Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-415

415. országos ülés 1895. január 25-én, pénteken. JQ7 dítványt, később interpelláeziót intéztem a mostani kultuszminiszter úr elődjéhez ebben az ügyben, a miniszter úr sokáig nem felelt, egyszer egy szép reggel, nem tudom, talán rosszul aludt, (Derültség balfelől.) felkelt és válaszolt, azt mondván, hogy indítványomnak a köteles példányra vonatkozó részét elfogadja, de a bizottság szervezéséhez abszolúte hozzá nem járul. Ezzel a kérdés el lett intézve, mert önök a túlsó oldalon szépen egyhangúlag leszavazták azt, a mit egy évvel ezelőtt elfogadtak. Tegnap, sajnos, nem voltam a házban jelen, de bizonyos vagyok benne, hogy midőn a mostani kultuszminiszter úr indítványomat elfogadta, önök azt bizonyára megint nagy örömmel fogadták. Hát, t. ház, ma fehér, holnap fekete: hol lehet itt bizalom, hol lehet itt megnyugvás? Hová vezetik önök az országot? Adják vissza a békét! (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az ülést tíz perczre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző; Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Sajnálom, hogy a t. miniszter úrnak azon kívánságát, hogy a közoktatási tárcza költségvetésének tárgyalásánál szorítkozzunk teljesen a közoktatási kormányzat tárgyilagos bírálatára, nem teljesíthetem. Nem teljesíthetem pedig épen a t. miniszter úrnak tegnap elmondott programmbeszéde miatt. E programmbeszéd mindinkább arra a meggyőződésre juttat engem, hogy a t. túloldal és vele együtt a t. kormány a magyar közvéleményt, de különösen a magyar parlament ellenzéki oldalát semmi egyébnek nem tekinti, mint fátum objektumnak, a melylyel szemben Magyarországon az a legtermészetesebb, a legjogosabb, a legindokoltabb felfogás, hogy a mi itt történik, a felett a magyar közvélemény, a magyar parlament, de a magyar ellenzék maga is egyszerűen napirendre tér, mint befejezett dolgot tudomásul veszi, mint befejezett dolog előtt meghajtja a fejét. En azonban sem ezen tények előtt, sem a t. kultuszminiszter úr programmja előtt nem hajtok fejet, mert az lelkiismeretes és politikai meggyőződésemmel merően és határozottan ellenkezik. T. képviselőház! Sajnos jelenség az, a mely a kultuszminiszter úr tegnapi programmbeszédében elvi szempontból nyilatkozott meg. Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnap e programmbeszédnek egyházpolitikai részére azt a kívánságát fejezte ki a t. miniszter úrral szemben, hogy öntsön úgy ő, mint a t. kormány, de az egész t. túloldal is egys?er már valahára az elvileg mindig magasan tartott, tisztának hirdetett pohárba tiszta bort. (Felkiáltások balfelől: A bor nem elég olcsó!) T. ház! A bor elég olcsó, hanem a bornál én úgy tapasztalom, hogy még olcsóbb a túloldalon az elvhez való ragaszkodás és a politikai meggyőződés integritása mellett való szilárd, rendíthetetlen kitartás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Erre nézve a legeklatánsabb bizonyíték a kultuszminiszternek az egyházpolitikai reform kérdésében tegnap tett azon kijelentése, hogy ő a főrendiházzal való konfliktus kikerülése végett, és vele az egész kormány készek némileg abdikáczió terére lépni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék úgy mondani, a mint én mondottam! Sima Ferencz; Úgy mondom tehát, a mint a miniszter úr mondotta. Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy az elveket fentartjuk, azonban a szavakhoz mereven nem ragaszkodunk. Azt hiszem, hogy a szavak juttatják kifejezésre a törvényt, hogy a szavakban nyer kifejezést formailag és érdemileg maga az elv. Már most, t. ház, a mikor a t. miniszter úr nem mondja azt, hogy a még elintézésre váró törvényjavaslatokkal szemben melyek azok a szavak, a melyekre nézve a miniszter ár a béke érdekében engedni kész, akkor jogos az a felfogás, sőt én felteszem, és azzal nyíltan merném vádolni is a miniszter urat, hogy itten nem a szavakkal való alkudozás kérdésében áll a lejtő felé a kormány, hanem elvi kérdésben is, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert hisz nyíltan hirdetik a kormánypárthoz közel álló lapok, hogy először a felekezetnélkííliséget ejti el a kormány, másodszor egy még fontosabb dologgal provokálja a parlament bírálatát és kemény ítéletét: azzal tudniillik, hogy a parlament által egyhangúlag elfogadott zsidóreczepezióvai is az abdikáczió terére készül, sőt már ott is van. (Helyeslés a szélsőbalon.) Rám nézve egészen közömbös lehet, hogy elejti-e a kormány e javaslatot, vagy fentartja-e; de ha közönbös rám nézve, nem lehet az a túloldalra és a t. miniszter úrra nézve . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is közönyös! Sima Ferencz:... a ki, mint képviselő, úgy a zsidó reczepczió, mint a vallás szabad gyakorlata kérdésében a legmerevebb álláspontot foglalta el, s a ki, midőn ez oldal az akkon minisztert váltig hívogatta a békés kiegyenlítés útjára s váltig tanácsolta, hogy jó lesz legalább a szavakban engedni; a túloldal éljenzése és tapsai között jelentette ki, hogy itt alkunak