Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 363 előirányoztatik 291.535 forint. A kúria szükséglete ezímén meg volt állapítva 1889-ben 457.943 forint, 1895-ben előirányoztatik 529.759 forint. 1889-ben a budapesti és a marosvásárhelyi királyi táblák szükséglete ezímén megállapíttatott összesen 767.000 forint. A deczentlralizáczió keresztülvitele után 1895-ben az előirányzat 1,245.642 forint. A főügyészség szükséglete ezímén megállapíttatott az 1889. évi költségvetésben 108.461 forint, az 1895. évi előirányzat 183.565 forint. A törvényszékek és járásbíróságok szükséglete ezímén megállapíttatott 1889-ben 6,830.290 forint, 1895-ben pedig előirányoztatik 8,966.840 forint. Szóval az előirányzatok és czímek mindegyikénél mutatkoznak lényeges eltérések és emelkedések. De az általam, t. ház, most elősorolt adatok nemcsak a különbözeteket, a numerikus differencziákat tüntetik fel, hanem ezen különbözetek beható vizsgálatánál és indokainak tanulmányozásánál azon eredményre, azon meggyőződésre kell eljutnunk, hogy a volt igazságügyminiszter xir az általa annak idején felállított programmal teljes összhangban, kiváló gondot és súlyt fektetett első sorban arra, hogy a bírói szervezet és perjog átalakításának kérdései minél előbb gyökeresen megoldassanak. És e mellett oda törekedett, sőt nagyrészben el is érte azt, hogy a tulajdonjog biztonsága, és a hitel érdekében oly nagyfontosságú telekkönyvi intézmény fejlesztetett és tökéletesbíttetett. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem lehet hivatásom e helyről a lelépett igazsági kormány tevékenységének azon részére is kiterjeszkedni, mely vagy épen nem áll, vagy csak nehezen hozható kapesolatba e költségvetéssel. Legyen szabad azonban azt az egyet kiemelnem, a mi iránt e házban, s azt hiszem e házon kívül sincs eltérés; legyen szabad, ismétlem, elismeréssel kiemelnem a volt igazságügyminiszter, Szilágyi Dezső (Éljenzés a jobboldalon.) azon tárgyilagos, lelkiismeretes,... (Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hízelgés!) Horánszky Nándor: Nincsen mellette egy pohár bor? Polónyi Géza: Az emberi kor legYégs'ó határáig! Lätkóczy Imre előadó: Méltóztassék a mondat végét megvárni, s azt hiszem, a képviselő úr is az elismerés szavába bele fog egyezni. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Legyen szabad elismeréssel hangoztatnom a volt igazságügyminiszter úrnak azon tárgyilagos, lelkiismeretes, csak a valódi érdemet méltányoló, igazán igazságos eljárását a melyet a kinevezéseknél általában s különösen a bírói állások betöltésénél mindenkor tanúsított. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Felkiáltások a baloldalon : Hiszen ez olyan természetes !) Ugron Gábor: Ez olyan feltűnő dolog? Hisz ez magától értetődik, nem is vártunk tőle mást. Latkóczy Imre előadó: Áttérve, t. ház, az 1895-ik évi előirányzat egyes tételeinek ismertetésére, legyen szabad előzetesen megjegyeznem azt, hogy az 1895-ik évi költségvetési előirányzat, az 1894-ik évre megállapított és elfogadott költségvetéssel szemben is 463.885 forintnyi emelkedést tüntet fel, ezen többletből esik a rendes kiadásokra 343.885 forint, az átmeneti kiadásokra 10.000 forint és a nyugdíjakra 101.000 forint. Ezen irányban a bevételi előirányzat is 7.160 forinttal emelkedett. A rendes kiadásoknál észlelhető többlet túlnyomó részét abszorbeálják a királyi járásbíróságok és törvényszékek szükségletei azért, mert a sommás perjog életbeléptetése folytán az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott személyzet létszámának emelése szükségessé vált. Ezen szükséglet fedezéséről tehát gondoskodni kellett. A másik indoka pedig az, hogy az előző évi költségvetésben több bírói segéd- és kezelőszemélyzeti állás szükséglete csak fél esztendőre volt előirányozva, az 1895. évi előirányzatban pedig az egész évi szükségletet kellett felvenni. Az átmeneti kiadások közt szereplő 10.000 forint onnan ered, hogy az igazságügyminisztérium is az 1896-iki országos ünnepélynél, a milleniumi kiállitásnál részt venni óhajt. Azt hiszem, miután a nyugdíj kérdés egy érvényesen elvállalt kötelezettség teljesítésére vonatkozik, mint ilyen, jogállamban kontroverzia tárgyát nem is képezheti, s azért tüzetesebb indokolást nem is igényel, ha megjegyzem, hogy az előző évi zárszámadások eredményéhez képest lett a nyugdíjak ezímén előirányzott szükséglet itt javaslatba hozva. A bevételeknél észlelhető több előirányzat azon feltevésen és azon reményen alapszik, hogy a fegyenczmunka jövedelmét az 1895. év folyamán lehetséges leszeo fokozni. A mi már most a tárgyalás alatt levő központi igazgatás czímíí előirányzatot illeti, itt 10.836 forinttal magasabb az előirányzat, mint az 1894. évre megállapított költségvetés szerint. Ennek indoka az, hogy az igazságügyi admmisztráczióból folyó ügyek az utóbbi időkben annyira felszaporodtak, hogy ezeknek megfelelő elintézése a központban alkalmazott személyi létszámnak bizonyos mérsékelt mértékű emelését elkerülhetetlenné teszi. Ezek előrebocsátása után (Halljuk! Halljuk!) tekintve, hogy a jelenlegi kormány az előzőnek összes javaslatait, ezek között tehát a költségvetést is magáévá tette, a pénzügyi bizottság írásban kifejtett álláspontjának meg46*
