Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

422. országos ülés 1895. február i-én, liítfőn. 273 oly egyént, mint például Káldy tanár, kinek érzéke van hozzá, hogy gyűjtse össze a kisázsiai és árméniai török népzene-termékeket, hogy azok összehasonlíttassanak a magyarokkal és a török-magyar származási rokonság, a mennyiben mondhatom, ez a zenében is megvan, megvilágíttassék és kifejtessék. Tudjuk meg, liogy a háromszázados együttlakás folytán is a magyar zenében mennyi a törökelem, és viszont a török zenében a magyar motívum; ezt tisztába'kell hozni, és mondhatom, hogy erre a körülményre önkéntelenül figyelmessé lettem ott, mert szembeszökőleg megvan a hasonlat például a Tinódy Sebestyén-féle harczi énekek és a Törökországban meglevő katonai jelzések s egyéb melankolikusan hangzó hősi népdalok közt. Ezt kinyomozni csekélységbe kerülne, egy-kétezer forinttal ki lehet egypár nyári hónapra küldeni — szünidők alatt például — Káldyt, a ki a zenemotivumokhoz nagyon ért, és Kunost, a ki népmeséket gyííjt és a ki jól ismeri a török nyelvet. Ha ily egyesített expediczió, az egyik a török népmeséknek, a másik a török népzenének a magyarral való rokonságának felderítésére kiküldetik, bizonyára meg lesz az eredmény! (Helyeslés.) Én, t. ház, a tételt elfogadván, örömmel veszem tudomásul azt, a mi ebben az irányban már is történt, és kérem a t. miniszter urat, méltóztassék a történeti magyar zene kifejlesztését melegen felkarolni. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány szóval, lehetőleg röviden akarok hozzájárulni ahhoz az eszmecseréhez, a mely hogy itt a házban fölmerült, annak bizony én egyénileg is rendkívül örvendek Azonban természetesen nem örvendek azon indokoknak, melyek ennek előkerültét szükségessé teszik. Mindenekelőtt tisztelettel megjegyzem, hogy az ismételve említett Káldy Gyulának életében, a ki a magyar történeti zene gyűjtője és kritikai kiadója, egy érdekes jelenség az, hogy ő a magyar királyi operának magasrangú zenei szaktisztviselője volt, de mert magyar volt, onnan el kellett mennie, és helyébejöttek a Mahlerek és Nikischek, és Káldynak, a ki a magyar zene hivatott tanára lehetne és kellene is neki régen lennie, a magyar zeneakadémiában nincsen helye, mert ott a Mihálovichok és egyéb németek foglalták el a helyet és vezetik félre az ifjúságot. (Felkiáltások: Mihálovich nem német, hanem magyar!) Bocsánatot kérek, a működése német. Annál rosszabb, hogy ha magyar ember, de működése kizárólag német és én biztosíthatom a t. ház minden tagját, méltóztassék Mátyás király inkognitójában a magyar királyi zeneakadémiát KÍTTB. NAPLÓ. 189S--97. XXII. KÖTBT. meglátogatni, és a mit ott beszélnek, meghallgatni, meg fog arról győződni, hogy ott magyarul beszélni nem szabad; nemcsak a magyar zene van onnét kitiltva, és nemcsak a magyar zene érzék van ott tökéletesen semmivé téve, de még magyarul beszélni sem lehet. így van a királyi operaházban is. Nem azt értem, mintha e helyekről nyíltan ki volna tiltva a magyar beszéd, mevt hiszen odáig az impertinenczia nem terjed, hogy nyíltan el legyen tiltva; de tényleg úgy van, hogy a ki ott magyarul beszél, azt egyszerűen kilökik azért, hogy a Mahlerek és Nikischeknek nyíljék hely, a lehető legbusásabb fizetés mellett. Ezt csak mellékesen jegyzem meg. A mit Ugron Gábor és Thaly Kálmán t, képviselőtársaim indítványoztak és jól megindokoltak, azt a javaslatot már volt szerencsém a t. házban egypár év előtt megtenni. Sőt tovább megyek Én határozottan három irányban tettem meg indítványomat, tudniillik először, hogy az évről-évre folyton képződő, támadó és enyésző magyar népzene rendszeresen egy, erre a czélra évről-évre kikuldendő komisszió által gyűjtessék össze. Ez az egyik feladat. A másik feladat az, hogy úgy az epikai, mint az egyházi magyar zene valahára komplét gyűjtessék össze és kritikailag megállapítva adassék ki. Tudom, hogy ezen a téren már nevezetes adalékok vannak együtt; de azt is tudom, hogy például a magyar egyházi zene egy roppant gazdag gyűjteménye már évek óta ott hever az akadémia irattárában és nincs reá anyagi tehetség, hogy az kiadható legyen, mert a pénz, az kell Mahleréknak és Nikischeknek, a kik egyedül a német zenét ismerik. A harmadik feladat pedig volna az, hogy a keleti zene gyűjtése tekintetében ne csak KisÁzsiára szorítkozzunk, hanem, mint pozitív indítványom szólott, a kelet összes népzenéje gyűjtessék össze; a moldáviai népzene, a hol csakugyan Sok magyar motívum van, a volgamenti népzene és a lengyel népzene. Eirópa művelt nemzetei köztíl egy sincs erre jobban hivatva, mint a magyar nemzet és Európa összes müveit nemzetei közt egynek sincs erre nagyobb indoka, mint nekünk. Mert ha a millénium ünnepélyén összes szellemi, műveltségi és történeti kincseinkkel fel akarunk lépni, ezen kincseink legbecsesebbikének onnan hiányoznia nem volna szabad. Nekem akkor, midőn a jelenlegi kultuszminiszter urnak előde két év előtti felszólalásom következtében egy ankétet hívott össze, szerencsém volt oda meghivatni, és akkor indítványomat részletesen formuláztam, s az jegyzőkönyvbe is foglaltatott. Akkor a t. miniszter úrnak előde megígérte, hogy majd az ő szak3í