Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

422. országos ülés 1895. február 4-én, hétfőn. 279 Papp Elek jegyző : Kovács Albert! Kovács Albert: T. ház! Ezen czímnél, tudniillik az egyházak számára tett kiadásoknál az első tíz tétel régi megszokott dolgokat foglal magában, ezekhez én nem kívánok szólani. Ellen­ben a 11-ik tétel egészen új és most vétetik fel a költségvetésbe először. Nem tudom, hogy mi foglaltatik ebben? Épen azért, mielőtt még a kérdés érdeméhez tudnék szólni, bátor vagyok a kultuszminiszter úrhoz némely tiszteletteljes kérdéseket intézni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ez a czím: »A különböző egy­házak lelkészi illetményeinek kiegészítésére egy­előre átalánykép 100.000 frt.« Tehát a külön­böző egyházaknak. Bátor vagyok kérdezni a t. miniszter úrtól, melyek azok a különböző egy­házak. Talán valamennyi, vagy csak némelyek, és melyek azok? Továbbá: »azok lelkészi illet­ményeinek kiegészítése«. Bátor vagyok kér­dezni : miféle természetű illetmények azok, melyek itt kiegészíttetnek, mely határig kivánja kiegészíteni a t. miniszter úr ezen illetményeket és miféle czímen, miféle okból vált szükségessé, hogy bizonyos lelkészi illetmények, melyekről nem fudom, mert nem mondatik meg, mely ha­tárig, kiegészíttessenek ? »Egyelőre átalány­képen.« Meddig fog tartani ez az átalány? Ideiglenes-e vagy állandó, és ha egyelőre ada­tik 100.000 frt, mennyi fog adatni később? Mi az a határ, a meddig ez az általány idő folytán emelkedni fog? Mert hisz, t. ház, vannak oly egy­házak, a melyeknek én az államsegélyt, ha reá vannak szorulva, szívesen megszavazom. Viszont vannak oly egyházak is, a melyeknek teljes joggal semmiféle államsegélyt megszavazni haj­landó nem vagyok. Én semmiféle vallásegyenlő­ségi elmélet által a praktikus politikai czélok­ban magamat itt megtévesztetni nem engedem. Olyan egyháznak, ha szegény, mely az állam­segélyt a magyar haza és nemzet j'avara, a nemzeti kultúra javára használja u maga köré­ben, szívesen megszavazom a segélyt; ellenben olyan egyháznak, a melyről előre tudom, hogy az, ha több pénze lesz, csak erősebben fog agi­tálni a magyar állam és a magyar nemzet ellen, a mely az állam pénzét hazaellenes czélokra hasz­nálja, itt egyáltalán semmiféle segélyt nem fogok megszavazni. Melyek tehát azon egyházak? Maga az in­dokolás e tekintetben csak annyit mond, hogy »a szóban levő egyházak«. Hát ebből, t. ház, meg nem tudjuk, hogy melyek azok ? Arra is tesz czélzást az indokolás, hogy az állami anya­könyvvezetés indokából adatik segély. T. kép­viselőház ! Azon államellenes egyházakkal szem­ben én ebben a kérdésben is hajlandó vagyok isztán és kizárólag a prókátori álláspontra he­yezkedni és azt mondani, hogy az állam nem vett el senkitől semmiféle anyakönyvvezetési jogot, hanem csak a maga természetes jogából rendezte be az állami anyakönyvvezetést, követ­kezésképen ezen a czímen törvényesen senkinek semmiféle kárpótlással és segélylyel nem tarto­zik. A többi, a nemzeti egyházaknál pedig nem szükséges szerintem semmiféle különös czímet találni, elégséges, ha azok rá vannak szorulva, én megszavazom nekik a segélyt. Mielőtt, t. ház, a tétel elfogadása vagy el nem fogadása iránt nyilatkozhatnám, bátor va­gyok a t. miniszter úrtól tisztelettel ezen nagyon homályos tétel bővebb felvilágosítását kérni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kovács Albert t. képviselő úr egy kérdést intézett hozzám arra nézve, hogy ezen százezer forint micsoda czélra vétetik fel, és hogy különösen a »különböző egyházak« ki­fejezés alatt mi értetik ? Hogy miért vétetett fel ez a tétel, arra nézve, azt hiszem, az indokolás teljes felvilágo­sítást ad annyiban, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint az illetékes szakminiszter úr többször kijelentették az országgyűlés színe előtt, hogy úgy a házassági jogról, valamint az állami anyakönyvezetésről szóló törvényjavaslatok tör­vényerőre emelése és életbeléptetése folytán a különböző egyházak lelkészeinek illetményei természetesen csak tisztán méltányossági szem­pontból kiegészítésre szorulnak, mert mégis bi­zonyos tekintetben rövidséget szenvednek. Már most, ha az a kérdés, hogy a »különböző egy­házak < alatt mi értetik, arra azt válaszolom, hogy a katholikus egyház alig értetik, mert hisz a kongnia kérdése a katholikus egyházra nézve önálló ügy és külön nyer szabályozást, igen természetes tehát, hogy e kifejezés alatt épen azon egyházak értendők, melyekre vonat­kozólag a kong ua külön nem szabályoztatik. Már most a dolog úgy történt, hogy a miniszté­rium bekivánta az adatokat, e tekintetben az eljárás folyamatban van, és az adatok beérke­zése után lesz lehetséges megállapítani, hogy minő összeget kapjanak az egyes egyházak. Gondolom, a t. képviselő úr ezekben kellő fel­világosítást nyert, és talán meg is fogja sza­vazhatni a tételt. (Heljeslés.) Kovács Albert: Legyen szabad tisztelet­tel kérnem a t. házat még egy rövid nyilatko­zatra, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy nem gondolnám, hogy a katholikus egyház álta­lában ne értetnék ezalatt, mert hiszen az er­délyi katholikus egyház egy csöppel sem gazda­gabb az erdélyi kálomista egyháznál; époíy szegény, époly magyar s az állam segélyére épúgy rá van utalva. Hanem erre csak melléke­sen akarok figyelmeztetni. A mi a t. miniszter

Next

/
Thumbnails
Contents