Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

278 422. országos ülés 1895. február 4-én, hétfőn. szét, nagyon el van hanyagolva. Hivatkozhatom e részben Ipolyi Arnold, halhatatlan tudósunknak és a képzőművészeti társula volt elnökének ebben az irányban mondott figyelmeztető, intő, buzdító beszédére, melyet azonban a magyar művészek, fájdalom, nemigen vettek tekintetbe. Történeti festőnk alig van két-három, azok is többnyire az idősebb nemzedékből valók, a kik már aránylag kevesebbet dolgoznak, míg az ifjabb nemzedék festői közül nagyon, de nagyon kevesen szentelték magukat a történeti festészetnek. így fog majd bekövetkezni, még pedig a legközelebbi években az a nagy baj, hogy mivel a törvényhatóságok országszerte elismerendő buzgalommal, a nevezetesebb történeti momentumokat tárgyazó képeket rendelnek és festetnek meg, alig fog találkozni kellő számú magyar festő, a ki ezeket a képeket kortörténetileg híven, a kor szellemének, a fegyverzetnek, a kosztümöknek hű visszaadásával, minden tekintetben korrekté elkészíteni képes volna. A festészeti mesteriskolánál okvetlenül el kell ismernem azt, hogy ennek igazgatója, Bencziir Gyula, a legkiválóbb képviselője a magyar történeti festészetnek, és ezt ezen irány fejlődésére nézve szerencsésnek tekintem. Én tehát a t. miniszter úr figyelmét ennél a rovatnál, a melyre az előirányzott összeget különben szívesen megszavazom, arra hívom fel, hogy tekintetbe véve a történeti festészet fontosságát nemzeti szempontokból, a mit már az általános vitánál mondott beszédemben is kifejtettem, de a mire most nem akarok kitérni, tekintve azt, hogy Benczúr Gyula a mesteriskola vezetésére művészi zsenijénél fogva, de mert történeti festő is, volna leginkább hívatva arra, hogy a magyar történelmi festészeti iskolát megalapítsa és mihamararabb továbbfej leszsze, méltóztassék a maga útja-módja szerint odahatni, hogy a mesteriskolában a történeti festészet tanítására az eddiginél nagj obb súly helyeztessék, (Helyeslés balfelöl.) és hogy a menynyiben szükséges, a kosztümöknek, a fegyvereknek mintákúl való beszerzése terén ne méltóztassék fukarkodni, hanem ezek esetleg még az itt előirányzott összegen felül is, a mennyiben helylyel-közzel megszerezhetők, a festészeti mesteriskola számára megszereztessenek. A múzeumba is járhatnak az illetők, de hogy a múzeumokból kiadják nekik a darabokat, az bajos. Igaz, hogy galvanoplasztikái másolatokat a fegyverekről ott is készíthetnek ; hanem ha történeti festészetünket emelni kívánjuk, akkor a mesteriskolának kell erre nézve az irányt megadni és a mesteriskolát kell berendezni oly módon, hogy a növendékek csakugyan leljenek módot a maguk kiképezésére. így azután szert fogunk tenni jeles történeti képírókra, époly jelesekre, mint a milyenekkel már a zsáner-festészet terén, örömmel mondom, dicsekedhetünk. Erre nézve ugyan egy lépés az is, a mit a t. miniszter úr akkori beszédemre adott szíves válaszában itt méltóztatott említeni, hogy példáid az olyan történeti és művészi tekintetben egyaránt nevezetes, régi magyar festőink műveit, minő Mányoki, lehetőleg másolatokban megszerezzük. Éz áll Mányoki elődjéről, Kupetzkiről is, a kiről tudjuk, hogy európai nevezetességű festő volt, a kiért az egyes udvarok, fejedelmek versenyeztek, és a ki épúgy, mint Mányoki,fEómában Olaszország legelső mestereitől nyerte kiképeztetését. Kívánatosnak tartom azt is, hogy azon festészeti iskolai növendékek, a kiknek a t. miniszter úr állami ösztöndíjakat ad s a kiket tanulmányi ezélokból külföldi képtárakba küld, utasíttassanak, hogy viszonzásul legalább a történelmi képcsoport számára Kupeckynek vagy Mányokynak egyegy, a külföldön lévő képét másolják le. Én azt gondolom, ez nem valami nagy áldozat tőlük ésszívesen is meg fogják a tanulmányi útjukra adandó ösztöndíjak és költségek megköszönése és hálája fejében ezt cselekedmi, Természetesen kijelölendő volna nekik, hogy melyeket kell lemásolniuk, nehogy olyanokat is lemásoljanak, melyeknek másolatai már megvannak, így legalább ezen két legjelesebb régi magyar festő: Kupecky és Mányoky képeinek komplet gyűjteményét kópiában megszereznők történelmi képtáraink számára, a mennyiben eredetiekéi; igen bajos ezek közül szerezni. Ezeket akartam figyelmébe ajánlani a t. miniszter úrnak. Különben a tétel ellen semmi kifogásom, azt megszavazom. Elnök í Miután szólani senki sem kivan, felteszem a kérdést; személyi járandóságok és dologi kiadások czímén 15.435 forintot megszavaz-e a ház. (Igen!) Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 80 forint, Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Műemlékek országos bizottsága. Re ad es kiadások; XX. fejezet 48. czím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 19.990 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Egyéb közművelődési czélok. Rendes kiadások: XX. fejezet, 49. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 40. czím. Kiadás 103.897 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa), Bevétel 2.166 foriut. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) Egyházi cisélokra. Rendes kiadások: XX. fejezet, 50 czím