Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

4M. onaAfO* tlé«199t. február 5-««, k«d4*au 308 a nemzetnek sérelmei katonai ügyekben fenu­állanak: kérem, a t. házat, gyakorolja egyik legfontosabb alkotmányos jogát és szabja meg az újonczok megajánlását B feltételeit, miért, is kérem, fogadja el, a t. ház, az általam benyúj­tandó határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső­bálon. — Olvassa.) ^Határozati javaslat. (Halljuk! [Halljuk!) Miután a kormány az országnak katonai ügyek­ben törvényekben biztosított jogainak érvényt nem szerez, és a magyar hadsereget megálla­pító törvény végrehajtását mindez ideig nem eszközölte; miután a magyar katonai igazság­szolgáltatást, a magyar katonai büntetőtörvényt mindez ideig meg nem alkotta, és a törvény­hozás mellőzésével életbeléptetett katonatiszti beesületbirósági intézményt meg nem szüntette : mondja ki az országgyűlés képviselőháza, hogy az 1895-ik évre a közös hadsereg, hadi tenge­részet és honvédség részére az újonczokat nem szavazza meg. (Hosszas, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvas­tatni. Papp Elek jegyző (olvassa Tóth János határozati javaslatát.) Perczel Béni jegyző: Tóth Aladár! Tóth Aladár : T. ház ! Annak előrebocsá­tásával, hogy a folyó évben kiállítandó újoncz­megajánlást, mint fennálló véderőnknek lényeges és nélkülözhetetlen létfeltételét készséggel el­fogadom, az ezen javaslattal kapcsolatban elő­terjesztett, az önkéntesek tisztivizsgájáról szóló jelentésre, illetve kimutatásra kivánok rövid felszólalásomban reflektálni, annak kijelentésé­vel, hogy az ezen jelentésben foglalt számadatok igazolják azt, — mikép ezt a véderő-bizottság is megnyugtató véleménnyel vezérelte a t. ház elé, — hogy igen örvendetes eredményű jelenség­gel állunk szemben. (Élénk eüenmondások a szélső­balon.) Ha ehhez hozzáveszszük utóbbi években észlelt azon jelenséget, azon perczen­tuális emelkedési arányt, úgy csakugyan azon örvendetes tényt konstatálhatjuk, hogy immár a mobilizálandó hadsereg, úgy a honvédség részére az ott mutatkozó tiszti szükséglet hiányait ki­egészíthetjük, és mintegy annak teljes komple­tirozását a legközelebbi időben remélhetjük. Ezzel azonban, t. képviselőház, épen nem mon­dom, sőt nem akarom mondani, hogy ezer és ezer, de igenis, még igen jelentékeny azon hiánylat, mely úgy a tisztek, mint a tiszti sze­rep és hatáskörre hívatott állomásoknál betöl­tésre várakozik. Nem Szándékozom, t. ház, azon számada­toknak felsorolásával foglalkozni, melyek kézen fekszenek^ a melyek épeu ezt igazolják; elég egy tekintetet vetni a fennálló véderő jelen or­ganizáeziójára, mely élénk képét nyújtja annak, hogy egyrészről ezen óriási nagy apparátusnak mi a szükséglete, másrészről pedig a fennálló védtörvény ennek kielégítésére minő matériáiét nyújt és szolgáltat rendelkezésünkre ? Az önkéntesekről szóló jelentésben feltün­tetett eredmény kétségtelenül betudandó és ér­deme a védtörvény azon szigorított intézkedésé­nek, mely szerint a nem képesített önkéntesek további szolgálati időre visszatartandók. Kétségtelen az is, hogy a szigorított intéz­kedés különösen intelligens ifjúságunkra igen terhes, súlyos. Mindazonáltal kénytelen vagyok kijelenteni, hogy részemről ezen intézményt igenis feltétlenül fentartandónak véleményezem, már csak azért is, mert hisz ez pro és contra azon időben e házban elég bőven lett tárgyalva és vitatva, de az életbeléptetés után ezen intéz­kedés csakugyan teljesen bevált, az aggodalma­kat megszüntette, sőt épen a jelentésben feltün­tetett sikeres eredményeket várakozáson felül képes felmutatni, és ez egyedül e szigorításnak tudható be, s ezen kérdést ma már túlhaladott kérdésnek tekinthetjük. Mindazonáltal, hogy ezen szigort enyhít­sük, bátorkodom a t. honvédelmi kormányzat figyelmét felhívni arra, hogy a közös hadügyi kormányzattal egyetértve, talán valami módját lehetne ejteni annak, hogy az önkénteseknek az a része, a mely a tiszti vagy tiszthelyettesi quaíifikácziót elnyerni nem volt képes, bizonyos belkoimányzati, mondjuk, adminisztratív úton, főkép azokra nézve, a kik conduitejök, törek­vésük által különös méítánylatra és figyelembe­vételre érdemesítik magukat, mint használható képesített altisztek bizonyos tartós szabadságo­lással mindaddig, míg a tartalékba áthelyeztet­nének, szabadságoltassanak, illetve szolgálatuk egy évre rövidíttessék. (Mozgás a szélső balolda­lon. Elnök csenget.) Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel az expedienssel nagyrészben a tör­vény szigora enyhíttetni fog, de másrészről meg vagyok arról is győződve, hogy a t. honvé­delmi miniszter úr, a ki igazán élénk jelét adta mindig annak, hogy a közterhek enyhítése és könnyítése körül bizonyos érzéket tanúsított, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy ő, — véderőnk harczképességének csorbítása nélkül, — a lehetőség és kivihetőség határáig el fog menni, hogy a védkötelezetíségnek ezen terhét is legnagyobb részben, vagy a mennyire lehetséges, könnyí­teni fogja. Ezen bizalomnál fogva magát a jelentést örvendetes tudomásul veszem, a javaslatot pedig általánosságban elfogadom. (Helyeslés jóbbfelől.) Perczel Béni jegyző: Lite Gyula! (Hall­juk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents