Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-416
128 41G. országos ülés 1895. jauuár 2ű-án, szombaton. kedése és felfogása tekintetében, a melylyel az 1868. évi népoktatási törvény revízióját napirendre hozta: részemről, röviden kifejtendő okoknál fogva, nem várhatom azt, hogy ezen revízió egyhamar bekövetkezhessek, és azt hiszem, hogy aránylag hosszú ideig mindaz, a mi a népoktatás körében történik, csakis adminisztratív úton fog történhetni. Kétségtelen ugyan, hogy az 1868-iki törvény messze túl van haladva minden intézkedésében, és azon kardinális és alapintczkedése, mely a népoktatás költségeinek fedezetéről szól, az élet által már teljesen el van temetve ; mert a legtöbb felekezet — és ezt örömmel lehet konstatálni — nem 5°/o-ot, hanem az egyenes adó 10°/o át is tetemesen felülhaladó összeget áldoz a közoktatás ügyére, elannyira, hogy nincs is község, melyben a hitfelekezetek a 10% ot felülhaladó áldozatot a népoktatás ügyének ne hoznának. Ez az első, a miben a népoktatásügyi törvény túl van haladva. De egyszersmind megmutatta az élet, hogy a népoktatásügyi törvény túlhaladása daczára, a tetemesen nagyobb áldozatok meghozatala a népoktatás czéljából, a törvény módosítása nélkül is megtörtént. Az élet sok tekintetben megkezdte^ maga az üdvös megoldást és a reformot. Üdvöset mindenekfelett nemcsak a czél szempontjából, hanem üdvöset mindenekfelett, mert azt mutatja, hogy a népoktatás szükségéről való meggyőződés ez országban a legmélyebb rétegeken keresztülhatolt. Kétségtelen azonfelül, hogy a népoktatási törvény revízióra szorul már azért is, mert tényleg nem elég hatályos. Mert annak daczára, hogy a későbbi törvények és ezek közt az 1893-ik évi XXVI. tczikk is, a melyre bátor leszek mindjárt rátérni, tetemesen megnevelte az állam hatalmát, annak daczára mégsem áll az államnak módjában kellő erélylyel intézkedni azon esetekben, a hol az iskola intézmények egyáltalában nem felelnek meg, vagy a hol — a mi kivételes ugyan, de kivételképen mégis megtörténik — a felekezeti hatóságokkal való érintkezés útján sem lehet a bajokat szanálni. Vannak ily esetek, bár izoláltan, és ezekben a törvény nem elég hatályos, kétségtelen, hogy a törvénynek úgy az elemi, mint a polffári tanítóképzésre vonatkozó határozmányai szintén nem elégségesek, annak daczára, hogy talán a polgári, illetőleg a magasabb tanítóképzésre vonatkozólag ma sincs a törvény teljes mértékben kihasználva, és e tekintetben annak oly interpretácziója lehetséges, mely számos bajt még a törvény reviziója előtt is szanálhat. Kétségtelen azonban, hogy számos más kérdésben nem találunk a törvényben kellő alapot: ilyen az egységes vagy. nem egységes tanterv kérdése, ilyen az iskolák megkülönböztetése az illető helyek természete szerint, a hol az iskola működik, a szerint, a mint azok nagyobb vagy kisebb községek, vagy városok. Kétségtelen, hogy a tanfelügyeletre való határozmáuyok is elégtelenek. Az is kétségtelen, hogy azon határozmányok, melyek az iskolák anyagi kellékére vonatkoznak, egyrészt nem elég kimerítőek, másrészt oly magyarázatra nyújtanak alkalmat, mely talán túlságos költekezésre, luxusra, inkább külső, mint belterjes, inkább költséges, mint az intézetek számát szaporító eljárásra vezet, tehát olyanra, mely minden tekintetben téves. Csakhogy nem elég a bajokat konstatálni, hogy a 68-iki törvény revíziójának szükségét megállapítsuk. Nem elég ez, mert a törvény hiányai nem a törvényből magából, hanem részben azon kapcsolatból erednek, a melyben az e törvény alapján álló intézmények közigazgatásunk egyéb köreivel állanak. 1868 óta közigazgatásunk tetemesen átalakult, Sok részben javult, más részekben ha nem is romlott, de nem is fejlődött a várakozásnak megfelelően. Azért e törvény a változott közigazgatási rendszer mellett nem vezethet a czélba vett eredményhez. Például épen a tanfelügyelet kérdése olyan, mely nem a népoktatási törvény, vagy a tanfelügyelői intézmény egyoldalú reformja által oldható meg, a melyre nem elég a járási tanfelügyelők eszméjének felvetése, hanem a mely csak a közigazgatási rendszerrel kap esolatban és összhangban oldható meg. Ezenkívül a népoktatási törvény intézkedéseinek hatályossága részben a tanfelügyelettel, részben számos más adminisztratív kérdéssel függ össze, sőt némely tekintetben az adórendszerrel, tehát financziális kérdés megoldásával hozható kapcsolatba. Ép ezért, mielőtt reformot elő lehetne terjeszteni, ennek igen tüzetes tanulmányozása szükséges; szükséges a tervezetek elkészítése és tág körben való megvitatása, hogy lássuk, melyek a közvetlenül eszközölhető javítások, és lássuk azon érdekeket is, melyekről most talán alig van sejtelmünk, de a melyek a törvény egyik vagy másik pontjának módosítása, reformúlása által érintetnek, és a melyek tekintetében talán igen nagy érzékenység áll fenn általában. Addig én nem hiszem, hogy sikeresen keresztülvihető lenne az 1868-iki törvény reformja, addig én nem hiszem, hogy a népoktatás rendszerében gyökeres javítás lenne eszközölhető, míg azon felekezeti és tagadhatatlan nemzetiségi féltékenység, a mely a legújabb időben ismét felgerjedt, s a melynek számtalan szimptomáját látjuk, közrejátszik e kérdés elintézésében; mert én nem látok nagyobb veszedelmet annál, mint ha féltékenységet gerjesztünk, vagy a féltékenység következményeit kell számba I vennünk oly intézménynél, melynél magánál