Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-425
348 425. országos ülés 1895. február 7-én, csütörtökön. mával ki nem mutattatnak, mert csakis ezekből láthatná a ház és a törvényhozás, hogy az ujonczozás eredményei mikép alakúinak. Nagyon kérném a t. mioiszter urat, hogy még azon esetben is, ha a ház e tételt megszavazza, hogy az évi ujonczozás eredményeit az egész vonalon, tehát ne csak az ujoncz-kontingensre, hanem minden besorozottra nézve a törvényhozással közölni szíveskedjék. Akkor fogjuk meglátni, hogy nálunk a véderőtörvény az alkalmazásban csak írott malaszt, akkor fogjuk csak meglátni, hogy a véderő kezelése mily természetű, hogy továbbá a póttartalékkal, a feles számmal besorozottakkal, a kevésbbé alkalmasakkal, mily óriási létszám az, melyet az ország véradó alakjában évenkint ad, daczára annak, hogy a törvényhozás azon jogát, hogy az ujonczjutalékot ő állapítsa meg, meghatározott mennyiségben évenkint maga g3 T akorolja. Még egy másik sajátságos jelenség az is, hogy daczára annak, hogy ezen nagy mennyiség a tényleges állományba soroztatik be, mégis csak hat havi kiképzésre kéretik itt pénz. A honvédségi törvény értelmében a tényleges szo'gálat két esztendeig tart, és a t. miniszter úr ezt mégis csak kiképzés czímén, mit a törvény csak a póttartaléknál állapít meg, és csak hat hónapra kéri. Ebből is látható, hogy az egész intézménynek kezelése olyan, hogy ha a t. kormány akarja, vagy szabadságol, vagy be nem hív, szóval nem kezeltetik a törvény megfelelő határozottsággal, (Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) mert egyeseket a törvény által megszabott szolgálattól felment, másokat a szolgálati kötelezettségen túl terhel. Ha áll az, hogy két esztendei a tényleges szolgálat, akkor nem áll a miniszternek jogában, hogy a szolgálat tekintetében egyesekkel szemben kénye-kedve szerint járjon el, hanem mindenkivel szemben egyformán kell alkalmazni a törvényt. (Úgy van ! balfelöl.) Hasonló dolog az is, hogy daczára annak, hogy a miniszter úr azt mutatja ki, hogy 7758 azon egyéneknek a száma, a kik hátralék czímén mint ujonczok besoroztatnak a honvédségbe, mégis kiképzés indokából csak hétezret szándékozik a miniszter úr behívni, a többit — gondolom hétszáz és néhányat —• természetes fogyatékok czímén, vagy más egyéb okokból nem fogja behívni. Hogy félesztendei idő alatt a természetes fogyatékok száma tíz százalékra rúgjon, az lehetetlenség, és így a t. miniszter úr itt ismét egy oly jogot vesz igénybe, mely a miniszter urat nem illeti meg. Ez is csak azt mutatja, hogy a véderőtörvénynek akár a közös hadseregre, akár a honvédségre vonatkozó rendelkezései oly módon hajtatnak végre, a mi a törvény intencziójának, a törvény rendelkezéseinek meg nem felel. Itt egy szabad gazdálkodási rendszer honosodott meg, (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melylyel tisztába kell jönnünk, a melynek alkalmazása alól senkit felmentenünk nem lehet, és nem szabad. Mert ha valamiben szükséges az egyenlő elbánás, úgy az épen a véderőben teljesítendő katonai kötelezettség respektálása körül szükséges, mert ez a legsúlyosabb kötelezettség. (Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Sajnálom, t. ház, hogy ezen mozzanatokat fel kell említenem. De miután abban a véleményben vagyok, hogy a törvényhozás egyetlen tagja sem lehet meggyőződve arról, hogy ezen hátralék tényleg fenforgott-e vagy nem, miután továbbá igen nagy az összeg, és igen nagy a kontingens, mely tényleges szolgálatra bevonulni fog, a törvényhozás csak abban az esetben szavazhatja meg azt a nagy összeget, ha a körülmények minden irányban fel vannak derítve, és a törvényhozás teljesen meggyőződik arról, hogy itt nem törvénytelen túlterhéltetés esete forog fenn. Csakis abban a tudatban szavazhatok meg, hogy a kormánynak előterjesztései szabatosak, világosak és határozottak. Én is tehát ezt annál kevésbbé szavazhatom meg, mert ha az előző kormány előtt tudva és ismerve voltak ezek a körülmények,, és az a tételt a költségvetésbe még sem állíttatta be, akkor azt kell hinnem, hogy a mostani pénzügyminiszter úr kevesebb szigorral jár el, mint a megelőző pénzügyminiszter, a ki ezt a 600.000 frtot a honvédelmi miniszter úrnak rendelkezésére nem bocsa • totta. Ezen okoknál fogva a jelentést, és ezzel kapcsolatosan a kivánt összeget meg nem szavazhatom. (Elénk helyeslés balfélől. Felkiáltások balfelöl: Halljuk a minisztert!) Ugron Gábor: Sokáig várat magára a miniszter úr! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én akkor szólok, a mikor szükségesnek tartom, és nem akkor, mikor Ugron Gábor képviselő úr kivánja! (Zaj balfélől.) Ugron Gábor : A mikor illik, akkor kell beszélni. (Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Hogy mikor illik, azt én itélem meg és senki más! (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsőbalon.) Polónyi Géza: A kaszárnyában igen, de itt nem! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Engem nem terrorizál sem Ugron Gábor, sem senki más! A vitára kész vagyok. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Ugron Gábor: Pénzt kér a miniszter úr a törvényhozástól! (Úgy van! a szélsőbalon.)
