Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-415
110 él5, országos ülés 1895. január 25-éUj pénteken. dése érdekében. Azon egyetleuegy momentum emelkedik ki a t. kultuszminiszter úr beszédjéből, hogy a magasabb tanképzés szempontjából a harmadik egyetem kérdésében álláspontja van. Elismerem, t. ház, hogy ez az egy kiemelkedik a kultuszminiszter úr programmjából. Ez az egy pont az, melylyel szemben a volt elődök álláspontjától eltér, mert ők nem foglaltak el e tekintetben semmi álláspontot s nem tettek semmiféle nyilatkozatot. Azonban, t ház, én azt hiszem, hogy a magyar közoktatásügyi kormányzatnak iránya, a magyar közoktatásügyi kormányzatnak elve, színe, lelke és tartalma nem a harmadik egyetem megoldásának kérdésében kulminál; nem az a kérdés a magyar közoktatásügy Szempontjainak helyes és egészséges vezetése, irányítása tekintetében, hogy lesz-e Magyarországon harmadik egyetem, és hol lesz az, hanem az a fő, domináns az az irányadó, hogy milyen az íze, milyen a szelleme azon gondolatvilágnak, melyet a t. kultuszminiszter úr volt elődjeivel szemben képviselni akar tárczájának vezetésénél. Mert azt mondotta, és itt t. Bánó József képviselőtársamat értem, hogy a miniszter úr tartott egy ellenzéki beszédet volt elődjeivel szemben. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hát én nem éreztem ennek az ellenzéki beszédnek semminemű" lelkesítő hatását, a mely engem megadásra késztetett volna. Sőt nem tudom, miben áll annak ellenzéki színe; és ha van is, meg kellett ennyit tenni már azon elvi szempontból ejtett csorbák kiköszörűlésére is, melyek a valláspolitikai kérdések tekintetében a t. kultuszminiszter úr programmj'ában itten kifejezésre jutottak. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! A miniszter úr azt mondja, hogy legyen méltányos, de legyen igazságos és legyen tárgyilagos is az ellenzék már azért is e tárcza tárgyalásánál, mert ő még alig egy hete vette ezen tárczát kezébe, tehát nem volt még ideje arra, hogy ezen tárcza vezetésére magának határozott irányelvet állapíthatott volna meg. Ha Magyarországon a kormányok élére így teremnek az államférfiak, akkor én a kalapomból ki tudnék húzni húsz nevet, ha beleteszek, a kik mind azt mondhatnák, hogy még nem volt időm gondolkozni arról, hogy jön egy kor, mely után belőlem kultuszminiszter lesz. (Derültség a szélsőbalon.) Ez magában véve egy oly játék a magya' parlamenttel, a magyar közvéleménynyel, Magya r ország jóhírnevéveí szemben, mely az egész ellenzék részéről teljes mértékben követeli a bírálatot és elítélést. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Kun Miklós: Mégis haragusznak érette! Sima Ferencz: Az én meggyőződésem szerint, t. ház, a közoktatásügyi kormányzatnak tulajdonképeni alapelvét a népnevelés ügyével szemben elfoglalt álláspont és irány adja meg. Ezt érezte maga a t. kultuszminiszter úr is és épen azért jelentette ki tegnapi beszédének mindjárt bevezető részében, hogy a parlamentben, de a közvéleményben, sőt a sajtóban is több oldalról nyilvánul óhajtás és követelés az államosítás iránt; (Wlassics mosolyog.) legyen nyugodt a t. miniszter úr, rászolgálunk még mi a mosolyára a t. miniszter úrnak, még ennek a tárczának a tárgyalásánál később is ; de keserű mosoly lesz az. Azt mondja a miniszter úr, hogy az államosítás kérdésével nincs tisztában, helyesnek tartja ugyan az államosítást, de egyáltalán még nincs tisztában azzal, hogy ez az eszme az életben miként oldható meg, mert ez az eszme finanezh ális akadályokba ütközik. Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter: Egy árva szóval sem mondtam hogy nem vagyok vele tisztában! Sima Ferencz: Most, t. képviselőház, az én meggyőződésem szerint a magyar közoktatásügyi miniszternek egygyel mindenesetre tisztában kell lennie: azzal, hogy az államosítás terén kívánja-e vezetni a népnevelést, vagy pedig az államosítástól különváltan, határozott, egészséges programm alapján, egy bizonyos keretben és irányban akarja-e vezetni; mert m;i e tekintetben különválasztó vonal nincsen; részben fentartja a népiskolákat az állam, legnagyobb részben fentartják a felekezetek és a községek, de a három fentartó hatóság között a törvény által nincs oly szabatosan meghúzva a választóvonal, a mely a kormánynak döntő befolyást biztosítana a népiskolák feletti felügyelet és az azzal járó közoktatásügyi kormányzat tekintetében. Már most kérdem én azt, t. képviselőház, ha a népoktatás képezi a magyar közoktatásügyi kormányzatnak alapfundamentómát, a minthogy ez képezi: nem az első feladaté az, hogy a t. miniszter úr programmszerüleg adjon irányt önmagának is, de a magyar parlamentnek is, a magyar közvéleménynek és a tanügyek iránt érdeklődő Magyarországnak is arra nézve, hogy mikép akarja fejleszteni a népnevelés ügyét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magam részéről azon rövid idő óta, a mióta szerencsés vagyok ennek a képviselőáznak tagja lehetni, valahányszor a közoktatásügyi tárcza volt napirenden, mindig a mellett nyilatkoztam és nyilatkozom most is, hogy a magyar közoktatásügyi kormányzat csakis úgy képes a magyar allameszmét, az egységes magyar kultúrát, az egységes magyar nemzetet megteremteni, ha a népnevelés tere'n behozatik az államosítás.
