Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-425

425. orrógos ülés 1805. február 7-én, •sütörtBkíte. 353 niszter úrnak most kedve érkezett ugyanazon keretekben sokkal nagyobb mennyiségű ujonezot kiképeztetni akarni, mint eddig: nem is helyes. Ne hagyjuk magunkat félrevezettetni. Áz egész egy nagy szemfényvesztés. A dolog következő­leg áll. Ha a törvény rendelkezéseinek megfele­lően a honvédelmi miniszter úr a tizenkétezer néhány száz ujonezot nem kapja meg az évek során át, sz a tizenkétezer néhány száz ujoncz a keretekben nem hiányzott, mert a miniszter úrnak a törvény jogot adott, hogy a póttartalé­kosokat behívja. A miniszter úr ezt meg is cse­lekedte, mert nem egy esetet tudok, a hol már két-három év óta póttartalékba helyezett egyé­neket behívtak és szolgálatra alkalmaztak hosz­szabb időre. Már most azt kérdem én a t. ház­tól, mikor itt a miniszter úr nekünk elbeszélte, hogy ő utasítást adott arra, hogy az orvosi vizsgálatnál az orvosok járjanak el szigorúab­ban, tehát lehetséges az a feltevés is, hogy például az 1894. évben a sorozásnál az orvo­soknak az az utasítás ment, hogy járjanak el kevésbbé szigorúan, hogy nagyobb mennyiségű ujonezot lehessen besorozni. Már most én nem is tartom indokoltnak, nem is tartom másként érthetőnek, hogy mikép következhetett be az, hogy az 1894. évben egyszerre oly nagymeny­nyiségű ujoncz vétetett be? Hiszen, ha a t. mi­niszter úr nem kapja meg a kellő számú ujon­ezokat, akkor nem kell egyéb, csak hogy a honvédorvosoknak adja azt az utasítást, hogy legyenek elnézok, a kisebb szolgálat teljesítésére alkalmas embereket is bevegyék. (Halljuk! Halljuk!) És ha a t. miniszter úr utasítást ad­hat a szigorúbb, vagy kevésbbé szigorú eljárásra nézve a már besorozott katonák felülvizsgálatá­nál, mennyivel inkább megteheti azt a besoro­zandó ifjúsággal szemben! Már magában ez igazolja azon állításomat, hogy az 1894, évben mesterséges módon állíttatott elő ezen ujoncz­többlet, a melynek most a honvédszolgálatba való behívására kérik tőlünk a pénzt, hogy a miniszter úr maga is szükségesnek látja, hogy nagyobb szigorral járjanak el a doktorok, hogy tiz százalék fogyatékot vesz fel, holott rendes körülmények között egy hadseregben a tényle­ges szoláglatra behívott ujonezok közül két szá­zaléknál több fogyatékot nem szoktak felvenni. Midőn tehát a fogyatékra nyolez százalékkal töb­bet vesz fel a t. miniszter űr, már akkor iga­zolja azon gyanúnkat, hogy utasítása szerint a sorozásnál a sokkal gyengébb testi képességű embereket is bevették. Most, midőn az ujonezo­zás végeredménye összeszámíttatott, akkor már óvakodnunk kell [&z előbbi utasításnak követ­kezményeitől, és ekként akarják kiküszöbölni azon ferdeségeket és visszásságokat, melyek az előbbi utasítás következtében beállottak. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. Én, t. ház, röviden összefoglalva a mon­dottakat, ezen hatszázezer forintos tételt az át­meneti kiadásokban megszavazni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem va­gyok hajlandó először azért, mert az évi ujoncz­kivetés jogát a törvényhozásnak semmi módon feladni, azt megváltoztatni nem akarom; másod­szor nem vagyok hajlandó megszavazni azért, mert az évi ujonczjutalóknak évenkint lehetőleg egyenlő mennyiségben való kiosztása az egyes korosztályok között az igazságosság követel­ménye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem vagyok hajlandó a tételt megszavazni azért sem, mert a véderő-törvény határozottan megrendeli, hogy azok póttartalékba helyez­tessenek, tehát más, szolgálatra, a mikor a 12 ezer néhány száz fedeztetett, mint póttartalékos szolgálatra a törvény értelmében be nem hívha­tók mindaddig, míg a törvény meg nem változik ; mert a törvény határozottan kimondja, hogy az ilyen hátralékok csak a legközelebbi évben hiányzó kontingens pótlására használhatók fel; későbbi években hiányzó kontingens pótlására pedig nem. Ha hibás valaki azért, mert a hát­ralékokról a törvényhozás nem volt informálva, semmi esetre sem a törvényhozás tagjai a hi­básak, mert a t. miniszter úr, mint a honvédelmi tárcza vezetője, köteles a nemzetnek a szüksé­ges felvilágosításokat megadni, és ha a t. hon­védelmi miniszter úr tárezájának tárgyalása, vagy költségvetésének indokolása alkalmával szüksé­gesnek tartotta volna, hogy a nemzetet az ő költségvetés ének alapjáról, az évenkint kikép­zendő újonezjutalék évi mennyiségéről, az abban beálló feleslegről vagy hiányról informálja, legyen meggyőződve a t. miniszter úr, hogy a képviselőház arról tudomással birt volna. Az, hogy a véderő-bizottsághoz egy jelentést beadott, még csak a ház egy bizottságával való közle­kedés, érintkezés, de nem a házzal való közle­kedés; azok, a kik a véderő-bizottságnak nem tagjai, nem kötelesek, de nem is áll hatalmuk­ban, hogy arról tudomással bírjanak. De a t. honvédelmi miniszter úrnak kötelességében áll, hogy a nemzetet annak az intézménynek fejlő­déséről haladásáról, mely vezetése alatt áll, foly­ton felvilágosítsa. Felvilágosítsa ne csak abban, a miben dicsekedni lehet, és a miben pénzt le­het kérni, és a felvilágosítás ne csak akkor jöjjön, mikor a t. miniszter úr pénzt kér, mint jelenleg 600.000 forintot, hanem a felvilágosítás akkor is jöjjön, mikor mint például az új véd­erő-törvény által, és az új újonezozási eredmény­nek bevallása iránt a képviselőház Ítéletet kell, hogy alkosson magának. Kérem a t. képviselő­házat, ha féltékeny a nemzet újonezmegaján­lási jogára, ha a védtörvényt úgy, a mint meg van alkotva, szorosan fentartani akarja, ezt a 45

Next

/
Thumbnails
Contents