se vezethesse. Az igen t. igazságügyminiszter úr a büntető perrendtartás behozatalára, illetőleg megalkotására helyezi a fősúlyt. A büntető perrendtartás megalkotása nálunk nagy jelentőségű. Csak azt sajnálom, hogy az igen t. miniszter úr programmjában is ez épen azzal a jelentőséggel látszik mondva lenni, a mely jelentőséggel elmondatott már Fabiny Teofil volt igazságügy miniszter xtrtól kezdve 2 igazságügyminiszter úr részéről, mert engedelmet kérek, a programúinak oly halmazát felvenni, melyből talán egy perczentnek megvalósítása is egy hosszú léttel konszolidált hatalmi kerettel biró kabinet részéről is nagy feladat lenne, nem hathat megnyugtatólag. En előttem a bűnvádi eljárás megalkotására vonatkozó ezen miniszteri kijelentés iránt a megalkotásra szükséges idő és politikai erő hiánya támaszt aggályokat. Azonban ha ezt megvalósítja, az én felfogásom szerint a miniszter úr egy oly teendőt végez, a haza jogrendének oly mértékben tesz szolgálatot, hogy mindenesetre nevét történelmileg is igazságügyünk reformjában megörökíti. A miniszter úr, azt tudom, ismeri a törvényeket, de kötelességemnek tartom e házban is ismételni, hogy a büntető perrendtartás megalkotását nemcsak bűnvádi szempontból, nemcsak az állami jogrend szempontjából, hanem főleg politikai szempontból is kell keresztülvinni. Külön jogterületek nem alkalmasak arra, hogy a nemzeti egység felismerésére vezessék a nemzetiségi törekvéseket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Azok az eltérések, azok az anomáliák, azok a valóságos jogi szörnyűségek, melyek a bűnvádi eljárás folytán léteznek, a külön jogterületekből származnak. Már í 892-ben voltam szerencsés a ház előtt azt felfejteni, s azért ennél most időzni nem kivánok. De mindenesetre kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ebből a szempontból is, a nemzetiségi szempontból, nemcsak miut jogász, hanem mint hazafi is odahatni, hogy ezen büntető perrendtartás mennél előbb megalkottassék. (Igás! Úgy van! a baloldalon.)
