Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-425
35^ 425. országos ülés 1895.Teteuer 7-én, csütörtökön. újra állapítja meg, illetőleg az írjonczjutalék megszavazásának jogát évről-évre gyakorolja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi értelme volna akkor az újonczjutalék évenkinti megajánlásának, hogyha a t. miniszter úr nem a törvény értelmében, vagyis nem a legközelebbi évben venné igénybe a feleslegesen kikerülő újonczjutalékot, hanem több évre visszamenőleg állanának elő az újonczjutalék igénybevételével? Alkotmányunknak számos intézkedése utal arra, t. ház, hogy a törvényhozás feltétlenül és szigorúan ragaszkodjék az újonczjutalék évenkinti megajánlásának jogáhos és ha csorbát szenved ezen létszám, és ha nem tudja teljesíteni azon évre az ország terheit, akkor a legközelebbi év véradójából fedezze a különbözetet, de több évre e tekintetben ki nem terjeszkedhetik. De, t. ház, hogyha 12.000 és egynéhány száz újoncz felvételére van szüksége a honvédségnek, és ha a mint az igen t. miniszter iir az imént nagyon helyesen kifejtette, hogy bizonytalan számokkal organikus kérdésben, a hol állandó organizáczióról van szó, nem lehet helyesen eljárni, akkor szükséges, hogy állandó számtételek legyenek, mert a hol állandó keretek vannak, ezen keretekben a legénységnek oktatásáról, elhelyezéséről is gondoskodni kell. Én tehát azt kérdem, hogy vájjon ezen katonai szempont, mely a keretek alkalmazását és érvényesítését, és a legénység elhelyezését is képezi, hogyan fér meg azzal, hogy 12.000 és néhány száz újonczra berendezett keretek egyszerre hat hónapra 52°/o-kal több, vagyis húszezer és néhány száz emberrel töltessenek be? Vájjon nem okoz-e ez nagy visszásságot? Hiszen arról nekünk először meg kell győződnünk, hogy az xVjonczozási törvény értelmében a honvédelmi kormány a laktanyákat és azok összes berendezését az állandó keretek számára, a melyek tizenkétezer újonczezal többet lesznek kénylelenek befogadni, miképen fogja érvényesíteni? Engedje meg a t. ház, de ha a miniszter úr nem tudott az ezelőtt hat évvel fennállott törvény értelmében váltakozó számok mellett rendszeres organikus működést kifejteni, a mint azt saját maga állítja, akkor azt kérdezem, vájjon lehet-e helyes és organikus kiképzési működést kifejteni, ha B2°/o-al több embert akar kiképezni, elhelyezni és adminisztrálni ez évben? A dolog lényege Abban fekszik, hogy a törvény 42. §-ában az áll, hogy a leszámolásnak meg kell történni augusztus 31-ig 1 , de azt mondja, ez oly időszak, melyet nem lehet megtartanunk. (Zaj johbfelől) Bocsánatot kérek, miről intézkedik a törvény ? A törvény értelmében kötelessége ezen időt megtartani, és ha a miniszter ezt nem tudja megtartani, ezen csak úgy teheti túl magát, ha a törvényhozás hozzájárulását megnyeri. (Igazi Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) De vájjon megtartható volt-e ezen évben az, hogy augusztus 31-ig a leszámolás megtörténjék, s a rendes költségvetésbe ezen tétel felvétessék? Méltóztatnak igen jól tudni, hogy márczius és áprilisban az ujonczozás lejár. Miként történik a leszámolás? A közös hadsereg, a honvédség, a hadkiegészítő parancsnokságok, íőszolgabírák s a honvédelmi minisztérium közegei megkezdik a leszámolást, s azt május, június, július, augusztusban teljesíthetik. Már most, ha négy hónap alatt ez a kezelés nem volt keresztül vihető, a törvény által kiszabott időben a leszámolás nem volt végrehajtható, ez mindenesetre nem azt bizonyítja, hogy a hadügyminisztériumnál és közegeinél és a hadkiegészítő parancsnokságoknál a törvény intézkedésével megfelelőleg teljesítették kötelességüket. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt kérdem továbbá, ha a miniszternek a papíron való leszámolás azért, mert ötvenkét százalékkal több ujonczról volt szó, nem sikerült a törvény által megszabott s a természetben négy hónapra terjedő időközben, vájjon a kiképzés kisebb dolog-e, mint a leszámolás, és ha nem bbtak leszámolni az ötvenkét százalékkal fölemelt jutalékról a törvényes időszakban, miként fognak birni «i kiképzésnél és adminisztrácziónál a felemelt ujonczjutalékkal? (Helyeslés a szélsőbalon.) De vegyük a kérdést úgy, a mint van. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen, t. ház, nem lehet a véradóleszolgálás teljesen önkényes dolog; nem lehet az, hogy minden szükség nélkül valakire oly teher rovassék, melynek viselésére a törvény értelmében nem kötelezhető ! (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon.) Miként lehet azt kivánni, hogy hétezer és néhány száz olyan ember, a ki csak póttartalékos, és a kinek rövidebb időre terjedő szolgálatot kellene teljesítenie, szülői köréből kivonassák és tartósabb időre terjedő szolgálatot teljesítsen?! (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen ha az az ember, a ki életének berendezésére nézve azon rövidebb szolgálati időnek megfelelő intézkedéseket tett, ha ily módon félévi szolgálatba bevonatik, csak azért, mert a létszám nem telt ki, mi következik ebből? Az, hogy gyakran oly egyének hivatnak he, a kik mint póttartalékosok már meg is házasodtak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) Mert méltóztatnak tudni, hogy a házasság meg van engedve a póttartalékosoknak, s a póttartalékosok hamarább és könnyebben házasodhatnak, mint azok, kik nincsenek a póttartalékba helyezve. (Úgy van! a szélsőbalon.) Polgári viszonyait hétezer néhány száz embernek egyszerűen felforgatni azért, mert a mi-
