Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
364 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. felelően arra kérem a t. házat, miszerint a költségvetést általánosságban elfogadni, első sorban pedig a most tárgyalás alatt levő központi igazgatás czímfí előirányzatot, számszerint 291.535 forintot, megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan szólani, (Ralijuk! Halljuk!) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Mielőtt az igazságügyi költségvetés részletei felett a vita megindul, a t. ház engedelmével alkalmat veszek magamnak, hogy álláspontomat az igazságügyi politikával szemben néhány szóval röviden jelezhessem. (Halljuk! Halljuk !) Az igazságügyi politikának jövőben követendő iránya meg van adva az ország újábbkori jogfejlődésében. A modern élet alakulásai, a forgalmi és közgazdasági élet élénk fejlődése a jogszolgáltatás terén is szükségleteket teremtettek, s követelményekkel állanak elő, melyek a régibb törvényekben nem voltak megfelelően méltányolva, de a melyekkel újábbkori jogfejlődésünkben feltétlenül számolnunk kell. Az állampolgárok szabadsága, a jogok egyenlősége, és a vitás kérdések gyors elintézése: kétségtelenül a modern élet szülte követelmények, a melyekkel jogfejlődésünk ellentétes irányba nem kényszeríthető. Ez az irány, ezek az elvek érvényesültek az utóbbi években létrejöttj reformtörvényekben. Ezen irány, ezen elvek körül összpontosul az ország közvéleménye. A még megalkotásra váró igazságügyi reformokban is ennek az iránynak, ezeknek az elveknek kell érvényesülniök. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Én az igazságügyi politikával szemben ugyanazt az álláspontot foglalom el, melyen az előző igazságügyi kormány állott. (Helyeslés jobbfelöl.) Ráállhatok arra az álláspontra saját, érintetlen meggyőződésemmel, mert megegyezik az ország xíjabbkori jogfejlődésével, és mert annál a viszonynál fogva, melyben mint államtitkár, a volt igazságügyi kormányhoz állottam, ezt az álláspontot, ezt az irányt, s ezeket az elveket a magaménak tekintem. (Helyeslés jobbfelöl.) Erről az álláspontról én saját elveim megvalósítására törekszem. (Helyeslés jóbbfelől.) És miután ez az álláspont az itt e házban több izben folytatott igazságügyi vitákban, de különösen az utóbbi években alkotott reformtörvényekben élénk megvilágítást nyert, én ez alkalommal ebben a kérdésben többet mondani szükségesnek nem tartok. (Helyeslés jóbbfelől.) Áttérek azonban azoknak a teendőknek részletes, rövid megjelölésére, melyeknek teljesítésére én magamat az igazságügyi tárcza átvételénél kötelezettnek érzem. Széleskörű terveket nem szándékozom a t. ház elé terjeszteni. A tervek megvalósítása nem függ mindig a tervező akaratától. Az igazságügy terén a reformszükségleteknek olyan nagy tömegével állunk szemben, t. ház, hogy már magában a helyes egymásután megállapítása nagy nehézséggel jár, alapos, körültekintő megfontolást igényel. (Igaz! Úgy van! jóbbfelől.) Rám nézve az irány megválasztását, az egymásután meghatározását némileg könnyíti s elhatározásom helyessége mellett garancziát nyújt az a körülmény, hogy az utóbbi évek jogfejlődésében, az utóbbi évek reformalakúlásaiban élénk részt vettem. Minden egyes reform megalkotásánál meg kellett állapítanunk, hogy mi fog ezután következni. Mi annak szükséges vagy legalább czélszerű kiegészítése. Az egymásutánra nézve évekkel előre tisztába kellett lennünk. A reformkorszak kezdetén az • igazságügyi adminisztráczió, mely az egész vonalon közbeeső fórum nélkül a központra nehezedett, szerfelett nehézkes, mondhatom hiányos volt. Ennek javítása, ennek megfelelő színvonalra emelése nélkül, alaki és anyagi törvényeink sikeres reformjára gondolni sem lehetett. Ha az adminisztratív felügyelet hiányos és laza, ha az ügymenet és ügykezelés nem áll szigorú ellenőrzés alatt, reformok végre nem hajthatók. (Helyeslés jóbbfelől.) Példák állanak előttünk, hogy igen jó és üdvös igazságügyi intézkedések vagy épen nem, vagy rosszul lettek végrehajtva. Csak miután a bíróságok és ügyészségek új szervezete útján meg lettek alkotva a helyes igazságügyi adminisztráczió megbízható közegei; csak miután az új szervezet működése czélszerűnek bizonyult, az adminisztráczió nagy mérvben fejlődésnek indult és javult: csak akkor lehetett, és pedig első sorban a legszükségesebbként jelentkező eljárási törvények reformját napirendre tűzni. Hogy ez a politika helyes volt, az élet szolgáltat mellette bizonyítékot. A múlt évben életbelépett a sommás eljárást szabályozó polgári perrendtartás és pedig nálunk új, a szóbeliség és közvetlenség alapelvei alapján, és életbelépett nagyobb zökkenés, a jogkereső közönség károsodása nélkül. Ugyancsak a múlt évben hasonló módon lépett életbe az ennek kiegészítését képező fizetési meghagyási törvény. Az örökösödési eljárás is meg van alkotva, ezt én még ez év folytán fogom életbeléptéink (Élénk helyeslés .jóbbfelől.)
