Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-425

425. országos ülés 1895. február 7-én, csütörtökön. 347 Ezen összeget egyúttal 600.000 forinttal irányozta elő. Kérem ennélfogva, hogy a 7.758 főnyi ujoneztöbbletre szükséges ezen 600.000 forintot, mint új 14. tételt felvenni és megszavazni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Papp Elek jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Én a magam részéről és t. elvbarátaim nevében is nyilatkozva, nem vagyok azon helyzetben, hogy ezen összeget elfogadjam és megszavazzam. (Halljuk! Halljuk!) Igen röviden meg fogom mondani az okokat, a melyek engem és t. barátaimat ezen állás elfoglalására indítanak, (Halljuk ! Halljuk !) és ezzel kapcsolatban leszek bátor rámutatni néhány mozzanatra is, a melyek ezen jelentés elolvasása után mintegy önkénytelenül merülnek fel, és a melyek a helyzetre is némi világot vetnek, úgy, hogy azokat a magam részéről Szó nélkül hagyni nem szeretném. Méltóztatik tudni, hogy a honvédelmi minisztérium költségvetése évenkint legalább részben az 12 500 főnyi kontingensen alapúi, a mely a véderő-törvény értelmében a honvédség számára, mint ujonczjutalék meg van állapítva. (Halljuk! Halljuk!) Tudva van az is, hogy a csapatoknál, főképen ezen költségre vonatkozólag átruházási joggal bir a honvédelmi miniszter/és így kétséget nem szenved, hogy azon összegeket, a melyek a csapatok czímén megszavaztatnak, a honvédelmi miniszter ezen átruházási joghoz mérten használhatja is. Én azonban azt gondolom, hogy ha átruházási joggal bir is a honvédelmi miniszter, mégis a költségvetést olyan alapokra kell fektetni, a mely alap a tényleges állapotnak megfelel, minden más eljárás nem helyes. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) A költségvetésnek mindig tényleges alapokon kell nyugodnia, és a honvédelmi miniszter előtt tudva van, hogy ha valamely évben az ujonczjutalék 12.500 főre nem ment, akkor a költségvetést mégis 12.500 főnyi ujonez-kontingensre alapítani nem helyes. Ez az egyik megjegyzésem. Most azonban, t. ház, ott állunk., hogy 7.758 főnyi ujonczjutaléknak, a mely tehát a múlt évek hátralékát lenne fedezendő, kiképzésére kér a honvédelmi miniszter úr egy tekintélyes öszszeget. A mint a pénzügyi bizottságban értesültem, ezen 7.700 főnyi ujonczkontingens-többlet, a mely az 1894-ik évi ujonezozás által állott elő, nem egy év, de több év hátralékát képezi. Csodálatos megnyilatkozása az, t. ház, a természetnek, azon hátralékkal szemben, a mely több év óta kifejlődve mutatkozik, hogy midőn az 1894-ik évben besorozottak száma nagyobb volt, mint a mennyi a kontingens ez utolsó számig, tehát knapp megfelel azon hátraléknak, a melyet a t. honvédelmi miniszter úr előterjesztésében kikalkulált. Meglehet, hogy így van, nem kívánom kétségbevonui, de bizonyos, t. ház, hogy ha a kormány ilyen ezímen a törvényhozástól költséget kér, tikkor legalább is köteles évről-évre kimutatni azon hátralékokat, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) a melyek az ujonczkivetések alkalmával a kontingensen innen maradtak; köteles a honvédelmi miniszter feltárni az ujonezozás eredményét évről-évre, hogy a törvényhozás ellenőrzési jogánál fogva meggyőződhessék arról, hogy tehát csakugyan fenforog az a hátralék, a melynek kiképzése érdekében a honvédelmi miniszter a költségeket kéri. (Helyeslés balfelöl.) Ezen kimutatások, t. ház, nem feküsznek előttünk, legalább én nem láttam, és tudtommal nem látták a háznak többi tagjai sem, sőt a pénzügyi bizottság tagjai sem. Ha (Halljuk! Halljuk!) az ujonezozás eredményei évenkint kimutattatnának, még pedig nemcsak az ujonczjutalékra, hanem minden beállítottakra, jelesen az ujonezokra, a póttartalékosokra, a feles számmal besorozottakra és kevésbbé alkalmasakra : csakis akkor láthatnék azt, hogy mely években történtek hátramaradások, és mely évek hátralékait képezi az a mennyiség, melynek kiképzésére a honvédelmi miniszter úr most költséget kér. E nélkül e javaslatot tárgyalni — felfogásom szerint — a törvényhozás komolyságával nem egyeztethető össze, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) és ha kétségbe nem is vonom azt, legalább addig, míg a kimutatásokat nem látom, hogy ez a hátralék tényleg fönforog, mégis a törvényhozásnak nemcsak joga, de kötelessége e kimutatást megkívánni, hogy ellenőrzési jogát gyakorolhatván, tudhassa, hogy az a létszám, melynek a kiképzésére e költség kéretik, megfelel-e a valóságnak, igen vagy nem? De tovább megyek, t. ház, és abban a véleményben vagyok, hogy a véderőtörvény 42. §-át akkép magyarázni, hogy több évekre visszamenve, a hátralékokat mind felölelni, és mindezen hátralékok kiképzése érdekében költségeket venni igénybe, ez a törvény rendelkezésének meg nem felel. A törvény szoszerint azt tartalmazza, hogy évenkint az ujoncz-kontiugenshez csak az a hátralék jöhet, mely csakis a megelőző sorozást eredményben állt elő. (Úgy van! balfelöl.) Hitem szerint ehhez a kormánynak a törvény alapján nincs joga, és legalább is kétes ez az álláspont, ha a t. kormány erre helyezkedik, mindenesetre azonban súlyos mulasztás forog fenn legalább a tekintetben, hogy ezen hátralékok évről-évre az ujonczmegajánlás alkal44*