Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-415

Q4 415. országos ülés 1895 kérdést, mely az újabb nemzedék jellemén és értelmén fogja magát megbőszülni, komolyan vegyék és ezen hanyatlásnak és túlterheltetésnek okait szüntessék meg. Említette az igen t. közoktatásügyi miniszter úr, hogy szükségesnek tartaná közoktatásunkban a nemzeti szellemben való fejlesztést és haladást. Maguk a számok itt is igen kedvező eredményt tüntetnek fel, mert azt látjuk a kimutatásokból, hogy évről-évre több azon középiskolai tanulók s^áma, kik magukat magyaroknak vallják be. Én ugyan erre a bevallásra — őszintén mondva — nem sokat adok, mert hisz tudom, hogy körülbelül felsőbb intésre és kívánatra tudja már az az ifjúság, hogyan kell magát bevallani, és tudok oly gimnáziumot, mely igen népes tót városban yan, a tanulok egyharmad része abból a városból való, és mégis csak egyetlen egy vallotta magát tót anyanyelvűnek. Hanem mégis politikai tekintetben igen örvendetesnek tartom azt, hogy az értelmiség, a mely már az iskolákban képződik a jövő számára, magyarnak érzi és vallja magát. I)e a mit a számok mutatnak a magyar nyelvű ifjúság szaporodásáról, erre nézve nem szabad elfelejteni, hogy az nem a magyar faj fölényét mutatja egyúttal, mert nem a magyar fajból származó ifjúságból kerül ez a szaporulat. A magyar fajnak kezéből nagyobbrészt kiesett már az a gyeplő, melylyel eddig a közszellemet majdnem kizárólag vezette a társadalomban és a tudományban. És ennek nagy oka az, hogy a középiskolák rendkívül aránytalanul, czéltalanúl vannak elhelyezve, és nagyobbrészt a nemzetiségek-lakta vidékeken, úgy, hogy a nemzetiségek-lakta vidékeken sokkal könnyebb és olcsóbb a tudományos kiképzést megszerezni, mint a kizárólag magyaroklakta vidékeken. Innen áll elő az a sajátságos eredmény, hogy a magyar vidékek elárasztatnak a nemzetiségekből származó hivatalnokokkal, a helyett, hogy magyarokkal tudnók elárasztani a nemzetiségek-lakta vidékeket, S abba a helyzetbe jutottunk a társadalomban, a közműveltségben, a hivatalokban, hogy most máinem tősgyökeres magyar származásúak viszik a vezérszeiepet a magyar műveltség s magyar befolyás vezetésében. Elég betekinteni a hírlapokba, akár kinevezéseknél, akár báli tudósításokban mennyi az idegen név a kevés magyar név mellett! Ezen a bajon a középiskolák czélszerü elhelyezésével lehetne segíteni. Hogy nem a magyar faj szaporítja főképen a középiskolák népességét, annak az a rossz hatása van, hogy a leendő értelmiség, a melyre vár később a közügyek vezetése, elszokik a tősgyökeres magyar gondolkozástól, érzésből és nyelvtői. Veszítünk tehát minden téren az eredeti magyarosságlíól. (Úgy van! Úgy van! a szélső január 25-én, pénteken. baloldalon.) Kozmopolita, színtelen lesz az érzés és beszéd. De hát hol is tanuljon manapság az az ifjúság tő-gyökere 4 magyarságot ? A középiskolák legnagyobb részében — s az államiakról majdnem kizárólag azt lehet mondani — attól a néptől, melynek körében él, nem tanulhat, mert az legnagyobbrészt más nyelvű. Az irodalom, legalább nagyjában, magyar szavakkal, de nem magyaros gondolkozással és magyaros kifejezésekkel él. Az íróknak egy igen nagy része a magyar nyelvet könyvből tanulja, a magyar életet könyvből ismeri. A társaság, melyben esetleg az ifjú megfordul, a tiszta magyar nyelvet vegyíti nagyon sok idegen nyelv Szavaival, és azt hiszi, hogy annál előkelőbb, mentül jobban tarkítja idegen szavakkal a magyar beszédet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: itt a képviselőházban is ! Teres József: Hogy ez mennyire ment már, legjobban mutatja, t. ház, az, hogy ha valaki akár az irodalom, akár a közügyek terén, például a képviselőházban tősgyökeres magyarsággal beszél, már szinte feltűnést okoz, és mint kivételt emlegetik; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha valaki tősgyökeres magyar szólásmóddal él, önkéntelenül előre bocsátja, vagy utána teszi, hogy: a mint a magyar szokta mondani. Én tehát részemről évek óta ezért is sürgetem a középiskolák czélirányosabb és arányosabb elhelyezését, hogy ezen elhelyezés által is az ifjúságot, különösen a nemzetiségek gyermekeit hozzájuttassuk a módhoz, hogy az eredeti magyar néppel érintkezhessenek, s annak nyelvét, gondolkozását és érzését a forrásnál tanulják meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen nagy akadály a E közművelődés gyors haladásának és intenzív fejlődésének a tanárok és tanítók rendkívül rossz fizetése. A középiskolai tanárok általában, a felekezetiek pedig különösen, és a népiskolai tanítók egészükben, véve annyira rossz fizetést kapnak, hogy az sem előző tanulmányaik terjedelméhez, sem hivatásuk fontosságához nem méltó; igen természetes, hogy más életpályák tisztességesebb, gazdagabb fizetéssel kecsegtetvén a tehetségesebb ifjút, más életpályára menekülnek, erre az életpályára pedig vagy a szellemi, vagy az anyagi szegények szorulnak, és ezek sorsuk elleni zúgolódással, kedvetlenséggel, más pályák iránti irigységgel eltelve vonszolják naprólnapra a nehéz igát. (Halljuk!) Mindaddig a mig a tanárok és tanítók fizetése más életpályák fizetésével arányban nem lesz, e tanárok és tanítók szellemi nivója nem fog emelkedni; a tanügy intenzive nem fog fejlődni, és azért