Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

422. országos fllée 1895. február 4-én, hétfőn. 281 tisztelt miniszter úr komolyan, hogy a 71-iki kongresszus munkálata, az, melyet az annak idején megállapított s felterjesztett, érinti akár az apostoli király jogait, akár a katholikus dogmákat s a katholikus egyház diszcziplináját? ! Lehet azt csak komolyan is feltételezni, hogy ekkor Magyarország akkori herczegprimása, Simor János, az összes főpapság, a többség ezen határozataihoz hozzájárult volna ? Már pedig ezen határozatok nemcsak az ő egyetértésükkel, hanem egyenesen kívánságukra és befolyásukkal hozattak, azt pedig megítélni, hogy mi ütközik dogmákba, mi nem, mégis csak bivatottabb Magyarország püspöki kara, a főpapság, mintsem az igen tisztelt miniszter úr. S akadt-e csak valaki, — csak tessék megnevezni, ha igen; én nem tudok senkit, —a ki ina az 1871. kongresszus határozatain túlmenő, azoknál messzebbre terjedő önkormányzati hatáskört követelne az országos katholikus autonómia részére? Azért mikor a tisztelt miniszter úr ezen sehonnét nem támasztott, tehát nem is létező köveseléssel szemben egész hősiességgel, mint a katholikus dogmák védője áll ki a sikra: akkor tulajdonképen csak < gy Doo Quichoteszerű szélmalomharczot folytat. (Úgy van! a baloldalon.) Fölállít veszélyeket, fölállít képzelt törekvéseket, a melyek egyáltalában nem is léteznek, melyeket mégis olybá tüntet fel, mintha nagyon is közelfekvők volnának, miután ezen chimnérikus törekvéseknek vízióiban délibábként megjelenő harezosait még annak bizonyítására is nagy hangon ki és felhívja: »hogy hol és melyik országban van, Baltimoretói kezdve, Amerikában, egyetlenegy állam is, mely a katholikus dogmákkal ellentétben állapította meg az önkormányzatát ?« De, tisztelt ház, mindezekből úgy látszik, hogy a tisztelt kormánynak, annak a kormánynak, mely az előbbi kormánynak s politikájának puszta folytatásakép deklarálta magát, a mely pedig egyházpolitikai akcziójában a katholikus dogmákat legkevésbbé sem respektálta, nagy szüksége lehet a magas püspöki karral elhitetni azt, mintha nem a kormány oldaláról, hanem a katholikus autonómia megvalósítását követelő katholikusok részéről fenyegetné veszély a katholikus dogmákat, de hogy ő majd ezen veszélyekkel maga fog szembeszállni, 8 fogja a katholikus dogmákat minden érintés ellen megvédeni, s azért nincs mitől tartania, csak támogassa híven a kormányt, s liferáljon neki továbbra is kormánypárti képviselőket, hát akkor majd ezen dogmákba ütközőnek képzelt katholikus autonómiát nem fogja engedni megvalósítani. KÉPV. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET, De, t. tett tapasztalatok után azt hiszem, hogy ez a capacitatio benevolentiae nagyon is dugába fog dőlni, mert nem képzelem, hogy a magas püspöki kar rámenjen errí a lépre. Épúgy nem fogja komolyan venni, mint nem veszi senki komolyan itt e házban, hanem tekinteni fogja annak, a mi, tudniillik a t. miniszter úr Cervantes meséjével való konkurrencziájának fogja tekinteni. (Úgy van.' a baloldalon.) Azonban nekem kérnem kell a tisztelt miniszter urat mégis, hogy az ily dolgokkal ne humorosan, hanem komolyan foglalkozzék, s határozottan jelölje meg álláspontját, mert Magyarország 9 —10 millió katbolikusának s a képviselőháznak joga van kívánnia, só't követelnie, hogy tudják, hogy e téren mikép állunk a t. miniszter úr s a tisztelt kormány szándékaival. Ilyen kérdéseknél nem szabad a homályt fenhagyni, sem egyik, sem a másik irányban, mert az könnyen két oldalról is hitegetésnek színében tűnhetnék fel, s a helyzetnek nem tisztázását, hanem csak összebonyolítását idézheti elő. Csak az utolsó ülésben tapasztalhatta az igen tisztelt miniszter úr, hogy a nyíltság s határozottság a miniszteri nyilatkozatoknak nem hátrányára, hanem csak előnyére válhatik, midőn ilyen nyilatkozata a múzeumi levéltár kiegészítésére vonatkozó 20.000 forintos tételre nézve pártkülönbség nélkül az egész háznak osztatlan helyeslésével találkozott. (Úgy van! balfelöl.) Okuljon tehát ezen a példán a jelen kérdésnél is, és haladjon tovább ezen a nyomon. Nem arról van szó, t. miniszter úr és t. ház, hogy a katholikus autonómiának részleteiről és béltartalmáról nyilatkozzék. Ezt senkisem követelte, mert ez nem az 8 feladata. Sőt tovább megyek. Én a t. miniszter úrhoz egy irányban, mely pedig csakugyan az 8 hatásköréhez tartozik, azon határozott kérdést intéztem, hogy azt a változhatlanságot és érintetlenséget, melyet mindnyájan vitatunk és követelünk ő Felsége legíobb kegyúri jogainak fentartása tekintetében, csak magukra ezen jogokra érti-e, vagy egyszersmind át akarja-e vinni e jogok mostani gyakorlási módjára is, mely vonatkozásban azt határozottan aggályosnak, sőt elfogadhat! annak jeleztem. Mégis ha a t. miniszter úr ezen kérdéssel talán az idő rövidsége folytán nincsen még tisztában, bár könnyen tisztába jöhet, szívesen és türelemmel várok még egy ideig adandó válaszára. Nem sürgetem azt ezúttal. De igenis megkívánhatja a képviselőház, sőt minden egyes képviselő is egyenes válaszát arra, hogy egész komolysággal s határozottsággal akarja-e a katholikus autonómia megvalósítására 36