Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

412. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. •u Azért a ház t. elnökét üdvözlöm, midőn a politikai nemzet alatt, természetes, hogy a magyar nemzetet értve, a magyar nemzet képviselőit fogja pártatlanul és lelkiismeretesen tanácskozásaiban vezérelni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Napirenden van a kormányelnök úr Szombati nyilatkozata. Úgy tudom, hogy szólásra még többen vannak felírva. Bartók Lajos jegyző: Gróf Bethlen Grábor! Elnök: Gróf Bethlen Gábor képviselő urat illeti tehát a szó. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy én a szombati napon (Zaj. Halljuk! Halljuk!) azért iratkoztam fel, mivel Sierbán képviselő úr, az oláh nemzetiségi irányzatnak e házban egyedüli képviselője, szólásra felíratta magát; miután pedig azt tapasztaltam, hogy a túloldalról e fajta debatteokban, nemzeti ügyre vonatkozó felszólalásokbari nem szoktak részt venni, nehogy olyanok mondassanak, a melyeket szó nélkül elhangzani hagyni nem lehet: azért iratkoztam fel, hogy megtegyem észrevételeimet. Megelégedéssel veszem, hogy a t. képviselő úr, midőn a nemzetiségi kérdést tárgyalta, a mi saját személyét illeti, megmaradt a higgadt előadói keretben, és olyant nem mondott, a mit az ő személyére vonatkozólag visszautasítanom kellene. Mondotta azonban — talán tévedésből, talán rossz tankönyvekből merítette ezt, lehet, hogy más iratokból, például nemzetiségi iratokból — azt, hogy Magyarország két harmadrészét nemzetiségek lakják. Ezt visszautasítani oly feleslegesnek tartom, hogy erre nem is reflektálok, mert egyáltalában nem igaz. Elmondotta azután a gxavamaneknek egész sorozatát; de ezekből egyetlen egyet sem bizonyított be. Merítette ezeket azon röpiratokból, azon államellenes iratokból, a melyekkel nemcsak Magyarország, de egész Európa is el van árasztva. Ezek oly általános frázisok voltak, hogy azokra reflektálni nem akarok. Mint konkrét esetet, például azt mondta, hogy a nemzetiségek kénytelenek az országból kivándorolni, pedig leginkább a magyarok vándorolnak ki. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ha ugyan ez gravamen volna, a magyaroknak nem volna okuk kivándorolni. A képviselő úrnak ezen állítása tehát tévedésen alapúi. Ha az eddigi kormányok mulasztásait, illetve kinevezéseit számba veszszük, azt tapasztaljuk, hogy nem egy egyháznagyi állásban oly férfiút látunk, a ki mindenhová illik, csak oda nem, mert a magyar állameszmét sem magáévá nem tette, sem a magyar állameszme érdekében nem működik. Az oly nemzetiségnél, mint a román, kettős szigorral kellene mérlegelni azon hazafias érzelmeket, a melyeknek tekintetbe vételével tölthető be csak oly hatalmi állás. Tehát ennek épen ellenkezője áll, a mit a képviselő úr mondott. A miniszterelnök úr igen röviden megfelelt; s úgy a kormány programmbeszédében, mint a Sierbán Miklós képviselő úrnak adott válaszában hangsúlyozta a nemzetiségi kérdést, de azt oly tág keretben adta elő, hogy abba minden belefér. Belefér a szabadelvű párt eddigi ez irány báni viselkedése, belefér a nemzetiségi aspirácziók táplálása, egyáltalában belefér minden. A t. miniszterelnök úr első fölszólalása alkalmával hangoztatta azt a hazafias magyar irányzatot, melyet a kormány jövőre gyakorolni fog az országban. Megvallom, hajlandó lettem volna, ismerve tisztelt egyéniségét, ebben csakis hazafias irányt találni, azonban az én reményemet és hitemet a jövőben megingatták azon meg nem czáfolt híresztelések, melyek úgy a lapokban megjelentek, mint köztudomású események, hogy az ország legkisebb nemzetiségének frakcziója Segesvártt népgyűlést tartott, melyen egy nagy pronunciamentot határoztak el, Szeben követte, azután Brassó, s mind azt tárgyalják, kell-e nekik b. Bánffy Dezső vagy sem, tehát nem a kormányrendszer ellen nyilatkoznak, hanem személyes politikát csinálnak. Én úgy tartom, hogy megalkudni ilyen egyénekkel, ha itt a parlamentben lehetséges is, azou kivfíl lehetetlen. De megalkudni egy 140 ezer lelket számláló nemzetiségi frakczióval, az nagyon lealacsonyító a magyar állameszme szempontjából is. (Igás ! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A nemzetiségi kérdés egyáltalában nem ilyen eszközökkel fog megoldatni. A kormány figyelme oda irányuljon, hogy a kiküldött, exponált közegeket oly hazafias érzelem vezesse, hogy az a propaganda, mely eddig csak Szebenben mert napvilágra jönni, legalább csupán ott maradjon. Ez a pronuneiamento megtörtént most már Segesvártt, pedig tudjuk jól, hogy ott jámbor nép lakik, mely az ily nemzezetiségi agitáczióban csak nagyon mérsékelt részt vett eddig. Ha tehát négy esztendei dédelgetés után Segesvártt is elégedetlenek, és nemtiségi fejüket felemelik, akkor kérdem, hogy az ország más nemzetiségi vidékein is így fognak-e a kormánynyal és szabadelvű párt hazafias érzelmeivel elbánni? Én fölhívom ezen közegek megbízhatatlanságára a magas kormány figyelmét. Konkrét eseteket tudnék felhozni, még a múlt évben kimutattam egy néhányat Szeben vármegyében ; rámutattam, mennyire nincs helyén Nagy-Kükülíő vármegye főispánja ott, a hol van; a következmények teljesen beigazolták akkori állításaimat.