Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-389

389. országos ülés 1894. november 27-én, kedden. 4:i — nem egy nyerészkedő társaság ; mint talán méltóztatnak tudni, az a magyar kormánynak s nevezetesen hivatali elődömnek, Baross Gábornak kezdeményezésére keletkezett, olykép, hogy az állam maga jelentékenyebb betéttel járult a részvénytársaság alapításához, és a budapesti jelentékenyebb intésetek és kereskedők a kereskedelmi miniszternek egyenes kívánságára járultak hozzá a részvénytársaság megalapításához, a melynek feladata és ezélja bizonyos külföldi relácziókban tevékenységet fejteni ki. Ezért fordultam a magyar kereskedelmi részvénytársasághoz, mint a melynek feladatát épen az képezi, hogy bizonyos viszonylatokban úttörőül szolgáljon, és eltekintve attól, hogy nyereségre lehet-e ott számítani, tisztán a közügy érdekében igyekezik bizonyos feladatokat megoldani, s igyekeztem vele a déligyümölcskereskedésre vonatkozó czélzatokat realizálni. E tekintetben messzebbmenő részletes intézkedéseket kellett tenni, úgy az államvasutak, illetőleg a kormány részéről, mint a magyar kereskedelmi részvénytársaság részéről, és mind a kettő megtette azt, a mi e ezél elérése érdekében szükséges volt. Nevezetesen külön fűtött kocsikat kellett berendezni, a melyeken a déligyümölcs behozható, külön csarnokot kellett berendezni déligyümölcs eladására, és az e téren kifejtett akczió arra a kedvező eredményre vezetett, hogy ma a déligyümölcs-kereskedésnek egy igen jelentékeny része, a mely ez ideig Triesztben bonyolódott le, Fiúmén és Budapesten megy át, és nevezetesen G-aíicziának és Oroszországnak szomszédos részei is az itteni aukcziók alkalmával szerzik be déligyümölcsben való szükségletüket. Ez, t. ház, kétségkívül oly eredmény, a mely a kormány akcziója által, igénybe véve a magyar kereskedelmi társaságot, éretett el, és igen természetes, hogy ez eredményt a magam részéről koezkáztatni nem kívántam. És a mikor ezen eredmények után a magyar kereskedelmi részvénytársaság azzal a kérelemmel jött hozzám, hogy miután ma már az eredmények azt mutatják, hogy ez az akczió teljesen sikerült, épen ezen eredménynek jövőre való biztosítására ezen aukczióknak megtartása — mert csakis ily kereskedelmi aukcziókról van szó, nem kicsiben való eladásról, nem élelmi czikkek eladásáról — rendszeresíttessék: én a magam részéről e kívánalmat csak jogosultnak tartottam, és törvényben gyökerező jogomnál fogva ezen aukczióknak szervezésére megadtam az engedélyt, és megadtam egyszersmind a kizárólagossági jogot. (Helyeslés jóbbfélöl.) Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy az 1888. évi XXII. tcz. erre engem felhatalmaz, a mennyiben 1. §-a azt mondja: »Ingók KÉPVH. NAPLÓ. 1892 -97. XXI KÖTET. árverésével foglalkozni csak külön engedély mellett szabad«, a 2. §. pedig azt mondja, hogy ezen engedélyt a földmíveléa-, ipar- és kereskedelemügyi — tehát most a kereskedelmi — miniszter adja meg«, ezen engedély meghatározott területre és legföljebb 25 évre kizárólag is adható. Ez a dolog történeti része. Megjegyzem, hogy itt nincs szó arról, hogy élelmi czikkeknek az árusítására valakinek, akár részvénytársaságnak, akár magánosoknak kizárólagos engedély adatik, hanem szó van igenis déligyümölcsöknek az eladásáról, illetve aukczióknak a rendezéséről, tehát nem arról a rendes eladásról, a mit rendszerint értünk élelmi czikkeknek az eladása alatt, hanem szó van egy kereskedelmileg rendezett aukczióról, a minőt minden más külföldi kereskedelmi góezpontokban találhatnak, a mely aukczió a kereskedelmi forgalomnak az élénkítésére szolgál. Ezzel szemben már most a t. képviselő úr azt állítja, hogy ez károsítja, vagy korlátozza, vagy meghiúsítja a fővárosnak azon czélzatait, a melyeket a vásárcsarnokok létesítésével maga elé tűzött. E vásárcsarnokok ügyéről nekem is van tudomásom, és egyáltalán nem áll az, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy a kormány e vásárcsarnokok létesítését semminemű támogatásban nem részesíti. Ellenkezőleg, kezdettől fogva mindig teljes buzgalommal igyekeztem ez ügyet előmozdítani, és állítom azt, hogy ha Budapest székes fővárosában n vásárcsarnokok kérdése ez ideig nincsen megoldva, ez nem a kormányon múlt, hanem azon a sok mindenféle tárgyaláson, a melyet a fővárosi hatóságok ebben az irányban czélszerűnek tartottak eddig is folytatni. A kormány részéről, mondom, a lehető támogatás ez irányban megvan. (Zaj. Halljuk!) Elnök: Csendet kérek ! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter : Nevezetesen épen én, mint kereskedelmi miniszter — méltóztassék utána nézni — épen ezen vásárcsarnokok részére a legmesszebbmenő, mondhatni, kizárólagos jellegű díjszabási kedvezményeket adtam meg, épen azon ezélzattól vezéreltetve, hogy a vásárcsarnokok hatása minél üdvösebb legyen. Egyébként megjegyzem, hogy midőn erről a fővárossal tárgyaltam, ez az év elején volt, és már akkor felszólítottam a főváros közönségét, hogy a vásárcsarnokokra vonatkozó szabályzatot jóváhagyás végett mutassa be nekem, mert hiszen én vagyok az illetékes miniszter, a ki a vásárcsarnokokra vonatkozó szabályzatot felügyeleti szempontból megbírálni van hivatva. De a mai napig nem kaptam meg ezen szabályzatot. Ha előttem lett volna korábban, akkor láttam volna, hogy a főváros mit akar létesíteni; de ha nincsen előttem, az nem aka6