Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-425

425. országos ülés 1895. február 7-én, csütörtökön. 35Í nekem nem rendelheti meg, hogy micsoda kifejezéseket basznál jak. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mikor alatta állott, akkor sem tudta! Ugron Gábor: Mikor a reglement alatt állottam, a mekkora rangot elértem, tudniillik a káplári rangot, annak megfelelni tudtam. Ha a t. tábornokok szintén kötelességüket tudták volna, nem lennénk mi Európának kinézerjei, kiket mindig megvertek. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső haloldalon. Zaj jobb felől.) Midőn én a hadseregben a káplári rangot elnyertem, tehetségemen tói nem vállalkoztam; nagyon jól volna, ha a miniszter úr is hasonló bizonyítványt tudna magáról kiállítani. (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj jobbfelől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt másnak az Ítéletére bízom. Ugron Gábor: A kérdés az, hogy a 7000 néhány száz ujoncz a 12.000 néhány száz ujonczhoz hozzácsatoltassék-e a folyó évi kiképeztetésre ? Nem az a kérdés, mint a t. miuiszter úr mondotta, hogy mi van a véderő-törvény végrehajtási utasításában, hanem az, hogy mi van a véderő-törvény ben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A véderő-törvény az ujonczozäsról következőkép rendelkezik: először a törvényhozás által megszavazott ujonczok állíttatnak ki úgy a közös hadsereg, mint a honvédség részére. A 15. §. értelmében azon ujonczok, kik a közös hadsereg kontingensén felül soroztainak be és találtatnak a katonai szolgálatra képesítettnek, a honvédséghez tétetnek át, és na a honvédségi állomány is kitelt, és fölöslegesek maradnak, azok a 15. és 18. §. értelmében apóttartalékba tétetnek át. Én elhiszem, hogy lehet a fejet ehhez rázni,... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen nem is hallgatom! (Zaj.) Ugron Gábor: Nem is hallgatja? (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ha nem ez az eljárás, bocsásson meg a t. államtitkár úr, akkor nem tudja a törvényeket, és törvénytelenül járnak el. Grómon Dezső államtitkár: Nem tanulok Ugron Gábortól. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Ugron Gábor: A 15. §. negyedik bekezdése a következőkéi mondja: (Olvassa.) »A közös hadsereg, hadi tengerészet és honvédség újonczjutalékának teljes fedezése után fenmaradó ujonczok, mint fölös számmal besorozottak, a póttartalékba osztandók be. Grómon Dezső államtitkár: A közös hadsereg és a honvédség után! Ugron Gábor: Ezt magyaráztam én is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Higyje meg, ha nem a felebbvalói érzet hatná át a t. államtitkár urat, a mi a minisztériumban tehet, hanem figyelemmel volna az iránt, hogy az ember mit mond, akkor értette volna, hogy én azt mondtam, hogy ha a közös hadsereg újonezjutaléka kitelt, akkor a mi fölös szám, az megy a honvédséghez, a mint a törvény rendeli, és a törvény azt mondja, hogy a honvédség jutalékának fedezése után a fölösleg pedig a póttartalékba osztandó be. Ugyanezt megerősíti a 18. §. és a 42. §. Már most a póttartalékos szolgálati kötelezettségét a törvény szabja meg, s így arról van szó, hogy a póttartalékosok, a kik a törvény értelmében a sorozásnál felesleges számmal, mint szolgálatképesek maradtak, a póttartalékosok kategóriájából kivétetvén, ma póttar talékosi szolgálatra, tudniillik nyolcz heti szolgálat teljesítésére szoríttassanak, hanem hat hónapig legyenek a honvédségi zászló alatt. A másik kérdés, a miről szó van, és mi ismét a véderőtörvény 42. §-ába ütközik a következő. A véderő törvény akkép rendelkezik, hogy az oly fölösleges számmal a póttartalékba beosztottak, hogy ha a honvédség a maga létszámát kiállítani nem tudja, a mely az újonczozásí törvényben meg van határozva, akkor ezen póttartalékosok igénybe vehetők. De azt is megmondja továbbá a 42. §., hogy miként történjék ezen hiány fedezése és mi módon viendő át az újonczozásnál felmerült hiányok a következő esztendőre, s az erre vonatkozó harmadik bekezdése így szól: (Olvassa.) »Ha mindamellett is hiány maradna fenn, az a legközelebbi újonczkivetés alkalmával felszámítandó hátralékot képez, s ennélfogva a következő évnek újonczjutalékát szaporítja«. Minden magyarul tudó ember ezt akként érti, hogy az 1892. évben fedezetlenül maradt újonezjutalék az 1893-iki újonczjutalék feleslegéből fedezhető; de ezt az 1894-ik év újonczjutalékából fedezni nem lehet, mert a törvény a legvilágosabban azt mondja, hogy a »legközelebbí év« és nem »a közelebb évek« és a »legközelebbi« szó használata nem jelenthet egyebet, mint csakis a következő évet, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ha volna még valakinek kétsége, akkor is azt mondja a mondatnak későbbi része, hogy a következő év újonczjutalékából szaporíthatja. Ezt nem is lehet alkotmányosan másként érteni, mert a törvényhozás az újonczjutalék megajánlásának jogát évről-évre gyakorolja. A magyar törvényhozásnak épen ez a legsarkalatosabb joga, hogyha meghatározza is a hadsereg létszámát, de az újonczjutalék számát évről-évre