Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-416

416. országos ülés 1898. január 26-án, szombaton. 129 kivánom, hogy a legnagyobb egyetértés és a kedélyek legnagyobb megnyugtatása álljon fenn és a mely üdvös eredményt csak úgy teremthet, hogy ha annak reformja, hogy ha az erre vonatkozó intézkedések Összhangban vannak a lelkek és kedélyek általános állapotával, a meggyőződéseknek általános színvonalával, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) a melyeket csak harmouice lebet az ország közvéleményével keresztülvinni, nem pedig vitában, nem pedig tusában. És én Örvendetesnek tartom azt, hogy a népoktatás kérdésében — és ez oly állapot és oly eredmény, a melyet veszélyeztetni nem szabad — még ma is, még akkor is, a mikor különböző oldalról azt halljuk, hogy a vallási meggyőződések sérelmet szenvednek, vagy legalább az állítólag sértett vallási meggyőződések nevében és mellett szólalnak fel egyik-másik részről az emberek, és valóban oly nagy a valódi egyetértés, oly nagy a közös czél felé való őszinte törekvés, hogy még az egyházpolitikai viták következtében kifejlődött mozgalom sem bolygatta meg azon őszinte és nyílt közreműködést, a melylyel a legkülönbözőbb tényezők részéről találkoztunk, mikor a népoktatás kizárólagos érdekeinek előmozdításáról folt a szó. És konstatálhatom ma az ebbeli mozgalmaknak tüzetes ismerete után,hogy nálunk nem hetyes az állami és felekezeti iskolák közti ellentétet, mint alapellentétet felállítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ép ezen szempontból sajnálom, hogy az államosítás mindenesetre korai, nálunk pedig, azt hiszem, soha teljes mértékben el nem fogadható jelszava az e kérdésről való vitába beledobatott, mert nem úgy áll a dolog, a mint azt Polónyi Gréza t. képviselő úr a múltkor kifejtette, hogy vagy az állami iskola mellett, vagy a felekezeti iskola mellett kell valakinek állást foglalnia; nem így áll a dolog hazánkban, és nem így áll a dolog az életben. Kétségtelen, hogy nálunk a konczepczió, a mely az állami iskola létesítésére vezetett, némileg eltér attól, mely megvalósíttatott a fennálló állami iskolák rendszere által, de itt az élet az eredeti konczepczión kétségtelenül javított. E tekintetben az 1868-iki törvény kétségtelenül a külföld példájára viszonyainkra nem egészen alkalmazható fogalmak közt keresett utat, midőn egyrészt a községi, másrészt a felekezeti iskolákkal szemben a községi iskolára vonatkozólag nem mindenben czélszertí határozmányok voltak azok, a melyek, azt hiszem, eredményezték, hogy a nemzetigégi vonatkozásoktól eltekintve is, a községi iskola ma másutt, mint városokban, nálunk üdvös eredményekre nem vezethetett és gyökeret nem verhetett. Máskép van ez az állami iskolával. Az állami iskolát kezdettől fogva mint pótlót, mint mintát, mint irányadót, mint kisegítőt fogták fel és mint EÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET. egyesítőt és kiegyenlítőt ott, hol az egyesítésnek és kiegyenlítésnek az állam közvetlen belenyúlásán kívül más módja nem volt, hol azonban azt, a mi odiózusabb lett volna, az államhatalom ezen belenyúlásában kiegyenlítette és kiegészítette az, hogy a mely mértékben az állam hatalmával belenyúl, azon mértékben egyszersmind az eszményével támogatja is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt az a mozzanat, mely az állami iskolát nemcsak lehetségessé, hanem népszerűvé is tette Magyarországon, és a mely lehetővé tette azt, hogy az állami iskola fennálljon, fejlődjék, minta-intézménynyé váljék a felekezeti iskolák részére, de a felekezetek ne tekintsék azt azzal a féltékenységgel, a melyet különben sok helyütt az állami iskolák ellen a felekezetek részéről a külföldön tapasztalunk. És mondhatom, hogy épen a legnagyobb katholikus egyházmegyében, a prímási egyházmegyében, újabb időben is ismételt ég ismételt bizonyságát láttuk annak, hogy a felekezeti hatóságok részéről az állami iskolák ott, hol múlhatatlanul szükségesek, a legmelegebb támogatásban részesítettek, és hogy, legíílább az újabb időkben, soha az állami és felekezeti iskolák közötti ellentét ki nem élesíttetik, sőt az azok közötti átmenet tényleg lehetővé tétetik. Örvendetes meglepetésemre szolgált több izben, hogy oly férfiak, kik képviselő korukban nem a felekezeti béke és egyetértés apostolai gyanánt szerepeltek itten, ott, hol a tanügy érdekében hivatalosan kellett működniök, mint a haladásnak, mint a felekezeti egyetértésnek, mint a felekezetek és állam közötti béke fentartásának valóságos apostolai és őrei jelentkeztek. (Helyeslés a jobboldalon,) És nem lehet eléggé elismerni ezen egyházi férfiak érdemét azért, mert épen heves harcz és küzdelem közepette e teret neutralizálták s úgyszólván ugyanazon eredményt létesítették, mint a mely a genfi konvenczió által a csatatéren sebesültekre és betegekre vonatkozólag létesíttetett. (Helyeslés a jobboldalon.) És az örvendetes, ha azt mondhatjuk a népiskolákról és a népoktatási ügyről, hogy az úgyszólván a nemzet lelkiismerete által neutralizált terrénumnak tekintetik, a melybe a pártharczok és a felekezeti harczok általában be nem hatolnak. Vannak természetesen és lehetnek e tekintetben kivételek is, de azt hiszem, hogy kötelességem azt konstatálni, hogy túlnyomó nagy részben az egyházi hatóságok részéről is ugyanazon felfogással, ugyanazon közreműködéssel találkozunk. S ennek meg kell, hogy legyenek a maga konzequencziái a népiskola ügyének további fejlesztése tekintetében. Az egyik konzequenczia már a törvénykönyvben benn található. És az, a melyről Kovács Albert t. képviselő úr oly dicsérettel 17