Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

294 4M. makgM ül#» 1S9S. február 4-é*, hétfős. nak, a midőn kijelentette, hogy a kormányzati tevékenység legfőbb alapját az képezi, hogy a 67-es kiegyezés változatlanul fentartandó. Az igen t. belügyminiszter úr ily minőséglen tartott első beszédében még jónak látta hozzáfűzni az ismeretes sem tágítási, sem szőkítési theóriát ezen programmhoz. Mi, t. ház, szívesen felveszszük e harczot, szívesen küzdünk, különösen a jelen kormánynyal szemben, szívesen küzdünk a nemzet érdekében a 67-iki kiegyezés eltörléséért, mert azt állami szabadságunk és nemzeti önálló egyéniségünk legfőbb akadályának ismerjük. Ezen meggyőződésből kifolyólag tiltakoznom kell ezen 67-iki kiegyezés változhatlansága ellen, mert a kik azt állítják, s a nyert hatalmat ezáltal mintegy megszolgálni akarják, azok túlliczitál ják az 1867-iki kiegyezést megalkotó törvényhozás intenczióit is, Deák Ferencz gondolkozását és törekvését, mert hiszen nj ilvánvaló dolog, hogy Deák Ferencz kijelentette, hogy az 1867-iki kiegyezéssel az ország oly alapot teremtett, a melyen a nemzet az idők és köifílmények jobbrafordúltával visszaszerezheti jogait, és kijelentette, hogy ő is a nemzetnek több jogot óhajtott visszaszerezni és megtartani. De úgy Deák Ferencz, mint azok, a kik a helyzet kényszerűségénél fogva, vagy talán abban a hitben, hogy ezen alapon lesz egykor felépítve Magyarország függetlensége, fogadták el a kiegyezést, nagyon csalódtak; mert nem számítottak a jövő nemzedék hazafiatlangágára, nem számítottak arra, hogy alig egy pár évtized múlva lesznek Magyarországnak oly vezető államférfiai, kiknek legfőbb kormányzati törekvésöket az fogja képezni, hogy valahogyan saját nemzetöknek több jogot ne szerezzenek. (Igae! Tlgy van! a szélsőbalon.) De nem lehet a 67-es kiegyezést változhatatlannak deklarálni a parlamentarizmus megsértése nélkül sem; mert hozza be csak a mi niszterelnök úr a választások tisztaságát Magyarországon, oszsza be a választókerületeket igazságosan és egyenlő alapon, és hagyja így érvényesülni Magyarország nemzeti akaratát a maga teljes valóságában ós igazságában, akkor a magyar nemzet meg fogja adni a választ arra, hogy vájjon a 67-es kiegyezés változhatatlan-e vagy sem? Igaz, hogy ezt a magyar nemzet sem szűkíteni, sem tágítani nem fogja. hanem egyenesen el fogja azt törülni; a parlamentarizmus törvénye pedig azt mondja, hogy a többség kormányoz, (ügy van! a szélső haloldalon.) Hivatkozni méltóztatott, t. kormányelnök úr, arra, hogy a 67-es kiegyezést, tehát ezen kormányzat alapját a Imszonnyolczéves fejlődés és huszonnyolczéves tapasztalat teszi igazolttá. (Halljuk! Halljuk!) Nézzük meg, t. ház, hogy e?en huszonnyolczéves fejlődés hová vitte az országot? Odavitte, hogy az ország alkotmánya minden téren kivetkőztettetett a maga eredeti tisztaságából; az ország önálló állami léte, szuverenitása ÍI külföld által nem ismertetik el; hogy ime már ma félmillió magyar embernek nem szabad magyarul érezni és gondolkozni; nincs meg a magyar nemzetnek magyar nemzeti érzelemtől és lelkesedéstől áthatott hadserege, melyre minden veszélyben bizton számíthatna; odafejlesztette az országot, hogy az ország közgazdasága és mezőgazdasága a legsúlyosabb válságnak van kitéve, hogy a magyar államfeotartó legfontosabb osztály, a földbirtokos osztály, ma adósságának kamata fejében fizeti azon összeget, mely a 67-es kiegyezéskor összes tőkeadóssága volt; odavitte az országot, hogy a közigazgatás épen a kormányon levő emberek által mondatik tarthatatlan rossznak; odavitte az országot, hogy a nemzeti kultúra, az országnak állami integritása eddig soha meg nem engedett támadásnak, veszélynek van kitéve ; az ipar-, kereskedelem nem fejlődhetik és általában az összes politikai és társadalmi közfelfogásban mindenütt nyilvánul a korrupczió. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez a huszonnyolczéves fejlődésnek hű képe, t. kormányelnök úr! Ez nem teszi igazolttá a 67-es kiegyezést. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a ssélsá baloldalon) A huszonnyolczéves tapasztalat pedig teszi talán - egyeseknél megszokottá, igen sokaknál önző hatalmi czélok elérésének forrásává, hanem azok előtt, a kik az országot, nemzeti jogainak s önállóságának alapján akarják továbbfejleszteni, nemcsak igazolttá nem, hanem egyenesen károssá teszi. (Igaz! Ügy van! Helyeslés a szélsőbalon.) A függetlenségi és 48-as párt tiltakozik a kormány közjogi álláspontja ellen, és az ez alapon folyó kormányzat ellen teljes erejével küzdeni fog és bizalmatlansága jeléül az indemnity-törvényjavaslatot nem fogadja el. Kérem a t. házat, hogy a következő határozati javaslatunkat elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk !) »Mondja ki a képviselőház, hogy mivel a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, az általa kért meghatalmazást nem adja meg és az erre vonatkozó 789. számú törvényjavaslatot visszautasítja.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Sréter Alfréd! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök : Ki van még felírva ? Papp Elek jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T, képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok ez alkalommal az ország politikai helyzetének taglalásába bo-