Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-415

415. országos ülés 1895. T. képviselőház! Tegnap a t. miniszter űr az államosítás kérdésével szemben pénzügyi aggályokat hozott fel, igaz, hogy ezekkel számolnia kell az országnak, és első sorban a t. miniszter úrnak; de ez aggályok illúzióvá válnak, ha a t. miniszter úr tekintetbe veszi azt, hogy a ma fennálló iskolák tényleg dotálva, ellátva és kormányozna vannak, azon iskoláknak fundamentumuk van, a melyen nyugszanak. Ha tehát a t. kormánynak az államosítás körül pénzügyi aggályai vannak, a melyekre a t. miniszter úr is hivatkozott, és nagy elődei is hivatkoztak, ezek a legnagyobb mértékben elenyésznek, és ez a dolog meggyőződésem szerint a nemzeti kulturfejlődés, a magyar állameszme igazi megizmosodása és teljes megváló sítása érdekében keresztül is vihető, mihelyt a kormány akarja, mert a magam részéről Agy tapasztaltam, hogy Magyarországon a katholikus népiskolák eddig is majdnem kivétel nélkül mint községi iskolák szerepelnek, legnagyobbrészt pusztán a protestáns népiskolák azok, melyek az illető egyházak ég felekezetek által tartatnak fenn. Én magam is a protestáns egyházhoz tartozó vagyok, de a magyar állam eszme érdekében nem hiszem, hogy legyen egyetlenegy hazafi, a ki az egyházi kivételességekről, melyeket az iskolák fentartása kérdésében a protestáns egyházak képviselnek, le ne mondjon, azokat fel ne áldozza akkor, ha a népiskolák államosításának kérdése úgy áll az ország előtt, mint az egységes magyar nemzet megtestesítenének egyedüli útja. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) í)e addig is, mig a közoktatás államosításának kérdése megoldható, szerettem volna, a t. ház pedig méltán elvárhatta, volna a miniszter úrtól, hogy egy vezérelv é? gondolat érvényre jusson programmjában arra nézve, hogy milyen irányban fogja tehát a ma létező állapotok és adatok felhasználásával fejleszteni a magyar népoktatási ügyet. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Kun Miklós: Kérdezd Pulszky tói! Sima Ferencz: Pulszky Ágost t. képviselőtársamtól nem kérdezhetem meg, mert mint államtitkár nem volt hivatva a magyar közoktatásügy kérdésében mint vesérférfiú a vezetést irányítani, s mielőtt gondolkozhatott volna a feladatáról, őt is elnyelte a válság, a mint hogy az elnyelt sok minden dolgot a világon és elnyeléssel fenyegeti a szabadelvű pártot. De a mit tőle nem kérdezhetünk, kérdezni, sőt követelni fogjuk attól a minisztertől, ki ma a közoktatási íárczát vezeti. Már most, t. ház, Agy a nép-, mint a középiskolák fentartásának kérdésében uralkodik Magyarországon egy rendszer, mely nem vált díszére a volt nagy elődöknek sem, de melyet fentartani január 25-én, pénteken. \ [ | egyáltalán nem tartok megengedhetőnek a kis utódok kezében sem. Közel egymillió forintra megy ugyanis az az összeg, mely a költségvetésben kisdedóvók, nép- és középiskolák állami segélyezési czéljaira szerepel. Már most kérdem a t. miniszter úrtól és elvárom, hogy a részletes tárgyalás során e tekintetben megnyugtató választ is fog adni: van-e a minisztérium által egy skála megállapítva, mely irányúi szolgál ezen állami segély kiadásánál? Én megengedem, t. ház, hogy az államháztartás bármelyik ága korteskedési ezélra kihasználtassák, mert ha meg nem engedem is úgy van, hanem valamint a templomból ki kellett korbácsolni a galambkúfárokat, a közoktatás teréről is el kell távolítani a korteskedésre szolgáló minden objektumot és minden gondolatot. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, hogy áll a dolog e tekintetben Magyarországon? Ilgy, hogy a mely községnek vagy kerületnek befolyásosabb képviselője van, az a közoktatásügyi kormányzattól ki bir eszközölni a maga községei számára iskolák fentartása czímén nagy és nagyobb összeget, a mely községnek pedig e tekintetben előnyös összeköttetései a kormánynyal nincsenek, egyáltalában nem képes elérni semmi eredményt iskolái fentartása czímén. T. ház! E szomorú jelenség is való. A t. miniszter úr első pillanatra meg fog arról győződni, hogy addig, mig vannak oly városok és községek Magyarországon, a melyek közoktatásügyi ezélra a törvény által előírt 5°/o-on túl 25—30°/o évi házipénztári kirovást áldoznak iskoláik fentartására, és abszolúte semmi állami segélyben nem részesülnek, addig, t. ház, vannak községek, a melyek jóakaró pártfogók támogatásának segélyével képesek a t. miniszter úrnak felhasznált jóakaratával olyan arányú államsegélyt eszközölni ki iskoláik fentartására, hogy az illető község szinte mentes e tekintetben minden községi adótól. Mi ez, t. ház? Nem-e egyik objektuma a korteskedésnek a magyar politikai élet terén, és objektuma a politikai álláspont kizsákmányolásának és kihasználásának. Állami erdők, szubvencziók, kincstári bérletek é* más politikai terrénumok tekintetében, ám méltóztassanak segélyt és támogatást nyújtani az arra méltán rászolgált képviselő araknak, de az iskolai alapokat, a melyeket a parlament a községi iskolák fentartására és segélyezésére szavaz meg, csakis egy elfogadott normái szerint szabad kiosztani, mely nem lehet más, minthogy abból a segélyből minden város és község, mely községi iskolát tart fenn, abban az arányban részesüljön, a mint az a községnek közterheltetési arányával összefér, és a mely a méltányosságot és igazságot minden tekintetben kielégíti.